Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-188

Az országgyűlés képviselőházának 188. hez, tehát a passzív választói jogosultsághoz is szükséges a 30 éves korhatár. Ha kifogásoljuk ezt a korhatárt, ezt kifogásolni lehetne a paszszív választójog tekintetében is. Hivatkozás történt a bírósági korhatárra, a 26 évre, azonban ez nem egészen azonos, mert hiszen ahhoz, hogy valaki bíró legyen, nem elegendő az, hogy 26 éves legyen, hanem azonkívül bírói vizsgájának is kell lennie, ami igen lényegesen különbözik a jelen esettől. A korhatárral különben is úgy vagyunk, mélyen t. Ház, hogy lassan-lassan éppen a világháborúnak hadirokkantjai és frontharcosai azok, akik panaszkodhatnak a korhatár miatt, tudniillik az ifjabb generációkat igyekszik valahogyan a kormány, a közigazgatás és a társadalom elhelyezni, azonban a hadirokkantakra nézve hiába mondja ki a rokkanttörvény és annak végrehajtási utasítása azt, hogy korhatárra való tekintet nélkül kell őket alkalmazni, ez a gyakorlatban, sajnos, nem megy keresztül. (Fábián Béla: Csak a jövő háborúja után!) Számtalan állásnélküli diplomás, érettségizett hadirokkant van, még több frontharcos bajtársam, aki szeretne elhelyezkedni és nem tud éppen előrehaladott korára való tekintettel és ezen még az Ádob.-akció sem segít, mert ott is a fiatalok elhelyezésére törekszenek, illetve hiába ajánlják az éltesebb hadirokkantakat vagy frontharcosokat elhelyezésre, mert a magánvállalatok ezeket nem alkalmazzák olyan szívesen, mint egy fiatalabb munkaerőt. (Zaj a jobboldalon.) Vigyáznunk kell tehát a korhatárral és mondom, az ifjúság problémájának ennek a javaslatnak vitájában való tárgyalása nem egészen indokolt, mert hiszen, ami intézkedés ebben a javaslatban a korhatárról foglaltatik, az a fiatalságra nézvo valóban semmiféle sérelmet nem tartalmaz, ezzel szemben pedig az ajánlásoknak a komoly ságát feltétlenül emeli az, hogy fele részben legalább olyan ajánlókat kíván a javaslat, akik maguk is választhatók. Már most, mélyen t. Képviselőház, méltóztassanak megengedni nekem, hogy én is néhány szóval foglalkozzam az úgynevezett kautéláknak kérdésével. Ez nem vonatkozik ugyan szorosan a konkrét javaslathoz* de az előttem szólott Tildy Zoltán képviselőtársam is foglalkozott ezzel a kérdéssel, többen mások is foglalkoztak, tehát én is hozzá kívánok szólni néhány szerény szóval. Ezekre a kautélákra, biztosítékokra a megalkotandó^ általános választójogi reformnál bizonyos mértékig, szerény nézetem szerint, éppen a parlamentarizmus érdekében van szükség, hogy az igazi és helyes népakarat érvényesüljön, tehát, hogy ne lehessen — mondjuk — illegálisan befolyásolni a választásokat, sem felülről^ sem alulról, sem terror, sem demagógia útján. Természetesen azonban ezek a kautélák nem terjedhetnek odáig, hogy mondjuk, a nép akaratát meghamisítsák, károsan, helytelenül^ túlságosan befolvásolják. Ha már most ebből a nézőpontból rendszerezni kívánom a kautélák kérdését, akkor .ezeket hat pontba sorozhatom. Az egyik a törvényalkotási sorrend. Az egyik kautéla, hogy előbb az államfő jogkörét szabályozzuk, azután a felsőház jogkörét és ezeket követőleg szabályozzuk a választójog kérdését. Így biztosítékot nyerünk abban a tekintetben, hogy ha bármiféle szélsőséges irányzat akarna úrrá lenni az országban, ezt az államfő és az országgyűlés - másik háza kellőképpen ellensúlyozni fogják. (Fábián Béla: Az egész ország beszél folyton a szélsőülése 1937 február 23-án, kedden. áll séges irányzatokról és senki se tesz ellenük semmit!) Ami a szélsőségeket illeti, magam is sürgettem az erélyes beavatkozást a választókerületemben tapasztaltak alapján és most is azt mondom, hogy erre feltétlenül szükség van, (Rassay Károly: Helyes!) mert ez a szélsőséges politika feltétlenül a gyűlölködés politikája, ez széthúzásra és országromlásra is vezethet, amivel szemben mi az összefogást és az egyetértést hirdetjük. (Gr. Festetics Domonkos: Több szociális érzés kell! —• Fábián Béla: Tessék elkezdeni.) T. Ház! Abból a szempontból, hogy kinek legyen választójogosultsága^ felfogásom az, hogy vajmi nehéz megszorítani a jelenlegi választói jogosultságot, mert az állampolgároknak ma is csak egy csekély töredéke bír választói jogosultsággal Magyarországon. Mindenesetre azonban figyelembe kell venni azt, hogy csak olyanok kapjanak választójogot, akik résztvesznek a közterhek viselésében akár azáltal, hogy adóznak, akár azáltal, hogy véradót szolgáltattak. Feltétlenül kívánatosnak tartom tehát és a magam részéről kérem is a kormányt arra, hogy a háborúban résztvettek minden kategóriáját juttassa, szavazati joghoz. A harmadik cenzus a kulturális cenzus lehet, amiről Farkas Elemér igen t. képviselőtársam bővebben megemlékezett és amit a magam részéről is csak helyeselni tudok, hogv tudniillik tényleg csak olyanok intézkedhessenek közügyekben és csak olyanok nyerjenek befolyást közügyekre választói jogosultságuk által, akik megfelelő szellemi előkészültséggel is bírnak.^ A választójogosultság körp tekintetébei] tehát ezt a három kautélát tudom elfogadni, hangsúlvozva azonban azt. hogy à jelenlegi választói jogosultság, illetőleg a jelenlegi jogosultak száma oly csekély, hogy ennek további megszorítását ebben a pillanatban éppenséggel nem tartanám inkodoltnak. T. Ház! A szervezeti jogi kérdések tekintetében nem vagyok híve a magam részéről sem annak, hogy akár érdekképviseleti r alapon, akár egyéb hivatási alapon a népképviseletet módosítsuk. Én a tiszta néokét» viseleti rendszer fenntartása mellett török lándzsát annál is inkább, mert az érdekképviseleteknek megfelelő szerep és hely van biztosítva a felsőházban, és a kétkamarás rendszer mellett semmi okát nem látom annak, hogv a tiszta népképviseleti rendszertől a képviselői választások tekintetében eltérjünk. Helyesnek tartom a kerületi rendszer fenntartását is, többek között és' talán elsősorban azért is, mert igen fontos az, hogy minden kerületnek az ország minden egyes részének meg legyen a maga szószólója az ország házában. Már pedig ez abban a pillanatban megszűnnék, ha mondjuk például országos lajstrom alapján történnének a képviselőválasztások. Nem vagyok híve sem az országos, sem a kerületi lajstromoknak, hanem a kerületi jelenlegi rendszer fenntartásának, úgy, amint ez ma van, lajstrom és egyéni kerületek szerint, mindenesetre azonban én is indokoltnak tartom feltétlenül a kerületek arányosítását. Magam tapasztaltam és tudom, hogy milyen nagy eltérések vannak. Az én választókerületemnek például 25.000 váüasztóoolgára és 71 községe van, egy megyei székhellyel, — egy egész országrész — és ugyanakkor vannak kerületek, amelyek csak egy-két 68*