Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-188

Àz országgyűlés képviselőházának 188. juk! Bálijuk!) (Olvassa): »Ha ezután pontosan meg akarjuk határozni, hogy minket, szélsőjobblodaliakat mi választ el a szélsőbaltól, (Br. Berg Miksa közbeszól.) akkor egészen nyugodtan ' mondhatjuk, hogy csak egyetlen lényeges különbség van köztünk: a nemzetközi zsidóság, mert a szocializmust nemzetközivé a zsidó nemzetközisége formálta s ha a zsidóságot egyszerűen kikapcsoljuk belőle, azonnal elvész nemzetközi jellege. A többi különbségek, nevezetesen a magántulajdonról, családról és vallásról alkotott felfogásunk mind visszavezethetők erre az egyre.« Igen t. Ház! Ehhez csak egy megjegyzést fűzök hozzá: nekem a kommunizmus, a bolsevizmus kollektív rendszere mindezekkel az attribútumaival, sem a zsidósággal, sem a zsidóság nélkül nem kell. (ügy van! Ügy van! balfelől.) Arra nézve, hogy a vallásilag a keresztyénség szempontjából milyen a gondolkozásuk ezeknek az agitátoroknak, egyetlenegy mondatot olvasok fel. Achim András haláláról beszél ez a füzet és azt mondja, hogy Achim András halálvergődése közepette az ő népe várta azt, hogy megszabadítja Achimot az Isten. A konklúziója (olvassa): »A csoda tehát elmaradt. A nép Istene nem jött le, hogy megmentse a nép vezérét, nem jött le most sem, mint annakidején sem, amikor a Názáreti haldoklott a kereszten.« (Temesváry Imre: Szép vallásosság!) Akinek mindaz, amit felolvastam, nemzeti alap és keresztyénség, azok sem igazi nemzeti .alappal, sem a keresztyénség nagy elveivel egyáltalán nincsenek tisztában, {ügy van! Ügy van! balfelöl.) De szerintem nem lehet halasztani a megoldást ebben a súlyos problémában éppen a keresztyénség szempontjaira való tekintettel. Méltóztattak talán megfigyelni, — és azt hiszem, mindnyájan tisztában vagyunk ezzel — hogy itt éppen a választási eljárások során és a választójogi törvény hibája miatt, de még inkább a kifejlődött gyakorlat miatt — mert hiszen el tudok képzelni ideális helyzetet is, amikor ezzel a törvénnyel is normális úton meg lehet találni a nemzet akaratának kifejezését, — kettős erkölcs fejlődött ki ebben az országban. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Keresztyén alapon álló pártok, a keresztyénség elveit hirdető pártok emberedinéi — itt most nem akarok különbséget tenni kormánypárt és ellenzék között, de méltóztassék csak visszaemlékezni arra, hogy éppen ezekben a választásokban az. erkölcsnek milyen kettőssége fejlődött ki a magyar közéletben, derék, jólnevelt úriembereknél, akik mindenkor szegyeitek volna magukat egy hazugságért, vagy egy csalásért, amelyet magánéletükben követtek el, előfordult, hogy egészen nyugodtan elkövették ezeket a deliktumokat, ha választásra került a sor, (Ügy van! Ügy van! bálfelöl') Megdöbbentő az a cinizmus, amely a magyar közéletben ezen a téren kifejlődött. Megdöbbentő amikor felmentést kapnak egymástól becsületükre kényes emberek ilyen tények után és amikor közigazgatási tisztviselők azt mondják az embernek, hogy: »Ha ti kormányra kerültök, nagyon szívesen bármikor a ti érdeketekben is hajlandók vagyunk elkövetni ugyanezeket a dolgokat.« (Mozgás.) Ez megint egy lemérhetetlen dolog, de azt, hogy ez a kettős erkölcsi felfogás, amely a politikában úrrá ^lett bizonyos területeken, — nem akarok általánosítani — milyen kártevést okoz lent a néptömegekben, csak azok tudják ülése 1937 február 23-án, kedden. 