Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-188

4:76 Az országgyűlés képviselőházának 188 kormányzói jogkör és a felsőház jogköre kiterjesztésére vonatkozó reformok letárgyalását, tehát e miatt is indokolatlan volna most rögtön a választójogra vonatkozó általános reformjavaslattal indulni. Ami mármost a lajstromos kerületekben az ajánlási reform kiterjesztését illeti, erre azt kell mondanom: több kevesebb volna, vagyis ha a javaslat erre is tartalmazna intézkedést, — hiszen időközi választás már a petíciók letárgyalása folytán lajstromos kerületekben el nem képzelhető — joggal lehetne a kormányt meggyanúsítani azzal, hogy nem kíván más átalános reformjavaslattal a Ház elé jönni. Ugyanez áll a titkosság kérdésére az egyéni kerületekben. Ezek a kérdések ugyanis valóban nem képezik a jelenleg szőnyegen lévő javaslat anyagát, (Fábián Béla: Nem árt, ha beszélünk róla!) ellenben az általános reformhoz tartoznak, amelyek feltétlenül következni fognak és amint kifejtettem, szerintem is következniök kell már csak a lelkek megnyugtatása céljából is ás azért,^ hogy végre ez a gyújtóanyag a magyar közéletből kiküszöböltessék. Ha most magát a javaslatot közelebbről nézzük, akkor meg kell állapítanunk azt, hogy három kardinális reformintézkedés van benne. Az egyik az ajánlók számának lecsökkentése, •a másik ezzel szemben az óvadék intézményének behozatala és harmadik a büntető szankciók szigorítása. Ami az óvadék kérdését illeti, többen kifogásolták ellenzéki oldalról az óvadék nagyságát és arra a következtetésre jutottak, hogy talán szegény képviselőjelölt a jövőben fel sem léphet a választások során. En azon a nézeten vagyok, hogy éppen az ajánlók számának leszorítása folytán ez a 2000 pengő óvadék feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az önjelöltek a választásoktól távol tartassanak és egyáltalán nem lehet szó arról, hogy ez valakinek is az indulását, aki komoly jelölt, lehetetlenné tegye. Mert hiszen ha gondolniuk a választási költségekre, akkor őszintén be kell vallanunk, hogy a választási költségek amúgy is a jelenlegi helyzetben is és a jövőben is sokkal nagyobb áldozatot rónak egy jelöltre, mint amennyi ez az óvadék, amely különben is visszajár az esetben, ha legalább negyedrészét a szavazatoknak az illető jelölt megkapja. Végeredményben, ha a jelölt tényleg képtelen ennek az összegnek előteremtésére, de talajjal bír abban a választókerületben, akkor helyette ezt az óvadékot leteheti vagy a saját pártja, vagy pedig a választói és a teher így megfelelően el is oszlik. Nem lehet annyira ellenezni egy ilyen intézményt, mint ahogyan azt egyesek az ellenzék oldaláról tették, már csak azért sem, mert hiszen kapitalista állaimban vagyunk és az, az összeg, amelyet itt óvadékként kíván a javaslat, nem több, mint egy képviselőnek a negyedévi tiszteletdíja. En inkább az óvadék elvesztését arra az esetre is megállapítanám, ha petíciót adnak be egy választás ellen* avagy pedig, ha — mondjuk — nem is kerül be a jelölt, de ellene bírósági eljárás indul visszaélések miatt és akár a petíció, akár a bírósági eljárás marasztalással végződik, mindaddig pedig az óvadék visszautalását függőben tartatnám. Ezt. indokoltnak tartanám 'azért, mert ilyen esetben, a jelölt személyére visszavezethető visszaélés esetében szerény nézetem ^ szerint • indokolt ennek az óvadéknak elvesztése, tőle ülése 1937 február 23-án, kedden. való elvonása éppen azért, hogy ezzel a szélsőséges demagógiát és izgatást megakadályozzuk. Ellenzéki részről többen kívánták a büntetőszankciók kiterjesztését arra az esetre is, ha a hitelesítést jogtalanul akadályozzák, avagy pedig jogtalanul akadályozzák az ajánlások benyújtását. Ezt a magam részéről is csak helyeselni tudnám, hogy az aláírási ívek száma, vagy a hitelesítés korlátoztassék; erre nézve azonban az a szerény nézetem, hogy ez több veszélyt rejt magában, mint amennyi előnyt jeleníthetne azáltal, hogy túlzott mértékű hitelesítés nem történik, hiszen ez az utóbbi sok költséggel és fáradsággál járó, minden különösebb haszon nélkül az illető jelöltre nézve. Azt sem tudom magamévá tenni, hogy ahol járásbíróság vagy közjegyző van, ott is hitelesíthessen a választási biztos, mert a választási biztosnak ezt a hatásköret megszorítani kívánnám a magam részéről és erre semmi szükség sincs ott, ahol járásbíróság vagy közhitelű személy: közjegyző van; ellenben indokoltnak tartanám azt, hogy ez esetben, miután közjogi funkcióról van szó, a közjegyző is necsak illetékmentesen, hanem díjmentesen eszközölje a hitelesítéseket. Helyesnek tartanám továbbá az 5. §-nak olyan kiegészítését, hogy pótlás esetén is meghatározza a törvény, hogy a hiányzó aláírásokon felül még hány többlet aláírás terjeszthető be, (Fábián Béla: Helyes!) mert különben tényleg előfordulhat ez az eset, hogy pont anynyit terjeszt be a jelölt, amennyinek beterjesztésére utasítást nyert, esetleg egyet vagy kettőt szabálytalannak talál a választási biztos s töröl és ekkor már a jelölt az indulástól elüttetett. (Fábián Béla: Talán egy javaslatot kellene erre vonatkozólag benyújtani! — Csoór Lajos: Van ilyen javaslat!) Ami végül a jelölt részére biztosítandó kedvezményeket illeti, — mert ez is felmerült több szónok részéről — erre nézve az a szerény nézetem, hogy ezeket a kedvezményeket itt kibővíteni nem igen lehetséges: például a külföldi államokban egy-másik helyen szokásos portókedvezményt a jelöltnek megadni már csak azért sem volna indokolt, mert még a megválasztott képviselő sem bír ezzel a portókedvezménnyel, bármennyire is indokolt volna, hogy megkapja, legalább is a közérdekű levelezéseire vonatkozólag. Hiszen tudjuk, hogy ma a képviselőnek óriási terhet jelent a választópolgárok ügyes-bajos dolgaiban való közbenjárás, ami igen nagy portóköltséget is okoz. Felmerült a vitában a fiatalság problémája is. Azt hiszem azonban, hogy ezt az ellenzéki oldalról nagyon erőltetetten állították be. Tudniillik több szónok kifogásolta azt, miért van a javaslatban az a rendelkezés, hogy fele részben harminc éven aluliak és fele részben harminc éven felüliek kell hogy legyenek az ajánlók. Én ebben nem látom a fiatalság különösebb sérelmét egyrészt azért, mert az ajánláshoz való jog nem valami különös és semmi esetre sem hasznothajtó jog, hanem egyszerűen közjog, a mellett pedig ez a közjogi jogosultság megvan amúgy is a fiatalság részére 50%-ban és csak 50%-ban van meg az a kikötés, hogy 30 éven felülieknek kell lenniök az ajánlóknak. De ettől eltekintve, indokoltnak tartom ezt a kikötést azért, mert hiszen ez az ajánlás komolyságát kívánja előmozdítani és tudjuk, hogy a képviselőjelöltség-