Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-188

Az országgyűlés képviselőházának 188. ülése 1937 február ÉB-án, kedden. mienye eiott aana, hogy a parlamenti pártok ellem! és omaga a parlament lell&ni ez az izga­tás már tűrhetetlen méreteket kezd ölteni. Möljáró'ban hadd mondjam meg, hogy én a magam részéről úgy érzem, hogy minden iga­zán magyar ember, aki a magyar lelket, a magyar (szellemiséget, a magyar történelmi berendezkedést elbben az. országban fcoanolyan veszi, nem hajlandó ezt a kiérdésit egyszerűen a zsidó-kérdés szűk vágányára állítani. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Vegyék tudomásail ezek az uraik, hogy ezeknek a tanoknak és eszméknek hirdetésével elbben az országban iszemJbienállnak magával a magyar fajtával, a magyar' törzzsel, (Ügy van! a baloldalon.) atmely nem hajlandó egy­szerűen egy ilyen kérdés kedvééirt bevenni mindazokat a tanokat, amelyek végeredanény­foen éppen az, egész niaigyiar iszellemjitséget ten­nék tönkre ebiben az országban. Méltóztassék rövid néhány percre meghall­gani, igen t. Ház, Ihogy bizonyos agitáció ho­gyan kívánja lej aratni magukat a parlamenti pártokat. Hiszen a parlament lejáratása, a parlamenti pártokon keresztül is történhetik. En nem akarom védeni sem a magam párt­ját, sem a többi ellenzéki pártot, sem az igen t. túloldalt, de az mégis csak tűrhetetlen dolog, hogy ebben az országban, ahol parla­mentáris «rendszer van, ahol ma a parlamenti pártok példáját adják az országért érzett fe­lelősségnek, ilyen hangon lehessen izgatni a tudatlan néptömegeket a parlamenti pártok ellen. Itt van egy füzet, amelyet egy bizonyos párt adott ki. (Felkiáltások a baloldalon: Melyik? — Dinnyés Lajos: Ki írta?) Kérem, én lehetőleg személyek megnevezése nélkül kívánok ezekről a kérdésekről beszélni, mert az a meggyőződésem, (Br. Berg Miksa: A miniszterek úgylátszik, mind szabadságon vannak!) hogy minden személyi szempontnak ebbe a kérdésbe való beledobása csak árt an­nak a nézetnek és annak a szempontnak, ame­lyet én hangsúlyozni kívánok. Ez az egy párt, amely itt is^ képviselve van, a parlamenti pártokat ellenséges pártok­nak nevezi (Gr. Apponyi Györtgy: A Gandhi! — Dinnyés Lajos: Körülbelül!) és a követke­zőképpen jellemzi (olvassa): »Törekvésünk az, — írja ez a füzet — »1., hogy az ellenséges pártok minél többször legyenek kénytelenek összepaklizni egymással, 2. hogy minden irigy, alattomos zsidópuli szociáldemokrata maradjon továbbra is.« (Felkiáltások a balol­dalon: Puli vagy kuli?) Puli. Azt mondja to­vábbá ez a füzet (tovább olvassa): »3. hogy minden értéket jelentő egyén otthagyja, el­lenben minden félmunkába belenyugvó, rá­tarti, gyáva, önzetlenséget csak színlelő, de alaptermészetében osztálygőgös félember to­vábbra is maradjon meg a Független Kis­gazdapártban.« (Meizler Károly: Ez helyte­len, de nem a parlamenti pártok lejáratása!) Bocsánat, parlamenti pártokról van szó. Mél­tóztassék megnyugodni, minden pártra . sor­ban rákerül a lepedő. (Fábián Béla: Majd a keresztény pátra is!) A kormánypártra vonatkozóan a követ­kező megállapítást foglalja magában ez a fü­zét: (Halljuk! Halljuk! — Olvassa.) »Arra kell törekednünk, hogy a kormánypárt együtt sza­vaztassa le a kartelhősöket, a pénzéheseket, a ! talpnyalókat* ibankzsidókat éis cigányokat, a ! megvesztegethető és a megfélemlíthető senki­I háziakat, egyszóval azokat, akiknek szívük I nincs s bölcseségüket egyedül a húsosfazék­I körüli nyalakodásban látják. Arra kell töre­kednünk, hogy minden ellenséges párt a saját tehetetlenségébe, gyávaságába, vagy erkölcste­lenségébe fulladjon bele.