473 látni és lemérni, akik mindennap együttélnek ezzel a néppel. Egyik képviselőtársam — azt hiszem, Antal István — valósággal glorifikálta azt a viszonyt, amelyben a magyar intelligencia van a magyar néppel. Sajnos, ennek majdnem az ellenkezője áll és ez a legszomorúbb jelenség ana az egész magyar közéletben. (Ügy van! balfelöl.) De éppen a ma érvényben lévő választójog és a választási eljárás egyik legfőbb oka annak, hogy a magyar intelligencia így szemben áll a magyar néppel. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Az intelligenciának, illetőleg a közigazgatásnak a néppel való becsületes jó viszonyát nem is lehet visszaállítani a nélkül, hogy a választás titkosságát, be ne vezessük. (Ügy van! Ügy van! balfelől) Ezt a pártot gyakran vádolták azzal, hogy intelligenciaellenes és közigazgatásellenes, holott, ha visszaemlékezem ennek a pártnak parlamenti küzdelmeire, mondhatom, hogy ez a párt sohasem személyeket, hanem mindig cselekményeket hozott a parlament színe elé. Mi nemhogy ellenfelei nem vagyunk a magyar intelligenciának, vagy a magyar közigazgatásnak, hanem éppen egyet kívánunk a nemzet érdekében s ez az, hogy ez az intelligencia és a közigazgatás minél előbb találják meg azt a becsületes jóviszonyt, amely nélkül organikus nemzeti életet nem is élhet a magyarság ezen a megpróbáltatásokkal teli területen. (Ügy van! Ügy van.[ balfelől.) Lehetetlen elhallgatni már csak ebből a szempontból is ezt a kérdést, mert ha nem akarjuk tovább mélyíteni a szakadékot a magyar vezető osztályok, az intelligencia, a közigazgatás és a nép között, akkor azt a választójogi rendszert, törvényt és gyakorlatot gyökeresen meg kell változtatnunk a magyar nép, a magyar intelligencia és az egész magyar nemzet érdekében. Igen t. Ház! De én nem akarom kisebbíteni azt a felelősséget sem, amely a titkos választójogi törvény megalkotásával jár. Méltóztassanak nekünk elhinni, hogy ezt a kérdést a párt, amelyhez én is tartozom, nem választási agitációs jelszónak használja és nem könnyelműen kezeli. Mi magunk is tisztában vagyunk azzal, hogy nemzetünknek mérhetetlenül vigyáznia kell, ne hogy most, amikor esetleg nagyon súlyos próbatételek előtt áll, valami olyan eltolódás következhessek be életében, amely eltolódás lehetetlenné teszi legnagyobb nemzeti problémáink (megoldását. De én a veszedelmet a választójogi törvény megalkotása, vagy elodáközött úgy határozom meg, a kettő közti viszonyt úgy látom, hogy h £1 cl választójog titkosságának törvénybe iktatása — mondjuk — tízszázaléknyi lehetőségével jár a veszedelemnek, akkor 90 százalékos veszedelem az, amelyet ennek a törvénynek további elodázása jelent. Igen t. Ház! Antal István igen t. képviselőtársam beszédében bizonyos agitációs anyagot is adott azok számára, akik ennek a kérdésnek további elodázását szívesen látják és bizonyos meglepetéssel láttam, hogy a többségi párt néhány tagja mennyire helyeselt Antal István beszdének éppen ennél a részénél. Antal István meggyőzte azokat, akik vele egy gondolkozásúak, arról, hogy komoly és lényeges korrektívumot magában a törvényalkotásban nem is lehet kodifikálni, a korrektívum tisztán a törvényhozás munkájában adódik meg. Az én véleményem ezzel teljesen ellentétes. Már a kormányzói jogkör kiterjesztése és új kodifikálása maga is nagyon komoly korrektívum minden-