Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-188

Az országgyűlés képviselőházának 188. ülése 1937 február ÉB-án, kedden. mienye eiott aana, hogy a parlamenti pártok ellem! és omaga a parlament lell&ni ez az izgatás már tűrhetetlen méreteket kezd ölteni. Möljáró'ban hadd mondjam meg, hogy én a magam részéről úgy érzem, hogy minden igazán magyar ember, aki a magyar lelket, a magyar (szellemiséget, a magyar történelmi berendezkedést elbben az. országban fcoanolyan veszi, nem hajlandó ezt a kiérdésit egyszerűen a zsidó-kérdés szűk vágányára állítani. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Vegyék tudomásail ezek az uraik, hogy ezeknek a tanoknak és eszméknek hirdetésével elbben az országban iszemJbienállnak magával a magyar fajtával, a magyar' törzzsel, (Ügy van! a baloldalon.) atmely nem hajlandó egyszerűen egy ilyen kérdés kedvééirt bevenni mindazokat a tanokat, amelyek végeredanényfoen éppen az, egész niaigyiar iszellemjitséget tennék tönkre ebiben az országban. Méltóztassék rövid néhány percre meghallgani, igen t. Ház, Ihogy bizonyos agitáció hogyan kívánja lej aratni magukat a parlamenti pártokat. Hiszen a parlament lejáratása, a parlamenti pártokon keresztül is történhetik. En nem akarom védeni sem a magam pártját, sem a többi ellenzéki pártot, sem az igen t. túloldalt, de az mégis csak tűrhetetlen dolog, hogy ebben az országban, ahol parlamentáris «rendszer van, ahol ma a parlamenti pártok példáját adják az országért érzett felelősségnek, ilyen hangon lehessen izgatni a tudatlan néptömegeket a parlamenti pártok ellen. Itt van egy füzet, amelyet egy bizonyos párt adott ki. (Felkiáltások a baloldalon: Melyik? — Dinnyés Lajos: Ki írta?) Kérem, én lehetőleg személyek megnevezése nélkül kívánok ezekről a kérdésekről beszélni, mert az a meggyőződésem, (Br. Berg Miksa: A miniszterek úgylátszik, mind szabadságon vannak!) hogy minden személyi szempontnak ebbe a kérdésbe való beledobása csak árt annak a nézetnek és annak a szempontnak, amelyet én hangsúlyozni kívánok. Ez az egy párt, amely itt is^ képviselve van, a parlamenti pártokat ellenséges pártoknak nevezi (Gr. Apponyi Györtgy: A Gandhi! — Dinnyés Lajos: Körülbelül!) és a következőképpen jellemzi (olvassa): »Törekvésünk az, — írja ez a füzet — »1., hogy az ellenséges pártok minél többször legyenek kénytelenek összepaklizni egymással, 2. hogy minden irigy, alattomos zsidópuli szociáldemokrata maradjon továbbra is.« (Felkiáltások a baloldalon: Puli vagy kuli?) Puli. Azt mondja továbbá ez a füzet (tovább olvassa): »3. hogy minden értéket jelentő egyén otthagyja, ellenben minden félmunkába belenyugvó, rátarti, gyáva, önzetlenséget csak színlelő, de alaptermészetében osztálygőgös félember továbbra is maradjon meg a Független Kisgazdapártban.« (Meizler Károly: Ez helytelen, de nem a parlamenti pártok lejáratása!) Bocsánat, parlamenti pártokról van szó. Méltóztassék megnyugodni, minden pártra . sorban rákerül a lepedő. (Fábián Béla: Majd a keresztény pátra is!) A kormánypártra vonatkozóan a következő megállapítást foglalja magában ez a füzét: (Halljuk! Halljuk! — Olvassa.) »Arra kell törekednünk, hogy a kormánypárt együtt szavaztassa le a kartelhősöket, a pénzéheseket, a ! talpnyalókat* ibankzsidókat éis cigányokat, a ! megvesztegethető és a megfélemlíthető senkiI háziakat, egyszóval azokat, akiknek szívük I nincs s bölcseségüket egyedül a húsosfazékI körüli nyalakodásban látják. Arra kell törekednünk, hogy minden ellenséges párt a saját tehetetlenségébe, gyávaságába, vagy erkölcstelenségébe fulladjon bele.