Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-188
462 Àz országgyűlés képviselőházának 18 kezŐ eredményt érte el és pedig amiatt, mert nem szabályozta kielégítő módon azt, hogy az ajánlások, illetőleg az aláírások komoly jellegét tényleg meg tudja óvni. Akinek nem is volt komoly gyökere, komoly talaja abban a kerületben, ahol fel akart lépni, egyszerűen hamisítottak ezer vagy töbezer aláírást, úgy hogy azt, hogy az aláírások hamisak-e vagy valódiak, elbírálni tényleg nem lehetett. Ha tehát semmi gyökere sem volt is valaikinek, és nem 'ajánlotta egyetlenegy választó sem, megfelelő számú ajánlás behamisításával mégis lehetővé vált számára, hogy a választásban résztvehessen. Tény az, hogy a törvénynek az ajánlásra vonatkozólag most még érvényben lévő rendelkezései meglehetősen homályosak és sokféle magyarázatra adhatnak okot. A régi választási törvénynek az ajánlásra vonatkozólag most érvényben lévő egyik rendelkezése a következőket mondja (olvassa): »Minden választó csak egy ajánlásban _ yehet részi Ha a választási biztosnak az ajánlási íven előforduló valamely aláírás érvényessége ellen kifogása van, köteles az ajánlási ívet a választás befejezése után — a büntető eljárás folyamatba tétele végett — az illetékes királyi ügyészséghez haladéktalanul megküldeni.« A régi ajánlási rendszer tehát az egyik törvénymagyarázat szerint lehetetlenné tette azt is, hogy például a hamis ajánlásokat töröljék, mert ha a választási biztos, akinek az ajánlások komolyságát vagy érvényességét el kellett bírálnia, látta is azt, hogy például az ajánlás : hamisított lehet, akkor is — eszerint a törvényrendelkezés szerint — át kellett tennie az ajánlási íveket büntetőeljárás megindítása végett az illetékes királyi ügyészséghez. Ez tehát anynyit jelent, hogy ha át kell tennie a büntetőhatósághoz, akkor nem törli azt az ajánlást még abban az esetben sem, ha ő azt gyanúsnak vagy hamisítottnak látja. Viszont ebből az következnék, hogy a választásban résztvehet olyan jelölt is, akit talán egyetlen egy választó sem ajánlott, akinek összes ajánlásait ráhamisították az ajánlási ívekre. Viszont van ugyanennek a törvénynek olyan rendelkezése is, amely ellenkező törvénymagyarázatra ad módot. Ugyanis a törvény 162. §-a, amely a büntetőrendelkezéseket tartalmazza, azt mondja ki, hogy aki a törvény tilalma ellenére két vagy több ajánlásban részt vesz, büntetendő cselekményt követ el. Ha tehát valaki az egyik jelölt ajánlási ívét tényleg aláírta, egy másik jelölt ajánlási ívére pedig az illető nevét ráhamisították, akkor a törvény 162. §-a szerint mind a két aláírás érvénytelen. Ezzel ismét lehetővé vált volna, hogy valakinek — bármilyen komoly gyökere van egy kerületben, ahol fellép — a választásban való részvételét lehetetlenné tegyék például úgy, hogy akinek egyáltalán semmi gyökere abban a kerületben nincs, az az összes választóik nevét ráhamisítja az ajánlási ívekre. Eszerint a törvényszakasz szerint pedig — minthogy mind a két jelölt ajánlási ívén szerepel a neve — ez büntetendő cselekmény, viszont büntetendő cselekményből jog nem származhatik, legalább is abban a vonatkozásban nem, hogy az aláírás érvényes legyen az induláshoz, tehát az a gyakorlat fejlődött ki, hogy mind a két ajánlási íven ki kellett húzni az illetőnek a nevét is érvényteleníteni kellett az aláírást. Ezzel megint lehetővé vált az, hogy hamisításokkal