Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-188

Az országgyűlés képviselőházának 188. meg abban, hogy törvény által előírt teendőit elvégezhesse. T. Képviselőház! A vita folyamán több ízben felhozták azt, hogy a régi választási rendszer mellett a miatt volt annyi visszaélés, mert a törvény adott módot a visszaélésekre. Ha én a most érvényben levő választójogi tör­vényt megnézem, azt látom, hogy ez a törvény csaknem minden visszaélésre tartalmaz bün­tetőjogi rendelkezéseket. A törvény például tiltja azt, hogy a választókat bárki befolyásol­hassa abban, hogy az illető választó kire sza­vazzon, vaigy kire ne szavazzon. E tekintetben a törvény elég súlyos büntető rendelkezéseket tartalmaz, mégis t. Képviselőház, a mai vá­lasztójogi rendszer mellett az egész választás nem áll másból, mint az illetéktelen befolyá­solásban való versengésből, ennek pedig nem az az oka, mintha a törvény ezt nem tiltaná, hanem egyszerűen az áz oka, hogy a törvény rendelkezéseit senki sem akarja betartani, T. Képviselőház! Talán nem is annyira az a lényeges, hogy milyen büntető rendelkezések foglaltatnak a törvényben a visszaélések meg­akadályozására, mint inkább az, hogy ezeknek a büntető rendelkezéseknek tényleg komo­lyan érvényt is szerezzünk. (Meizler Károly: Ne legyen amnesztia!) A most érvényben levő választási törvény is csaknem minden vissza­élést, amely az elmúlt választások során elő­fordult, visszaélésnek, büntetendő cselekmény­nek minősít és büntetést is szab ki az, illető cselekményre, mégis azt látjuk, hogy ezeket a visszaéléseket zavartalanul elkövették. Ezi a legnagyobb destruálása a törvénynek. (Meizler Károly: Ez így van!) mert ha különbséget teszünk törvény és törvény között abból a szempontból, hogy amely törvény jogot ad, az nem komoly törvény, azt nem kell betartani, azt a törvényt bárki büntetlenül megsértheti, akkor ezzel szemben viszont az állampolgárok nem tudják megérteni azt, miért kell komolyan venni azokat a törvényeket, amelyek kötele­zettségeket rónak az állampolgárokra. Ha mi a visszaéléseket komolyan ki akar­juk küszöbölni, akkor mindenekelőtt arra volna szükség, íiogy azokat a büntetőjogi ren­delkezéseket, amelyek a törvényben foglaltat­nak, valóban komolyan tiszteletben is tartsák és az államhatalom komolyan tiszteletben is tartassa. Mindenekelőtt szükség lenne arra, hogy akár az ajánlási javaslat által megha­tározandó visszaélésekre, akár pedig egyéb vá­lasztási visszaélésekre ne lehessen amnesztiát adni. Mert amikor már a képviselőválasztások idején, különösen általános képviselőválasz­táskor, azt hirdetik, hogy nem kell komolyan venni a választójogi törvényben foglalt bün­tető rendelkezéseket, mert a választás után úgyis jön az amnesztia, sőt még azt is meg­mondták a választások alatt vagy a választá­sok után egy-két hónappal, hogy karácsony­kor fog jönni az amnesztia, akkor fog reánk esni az általános megkegyelmezésnek a sugara, lehet tehát bármit is elkövetni:^ akkor ez a gyakorlat — mert, sajnos, ez már gyakorlattá és rendszerré fajult — uszít a bűncselekmé­nyek elkövetésére és ez, a káros gyakorlat az előidézője annak, hogy választási visszaélések vagy pedig az, ajánlások aláírása vagy elfoga­dása, körüli visszaélések előfordulhatnak. T. Képviselőház! Nem akarok arra az ano­máliára rámutatni, hogy például egy marha­járlatlcvél, tehát egy marhalevél (Derültség.) a jelenlegi gyakorlat szerint nagyobb büntető­ülése 1937 február 23-án, kedden. 