« Ez azután szól a parlament összes pártjainak. (Dinnyés Lajos: Hol van itt az ügyész?) Igen t. Ház! De nemcsak a parlamenti pártokról van ebben a füzetben szó, hanem ez a füzet nyíltan megírja, hogy (olvassa): »Valamennyi párt és a parlament fel lesz oszlatva.« A nemzeti szocialista párt azonban, mely a hosszú és sokszor oly keserves harc alatt magába szedte a nemzeti lélek színejavát, mint egyedüli párt megmarad... (Dinynyés Lajos: Hol van az ügyész ilyenkor? Igazságügyminiszter úr, szabad ilyet írni? — Pinezich István: A parlamentben nincs ügyész! — Dinnyés Lajos: Naivság ilyet mondani! — Fábián Béla: Nem az a kérdés, hogy hol van az ügyész, hanem hogy hol van a józan ész! — Vázsonyi János: Elmegyógyász kell ehhez!) De nemcsak erről van szó ezekben a füzetekben. Egy másik füzet, amely ugyancsak « ennek a pártnak a kiadványa, a következőket írja (olvassa): »A mostani parlamenti kormányformát elvetjük, mert ebben mindig csak osztályérdekek harcával bénították a nemzet megerősödését és fejlődését.« Tudtommal a magyar államforma kérdése mégis csak el volna már intézve. Ez az agitációs füzét ezt is kétségessé teszi, amikor azt mondja (olvassa): »Az államforma végleges megoldására csak akkor gondolunk, ha hatalomra kerülünk.« (Dinnyés Lajos: Ügy látszik, császári ambíciói is vannak már, császár akar lenni!) Igen t. Ház! Tudom, hogy ezzel a párttal és agitációval szemben a védelem bizonyos oldalról mindig az, hogy itt végtére egy nemzeti, keresztény, jobboldali agitációval állunk szemben (Farkas István: Se nem nemzeti, se nem keresztény! Hülyék társasága!) és különbséget kell tenni e miatt a különböző szélsőséges agitációk között. Leszek bátor néhány idézetet felolvasni ennék az agitációnak nemzeti és keresztény jellegére vonatkozóan. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Egy »Ököl« című folyóirat, (Fábián Béla: Ököl vagy Ökör? — Derültség. — Egy hang jobbfelől: Az írója! — Dinnyés Lajos: Ez Ököl, az írója ökör!) amely közli ennek a mozgalomnak Programm ját, a következő dolgokat írja. (Olvassa): »Ujat itt sem kell mondani: a termelő eszközök fokozatos szocializálása a körülményeknek megfelelően elengedhetetlenül szükséges, a nagybirtokok felosztása, a nagytőke államosítása azonban azonnali követelmény; ehhez járul még a jövedelmek szabályozása és máris kialakulófélben van előttünk az új rendszer — a kollektív gazdálkodás.« (Meskó Rudolf: Moszkva!) (Tovább olvassa): »...Minden nyilt és minden leplezett konzervatív irányzatnak is hadat üzenünk (Mozgás a baloldalon.) és ki fogjuk irtani a társadalomból a bele_nevelt régi dogmákat, előítéleteket és a rajtuk keresztül való gondolkozást, egészen röviden: forradalmat akarunk.« (Farkas Elemér: Nem is szerénytelen!) Én ezeket az elveket bizonyos változtatással már régebbi időben is hallottam. (Felkiáltások à baloldalon: 1919-ben! — Vázsonyi János: Kun Bélától!) Most méltóztassék meghallgatni a jobboldaliság meghatározását. (Hall-