Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-187

450 Az országgyűlés képviselőházának 18 a választók számát meghaladó ajánlók számának matematikai komikumától eljutott egészen a választás tisztaságának, a választás szabadságának, a különféle visszaéléseknek, sőt a szabálytalan egyhangú mandátumoknak a határáig. Kétségtelen dolog, hogy úgy a sajtó, mint a tudományos szakirodalom is sokszor foglalkozott az ajánlási módszer gyakorlati visszásságaival. A törvényjavaslat lényegileg az ellenzék^ egységes kifogásainak, erős kritikájának lojális elismerése s hogy úgy mondjam, azok megszüntetésére irányuló oly szándék, amely tiszteletreméltó nemzeti ajándéknak volna tekinthető az ellenzék és a nyugtalan közvélemény számára. Ha jónak tartjuk is azt a magyar szállóigét, hogy ajándéklónak ne nézd a fogát, mégis ez a törvényjavaslat a maga születésének körülményeinél fogva megérdemli azt, hogy mélyebben és alaposabban beletekintsünk és megvizsgáljuk, hogy vájjon eléri-e azt a célt, amely életrehívta. T. Ház! A Gömbös Gyula volt miniszterelnök utolsó tragikus levele nyomán, de már a halála után összehívott pártközi értekezleten — amely a hármas alkotmányjogi kérdést tárgyalta — pattant ki ennek a törvényjavaslatnak a gondolata. Különös és érdekes jelenség az, hogy bár ez a törvényjavaslat, illetőleg ennek gondolata [ az ellenzéknek és a közvéleménynek az. ajánlási rendszer visszásságaival és visszaéléseivel szemben megnyilatkozott egységes és határozott ' kifogásaival szemben tulajdonképpen tiszta levegőt akart bebocsátani a közéletbe, mégis bizonyos mértékben bizalmatlanságra talált, és pedig talán azért, mert ez a törvényjavaslat azon a pártközi konferencián Kozma Miklós akkori belügyminiszter úr tarsolyából került ki. Ennek a törvényjavaslatnak az lett volna a célja az én felfogásom szerint, hogy a nyugodt politikai atmoszférának, a nyugodt Politikai légkör megteremtésének legyen az előhírnöke, az eredmény pedig az lett, hogy Aeoiüs barlangjából kiszabadultak azok a politikai szelek, amelyek viharrá váltak és lényegileg politikai emberáldozatot is követeltek. Én nem tartozom ahhoz a párthoz; amelynek a volt belügyminiszter tagja volt, azonban élénk figyelemmel kísértem azt a tevékenységet, .amelyet belügyminiszteri székében kifejteti Ebben a tevékenységében különösen a közegészségügy terén a magam részéről minden vonatkozásban támogattam. Nemrégen kisgazdaképviselőink társaságában.szinte ijesztő elbeszéléseket halottam az elmúlt választások történetéből. Megvallom: arról, hogy a közigazgatás olyan mélyen belenyúlt és beleszólt a közvélemény kialakításába, fogalmam sem volt, azonban amikor ezeket a választási visszaéléseket hallottam képviselőtársaim elbeszéléséből és láttam azt, hogy a közigazgatás ilyen mélyen belenyúlt a választóközönség akaratának megnyilvánulásába, illetve annak kiformálásába, akkor átéreztem annak a férfias "kiállásnak értékét, amellyel Kozma Miklós volt belügyminiszter úr a közigazgatást a politikától és különösen a pártpolitikától függetleníteni és attól elválasztani akarta. (Mozgás a baloldalon.) Nem kívánok nekrológot mondani, som pedig érdemeket feldicsérni, azon bau meg kell állapítanom azt, hogy ez a törvényjavaslat, amennyiben részleteiben kifogásolni való is lesz benne több irányban, Kozma Miklós ^belügyminiszternek, a megalkotójának, a törvényjavaslat apjá•nak azt a