Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-188

478 Az országgyűlés képviselőházának 188. községből állanak és néhány ezer választóból. (Fábián Béla: Vagy néhány százból!) Valóban indokolt ezeknek a kisebb kerületeknek összevonása és általában a kerületek arányosítása. Legfeljebb abba tudnék nyugodt lelkiismerettel belemenni, hogy a kerületi rendszer mellett azután egy kiegészítő országos lajstrom legyen, mert tényleg állandóan komoly probléma az, hogy nagy emberek, az ország kiválóságai esetleg azért nem tudnak az ország házába bejutni, mert valamely kerületben különösebb módon talajjal nem bírnak. De ezt a kiegészítő országos lajstromot semmiesetre sem képzelném el úgy, hogy az túlságos mértékben domináljon. Ami az eljárási kérdéseket illeti, — és ez, mondjuk, a kautélák kérdésének negyedik csoportja — itt már egy kautélát lefektettünk a törvényjavaslatban az óvadékrendszer behozatala által. En a magam részéről tovább már nem is mennék és más ilyen eljárási kautélákat egyáltalában nem tudok elképzelni, csak olyanokat, amelyek a választás tisztaságát és becsületes, tiszta lebonyolítását biztosítják. Szó lehetne esetleg arról, hogy ugyanúgy. amint az óvadékot is Angliából ültetik át most a magyar jogba, azt a szabályt is átvegyük onnan, hogy már a viszonylagos többség is biztosítja egy képviselő megválasztását, amely esetben nem lenne szükség pótválasztásokra. Talán még arra is sor kerülhetne és talán arról is szó lehetne, hogy a pótképviselői rendszer legyen meghonosítva az egyéni választókerületekben is, (Fábián Béla: Hofrichter őrnaggyal !) amely esetben azután időközi választások sem lennének. Ezeket nyílt kérdéseknek tekintem és csak megemlítem, hogy én mindezeknél az eddig felsorolt kautéláknál lényegesen sokkal fontosabbnak tartom azt, hogy gondoskodás történjék arról, hogy mindennemű demagógia és izgatás . megakad ályoztassék. Defétizmussal, destrukcióval, demagógiával egy ország sírja a legkönnyebben megásható. (Fábián Béla: Ügy van!) Gondoljunk 1918 tanulságaira, amikor elhangzott .az a szomorú mondat a hadügyminiszter szájából: nem akarok katonát látni, amikor a fegyverben állott magyar ezredeket szétkergették, holott ezekkel az ezredekkel meg lehetett volna védelmezni az ezeréves határokat. Ez a demagógia, ez a defétizmus vezetett Tisza István meggyilkolásához, ez tette erőtlenné nemzetünket és e miatt tu- | dott a kisantant is olyan könnyen bemasirozni | ide és e miatt tudták az ország túlnyomó , nagy részét elvenni. Akkor, amikor biztosítjuk az általános és titkos választójogot a magyar nép fiai számára, ugyanakkor a legfontosabb kautélákat abban keresném és abban látom, hogy minden szélsőséges izgatást és demagógiát csirájában meg lehessen akadályozni, mert ez azután a közvéleményt annyira megmételyezheti és anynyira megfertőzheti, hogy ilyen módon komoly parlamentáris munka el nem képzelhető, mert így nem olyan összetétele lesz a parlamentnek, amely tényleg az ország érdekében tud majd tevékenységet kifejteni. Fontosnak tartom végül hatodsorban, de nem ebben a sorrendben, csak éppen utoljára kerültem ennek a témának a megemlítéséhez, a képviselői összef érhetlenségi kérdésnek is új és szigorú szabályozását, mégis természetesen azzal, hogy a törvényhozók kerületük közügyeiben vagy választópolgáraik jogos magán ügyeiben ezután is közbejárhassanak. ülése 1937 február 23-án, kedden. Az előttem szóló szónokok közül már többen említették azt, hogy mindezeknél a jogi és politikai kautéláknál fontosabb és jelentősebb az, hogy az ország népét gazdasági és szociális alkotásokkal igyekezzünk jobb helyzetbe hozni, tehát helyesebb jövedelem- és tehereloszlás megteremtésével, az álláshalmozások megszüntetésével tudunk ilyen kenyérpolitikát folytatni. (Soltész János: Meg kell csinálni!) A kormánynak és a kormánypártnak legfontosabb törekvése, hogy az alsóbb néprétegek emberségesebb helyzetbe kerüljenek, mert ha ez megtörténik, akkor hiába izgatnak és hiába lázítanak a szélsőségesek, a szélsőség nem fog megfelelő talajra találni a falu népe között. Fontosnak tartom azt is, hogy megfelelő propagandával és békés kormányzati politikával igyekezzünk a nemzet lelki egységét megteremteni. t Arra is kell -törekednünk, hogy ne legyen válaszfal intelligencia és egyszerű emberek, a város és a falu között. Csatlakozom Tildy Zoltán képviselőtársam előbb elhangzott ahhoz a kijelentéséhez, hogy ezen a téren bizony még sok kívánnivaló van hátra és a magyar intelligenciának egyik legszentebb kötelessége volna a falu népével behatóan foglalkozni, nevelni, irányítani és segíteni a falu népét. Ebben az esetben megszűnnék a nagy antagonizmus, a nagy ellentét. Szerény nézetem szerint mindezek lennének azok a gazdasági és erkölcsi kautélák, amelyek mellett egészen nyugodtan nézhetünk a választójogi reform és annak következményei elé. Mélyen t. Ház! Én feltétlenül bízom a magyar nemzet államalkotó bölcsességében és a magyar nép politikai érettségében. A magyar parlamentarizmus köztudomás szerint Angliáé után következik és az igazi demokráciát mi, akik kint voltunk a lövészárkokban, ott tanultuk meg ezer halállal szembenézve, amikor nem volt különbség tiszt vagy legénységi bajtárs között, amikor közösen, vállat vállhoz téve védtük a határokat és igyekeztünk megmenteni az ezeréves Magyarországot. Hogy ez az igyekezetünk nem vezetett eredményre és nem sikerült, az nem rajtunk múlt, hanem sokkal inkább azokon a türelmetleneken, akik ugyanakkor idehaza jobban megunták a háborút, mint mi kint a lövészárkokban, akik — mint az előbb említettem — nem akartak katonát látni és akik idehaza felfordulást rendeztek, (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) hogy ennek folytán azután még könnyebb legyen ellenségeinknek besétálni _ Magyarországra és feldarabolni hazánkat. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől-) T. Képviselőház! A magyar nép nagy erényeit, a hazaszeretetet, a kötelességtudást, az áldozatkészséget ott a lövészárkokban tanultuk meg igazán értékelni. Igaza volt Kossuth Lajosnak, aki azt mondotta, hogy a magyar néptől nem kell félteni a hazát és saját ügyeinek intézése nyugodtan reábízható. Ezt vallóra én is és éppen ezért vagyok a magam részéről rendületlen híve a népképviseletnek és a választójog reformjának, amit különben képviselőségem egész ideje alatt választópolgáraim előtt is állandóan hirdettem azzal a nyugodt lelkiismerettel- hogy amit lehetett, szerény tehetségemhez képest eddig is megtettem választópolgáraim és hazám érdekében. Ami az érettség kérdését illeti, legyen szabad itt egy hasonlattal, egy analógiával is élnem. Ezelőtt mintegy tíz esztendővel még az volt a közfelfogás, hogy a magyar hadirokkantak nem elég érettek arra, hogy saját ügyeiket intézzék el akkor egy nagy debacle után, aime-