olyan jelölteket is elüssenek a választásban való részvételtől, akiket tényleg ülése 1937 február 23-án, kedden. komolyan sokkal több választó ajánlott, mint amennyi ajánlásra a törvény szerint szükség van ahhoz, hogy valaki a választásban résztvehessen. Fokozta a zavarokat a régi ajánlási rendszerben az is, hogy 1931-ben az akkori belügyminiszter úr olyan rendeletet adott ki, amelyik egy harmadikféle 'gyakorlatot tett lehetővé. Ebben az 1931. évi választások előtt kiadott belügyminiszteri rendeletben ugyanis az foglaltatott, hogy amennyiben valamely választó neve több jelölt ajánlási ívén szerepel, nem valamennyi ajánlási íven érvénytelen az aláírása, hanem föltétlenül érvényben marad annak a jelöltnek ajánlási ívén, akinek íveit először bírálja el a választási biztos. Megtörténhetett ebben az esetben az, hogy a választási biztos éppen annak a jelöltnek ajánlási íveit bírálta el először, akinek az ajánlatai íveibe az aláírások be voltak hamisítva. Minthogy a választási biztosnak nem állott semmiféle mód rendelkezésére, hogy el tudja bírálni, mely aláírások valódiak és melyek hamisítottak, megvolt a lehetősége is, hogy annak az ívén fogadja el az ajánlásokat érvényeseknek, akiknek ívén az aláírások hamisítottak, ha annak íveit bírálta el legelőször, viszont a többi jelöltnél, akiknek ívén az ajánlások valódiak voltak, az ajánlásokat érvénytelenítse azon a címen, hogy már más jelölt íveit írta alá az illető választó. így megvolt a lehetősége annak, hogy éppen a komoly jelölteket zárják ki a választásból, ha például az egyik jelölt, akinek ajánlásait elsőnek bírálta el a választási biztos, a kerület összes választóinak nevét ráhasmisította vagy ráhamisíttatta az ajánlási ívekre. Ezek az anomáliák tették szükségessé, hogy az ajánlási rendszer szabályoztassék mindenek előtt. Abban, hogy a kormány csakis az ajánlási rendszer megreformálásával 'kíván foglalkozni, a miniszterelnök úr bejelentése szerint az vezette a kormányt, hogy az időközi választásokra valami nyugalmi állapotot teremtsen a múlthoz viszonyítva. Ha azt nézzük, hogy ez a törvényjavaslat legalább az időközi választások tekintetében alkalmas-e ennek a nyugalmi állapotnak a létrehozására, lakikor kénytelen vagyok megállapítani, hogy ia törvényjavaslat a még érvényben lévő választási rendszernek nem minden részét reformálja meg, ami pedig feltétlenül szükséges lenne ahhoz, hogy ezt a nyugalmi helyzetet meg tudjuk teremteni. Elég utalnom például a peticiós eljárásra. Elismerem, hogy az új törvényjavaslat rendelkezései általában helyesek a régi ajánlási rendszer rendelkezéseivel szembeállítva és lényeges könnyítéseket tartalmaznak ahhoz, hogy a komoly jelöltek tényleg részt vehessenek a választásban és abból ne legyenek kizárhatók. Ennek a most tárgyalás alatt álló törvényjavaslatnak, illetve az ajánlás új rendszerének lényege az, hogy legalább száz választónak kell ajánlania minden képviselőjelöltet, aki részt akar venni a választásban. Egy-egy választókerületben legalább száz érvényes aláírásra, illetve ajánlásra van szükség a választásban való részvételhez. Ez a rendelkezés féltétlenül megkönnyíti a választásban való részvételt, ha szembeállítom a régi törvénynek azzal a rendelkezésével, hogy legalább a választók 10 százalékának, illetve 10.000 választónál nagyobb választókerületekben legalább ezer választónak kellett az illetőt ajánlani.