« Ez azután szól a parlament összes pártjainak. (Dinnyés Lajos: Hol van itt az ügyész?) Igen t. Ház! De nemcsak a parlamenti pártokról van ebben a füzetben szó, hanem ez a füzet nyíltan megírja, hogy (olvassa): »Va­lamennyi párt és a parlament fel lesz osz­latva.« A nemzeti szocialista párt azonban, mely a hosszú és sokszor oly keserves harc alatt magába szedte a nemzeti lélek színe­javát, mint egyedüli párt megmarad... (Diny­nyés Lajos: Hol van az ügyész ilyenkor? Igaz­ságügyminiszter úr, szabad ilyet írni? — Pinezich István: A parlamentben nincs ügyész! — Dinnyés Lajos: Naivság ilyet mon­dani! — Fábián Béla: Nem az a kérdés, hogy hol van az ügyész, hanem hogy hol van a józan ész! — Vázsonyi János: Elmegyógyász kell ehhez!) De nemcsak erről van szó ezekben a füzetekben. Egy másik füzet, amely ugyancsak « ennek a pártnak a kiadványa, a következőket írja (olvassa): »A mostani parlamenti kor­mányformát elvetjük, mert ebben mindig csak osztályérdekek harcával bénították a nemzet megerősödését és fejlődését.« Tudtommal a ma­gyar államforma kérdése mégis csak el volna már intézve. Ez az agitációs füzét ezt is két­ségessé teszi, amikor azt mondja (olvassa): »Az államforma végleges megoldására csak akkor gondolunk, ha hatalomra kerülünk.« (Dinnyés Lajos: Ügy látszik, császári ambíciói is vannak már, császár akar lenni!) Igen t. Ház! Tudom, hogy ezzel a párttal és agitációval szemben a védelem bizonyos ol­dalról mindig az, hogy itt végtére egy nemzeti, keresztény, jobboldali agitációval állunk szem­ben (Farkas István: Se nem nemzeti, se nem keresztény! Hülyék társasága!) és különbséget kell tenni e miatt a különböző szélsőséges agi­tációk között. Leszek bátor néhány idézetet fel­olvasni ennék az agitációnak nemzeti és ke­resztény jellegére vonatkozóan. (Halljuk! Hall­juk! a baloldalon.) Egy »Ököl« című folyóirat, (Fábián Béla: Ököl vagy Ökör? — Derültség. — Egy hang jobbfelől: Az írója! — Dinnyés Lajos: Ez Ököl, az írója ökör!) amely közli ennek a mozgalom­nak Programm ját, a következő dolgokat írja. (Olvassa): »Ujat itt sem kell mondani: a ter­melő eszközök fokozatos szocializálása a körül­ményeknek megfelelően elengedhetetlenül szük­séges, a nagybirtokok felosztása, a nagytőke államosítása azonban azonnali követelmény; ehhez járul még a jövedelmek szabályozása és máris kialakulófélben van előttünk az új rend­szer — a kollektív gazdálkodás.« (Meskó Ru­dolf: Moszkva!) (Tovább olvassa): »...Minden nyilt és minden leplezett konzervatív irány­zatnak is hadat üzenünk (Mozgás a baloldalon.) és ki fogjuk irtani a társadalomból a bele_ne­velt régi dogmákat, előítéleteket és a rajtuk keresztül való gondolkozást, egészen röviden: forradalmat akarunk.« (Farkas Elemér: Nem is szerénytelen!) Én ezeket az elveket bizonyos változtatás­sal már régebbi időben is hallottam. (Felkiál­tások à baloldalon: 1919-ben! — Vázsonyi Já­nos: Kun Bélától!) Most méltóztassék meghall­gatni a jobboldaliság meghatározását. (Hall-

Next

/
Thumbnails
Contents