férfias, a nemzeti közvélemény meg7. ülése 1937 február 19-én, pénteken. nyugtatására irányuló és nyugodt politikai légkör teremtését célzó portréját adja, amelyet ő a belügyi politikában, különösen közegészségügyi, népegészségügyi, faluegészségügyi és szociális kérdéseikiben mindig mutatott., Mélyen t. Ház! A törvényjavaslattal szemben az egyesült keresztény pártok állásfoglalását Meizler Károly igen t. képviselőtársam teljes részletességgel feltárta a mélyen t. Ház előtt. Az ő fejtegetéseivel és javaslataival minden tekintetben azonosítom magamat. Különösen nehezményezem ennél a törvényjavaslatnál azt a körülményt, hogy a törvényjavaslat csak a nyílt választású kerületekre vonatkozik, nem terjed azonban ki a titkos szavazású, mondjuk így: a lajstromos választású kerületekre. Igaz ugyan, hogy a miniszterelnök úrnak a vitát megnyitó kijelentése megnyugtató lehet abban a tekintetben, hogy ez a törvényjavaslat tisztán és kizárólag az átmeneti, a titkos választói jog alapján megtartandó általános választásokig szükségessé váló időközi nyílt szavazású választásokra kíván szorítkozni, amiből arra következtethetünk és azt állapíthatjuk meg, hogy a jelenleg érvényben lévő nyílt választási törvény alapján Magyarországon több választás már nem lesz s ha ez így is lesz, vagyis több választás a mostani választási törvény alapján Magyarországon már nem lesz, akkor elfogadom azt, hogy fölösleges volt ebben a törvényjavaslatban a lajstromos, tehát titkos szavazású kerületekre is kitérni, azonban a minden irányban való megnyugvást csak az eredményezhette volna, ha a törvényjavaslat mégis kiterjeszkedett volna a lajstromos választású kerületekre is. Mert ha bízunk is abban, hogy ezzel a választói joggal több választás nem lesz, mégis számolnunk kell azzal, hogy esetleg az ördög nem alszik, tehát akkor bekövétkezhetik még az az anomália is, hogy míg a nyílt választású kerületek megszabadulnak az eddigi ajánlási rendszernek minden visszásságától, a legkülönfélébb visszaélésekre alkalmat adó hátrányaitól és kinövéseitől, addig éppen a lajstroinos, tehát titkos választású kerületek ennek az ajánlásnak török átkát tovább nyögik időközi választáson is. Mélyen t. Ház! A törvényjavaslat kizárólag csak az országgyűlési képviselő ajánlások reformjára szorítkozik. Szívesebben vettem volna, ha ez a törvényjavaslat szélesebb körre terjedt volna ki, kvázi az 1925:XXVI. te. növelláris módosítása keretében. Nem lehetett volna sem a törvényalkotás, sem pedig a törvényjavaslat letárgyalása szempontjából akadálya annak, hogy ez a törvényjavaslat az ajánlási rendszer módosítása és az ajánlás új szabályozása mellett kitérjen akár csak egy szakaszban is a peticiós eljárás azon részének szabályozására, amely a legtöbb visszaélésre adott okot, amely az ország közvéleményében a legszélesebb rétegekben közfelháborodást keltett. Ez pedig az, hogy a petícióval megtámadott képviselőjelölt visszaléphetett, megfutamodhatott és a petíció költségeit nem neki kellett megtérítenie. (Farkasfalvi Farkas Géza: Teljesen inmorális!) Meg kell állapítanom, hogyha lehet hivatkozni arra, hogy az ajánlási rendszer reformját és megváltoztatását még az átmeneti idő alatt is a közvélemény, a közfelfogás szinte parancsolóan követelte, a közvélemény éppen olyan mértékben kívánta a peticiós eljárás ezen rákfenéjének kiirtását és a törvényjavaslatnak legalább abban az irány-