465 jogi védelemben részesül, mint egy képviselői megbízólevél, egy képviselői mandátum. (Meiz­ler Károly: Ezt nem lehet összehasonlítani!) T. Képviselőház, a büntetőjog közjog. Most nem tudom, mihez fűződik ... Elnök: Arra kérem a képviselő urat, hogy az ilyen hasonlatoktól mégis tartózkod­jék. (Derültség. — Horváth Zoltán: Igaz! — Haám Artúr: Szépen tudja kimondani!). Mojzes János: Sajnos, t. Képviselőhúz kénytelen voltam ezzel a_ trivális hasonlattal ideállni a Ház elé, de jelenlegi büntetőjogi rendszerünk mellett ez a helyzet. Én még nem láttam azt, hogy ha például valaki egy marha­levelet, marhajárlatot meghamisított, bármikor is amnesztiát kapott volna vagy pénzbüntetésre ítélték volna el, hanem ez közokirathamisítás büntette vagy vétsége, miért az illetőnek le kell ülnie a kiszabott büntetést; az azonban nem fordult elő, t. Képviselőház, hogy ha bármely képviselő részére hamisítottak mandátumot, ha egy meg nem választott képviselőt hamis man­dátummal beküldtek a Képviselőházba, azért bárkinek a hajaszála is meggörbült volna. (Meizlc* Károly: Ez csak közjog!) Ez nagyon szomorú jelenség és 'anoimJália itt a magyar jogrendszerben. Vájjon egy marhalevélhez, egy marhajárlathoz nagyobb közjogi érdek fű­ződik, mint ahhoz, hogy tényleg az kerüljön be a képviselőházba, akit a választók többsége megválaszt, nem pedig olyan valaki, akinek részére azt a\ képviselői megbízólevelet hami­sítják? T. Képviselőház! Ha mi azt akarjuk, hogy tényleg meglegyen a törvények erkölcsi alapja, akkor szigorú büntető rendelkezésekkel minden visszaélésnek elejét kell venni. (Horváth Zol­tán: Nagyon helyes!) A törvényeknek akkor van erkölcsi alapjuk, ha azokat tényleg a tör­vények szerint összeült törvényhozás hozza ^és nem olyan törvénvhozás, amelyet különféle stiklikikel, trükkökkel, hamisításokkal is össze lehet hozni, mint amire a jelenlegi választási rendszer vagy gyakorlat módot ad. Ezeknek az anomáliáknak csak akkor lehet elejét venni, ha a választói jogot, vagy pedig az ajánlási rendszert szabályozó törvényjavaslatokba tény­leg komoly büntető rendelkezéseket veszünk be és ezeket a büntető rendelkezéseket be is tartjuk és nem uszítjuk a visszaélések elköve­tésére az erre hajlamosokat a már rendszeresí­tett közkegyelmekkél, amire a kormány mind­untalan felterjeszti a választási visszaéléseket elkövetőket va°"v az aiárolási hamisítókat. T. Képviselőház! Tekintettel arra, hogy az időm már letelt és egyébként sem akarok rész­letesebben foglalkozni a tárgyalás alatt álló úgyis rövid törvényjavaslattal, röviden befe­jezem beszédemet. Tapasztalhattuk már a meg­előző kormányok idejében is hogy amikor bár­melyik kormány a választói jog kérdését sza­bályozta, amihez mindig hatalmi érdekek fű­ződnek, minden kormány úgy akarta ezt a kérdést szabályozni és megoldani, hogy a, ha­talmon való megmaradását akár örök időkre biztosítani alkalmas legyen az a törvényjavas­lat. Amikor Bethlen István volt a kományon, akkor annak, hogy olyan választási rendszert létesített, illetve emeltetett törvényerőre, ame­lyet mi annyit kifogásolunk, és amely annyi visszaélésre adott alkalmat, valószínűleg az volt az indoka, hogy csak így látta módját annak, hogy a, választási rendszer segítségé­vel olyan többséget tudjon biztosítani a saját részére a választásokon, amilyen többséget éppen alkar. Mert, hagy ©gy kormánynak uneík-

Next

/
Thumbnails
Contents