Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-188

460 Az országgyűlés képviselőházának lí érintő törvényhozási tevékenység érdekli. A háború előtt a közvélemény volt az, amely nyomást gyakorolt a (hivatalos politikára és politikusokra a választójogi kérdés megoldása tekintetében. Ma pontosan fordított a helyzet. Ma a politika, a .hivatásos politikusok azok, akik a kérdés megoldását a közvélemény előtt felszínen tartják.« Amint látjuk, Antal István t. képviselőtársam szembeállította a közvéleanénnyel a képviselőházat, illetőleg a törvényhozást. Többek között azt állítja, hogy az alkotmányjogi javaslatok, kérdések letárgyalását, szabályozását nemi a közvélemény sürgeti, hanem a törvényhozás, a képviselők. Antal István tehát ellentétet állít fel egyrészt a törvényhozás, másrészt a közvélemény között. Elismerem, hogy olyan választási rendszer mellett, mint amilyen mellett ez a mostani képviselőiház legutoljára megalakult, a képviselőház tényleg nem lehet hű kifejezője a közvéleménynek. (Horváth Zoltán: Hetvenkét egyhangú választás ! ) Nem akarok az egyhangú választásokról beszélni, amelyeknek kiküszöbölését célozza a most tárgyalás alatt álló javaslat, mert tudjuk azt, hogy az ajánlási rendszer mennyi viszszaélésre, mennyi hamisításra szolgáltatott módot, mennyire szülő oka volt az egyhangú mandátumok nagyrészének, de tudhatjuk azt, hogy olyan választási rendszer mellett, mint amilyen niég jelenleg is érvényben van, a törvényhozás valóban nem lehet hű kifejezője a népakaratnak. Épp azért a nemzetnek becsületbeli kérdése az, hogyha a törvényhozás tényleg komoly munkát akar végezni, olyat» amely valóban megfelel a nép érdekeinek és amelyet az a közvélemény, amely itt talán- nincs megfelelő módon vagy eléggé képviselve, sürget vagy sürgetni kíván, mindenekelőtt az alkotmányjogi kérdéseket kell szabályozni. Mondom, a nemzetnek becsületbeli kérdése, hogy foglalkozzunk a választójogi rendszerrel és annak megreformálásával is. Nem kell arra hivatkoznom, hogy Magyarország — sajnos — ma már az egyetlen európai állam Szovjetoroszország mellett, amely még nyílt szavazás mellett választja képviselőit. (Fábián Béla: Van pár olyan is, ahol titkos választás van, de az Isten mentsen meg tőle!) Állandóan hirdetik a t. túloldalon ülő párt képviselői is, hogy a magyar földmívesnép a nemzet gerince. Ha ma, ebben a korban, amikor annyira hirdetik a fajelméletet, tudunk titkos választójogot adni á városi népnek, ahol pedig nem lakik annyi fajmagyar, mint például a falun, a falusi földmí velőnép között, akik tényleg elmondhatják, hogy ők a honfog; laló magyarok utódai; tehát amikor a városi népnek megadjuk a titkos szavazati jogot, megadjuk a lehetőséget arra, hogy a maga akaratát szabadon nyilváníthassa, akkor nem látom indokoltnak azt, hogy miért zárjuk ki ebből a jogokból éppen a magyar nemzet gerincét, a magyar falusi népet? A jogegyenlőség kívánja meg, hogy a titkos választás szabadságát kiterjesszük a falu népére is, mert nem lehet komoly jog az, — amint már Gömbös Gyula volt miniszterelnök úr is kijelentette ezt^ a képképviselőházban — amelyet nem lehet úgy gyakorolni, ahogyan azt az illető jogosult akarja, hanem kénytelen úgy gyakorolni, ahogyan azt mások akarják. Tudjuk, hogy a nyiltszavazás rendszere mellett tulajdonképpen plurális választójog . ülése 1937 február 23-án, kedden. van érvényben. Valamiennyien résztvettünk a választásokon s például olyan vidékeken, ahol nagybirtokok, latifundiumok vannak, elég tudnunk, hogy milyen pártállású, milyen érzelmű a nagybirtokos és akkor már tudjuk azt is, hogy hová szavaz a cselédség. Ilyen választójogi rendszer mellett a gazdasági cselédnek és más egyéb választónak, aki függő helyzetben van, akár valami gazdasági kapcsolat révén, akár pedig például közhivatali állásánál fogva, nincs komoly joga, mert azt nem úgy gyakorolhatja, ahogyan ő akarja, hanem kénytelen úgy gyakorolni, ahogy az a más valaki akarja, akitől ő íüggö helyzetben van. (Haám Artúr: A nagybirtokosok 80%-a ellenzéki!) Pártállásra való tekintet nélkül kívánjuk azt, hogy a nemezét tegyen eleget annak a becsületbeli kötelességének, hogy valóban hozza itt létre a jogegyenlőséget. Ez pedig máskép nem lehetséges, mint a titkos választójog bevezetésével. Ha titkos választójog mellett fog összeülni a magyar törvényhozás, az majd valóban hű kifejezője lesz a közvéleménynek és akkor nem áll fenn többé az az ellentét, amelyre Antal István t. képviselőtársam is rámutatott. (Haám Arthur: Majd akkor a cselédek is ránk mernek szavazni! így nem mernek ránkszavazni! — Zaj a baloldalon. Elnök csenget. — Fábián Béla: Hol például? — Haám Artúr: Az egész országban! — Fábián Béla: Akkor nem ülnének itt az urak!) Nem akarok itt egyéb függőségekre rámutatni, mint például a közalkalmazottak helyzetére vagy a munkásságéra, amely ugyancsak függ a -munkaadótól, de tény az, hogyha a törvényhozás a közvéleménynek és azoknak a vágyaknak ós törekvéseknek, amelyek a népben élnek, valóban hű kifejezője akar lenni, akkor feltétlenül meg kell oldanunk az alkotmányjogi kérdéseket is. T. Képviselőház! Nem is lehet vitás a titkos választójog behozatalának szükségessége, amikor már a balkánállamok is régen áttértek a titkos választásra. Hogy mást ne mondjak, behozták a titkos választójogot: Görögországban 1864-ben, Románia 1884-ben, Szerbia 1888ban, Bulgária pedig 1897-ben (Zaj-) tért át a titkos választásra. Nem akarom azt mondani, hogy valami ideális, vagy követésreméltó titkos választójogi rendszerek ezek, csupán arra akarok rámutatni, hogy ha a balkáni kecskepásztorok már ezelőtt 60—70 vagy 80 évvel érettek voltak a titkos választójogra, akkor nem lehet a magyar népet lealázni és megszégyeníteni azzal, hogy a magyar falusi földmívesemibert, akiben sokkal több a politikai érzék, a józan ész, mint — mondhatom — Európának bármely más földmívelőnépélben (Horyváth Zoltán: úgy van! A kommunizmus alatt megmutatta!), ezt a népet, amely valóban fenntartotta nemzetünket

r több, mint egy évezreden keresztül, a nyílt választás rendszerével éretlennek vagy pedig politikai tekintetben megbízhatatlannak nyilvánítsuk 1 (Haám Arthur: Nem is azoktól féltjük az országot!) T. Képviselőház! Csík József t. képviselőtársam ugyanazt a következtetést vonta le beszédében, mint Antal István képviselőtársam, hogy tulajdonképpen nem^ is alkotmányjogi törvényjavaslatokra lenne itt szükség, hanem mindenekelőtt szükség lenne arra, hogy a gazdasági és szociális kérdéseket megfelelő törvényjavaslatokkal megoldjuk. Azt kérdezem azonban: vájjon hozzá tudunk-e nyúlni a gazdasági kérdésekhez, vagy meg tudjuk-e ol-