Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-187
Az országgyűlés képviselőházának 187. ülése 1937 február 19-én, pénteken. 451 ban való intézkedését, hogy ilyen megfutamodás ne történhessék jogkövetkezmények nélkül; a lemondott képviselő necsak, hogy az eljárás költségeinek megtérítésében ne részesüljön, hanem ellenkezőleg, az eljárás költségeit is neki kelljen viselnie. Nem gondolom, hogy különösebb nehézséget okozhatott volna e törvényjavaslat során valami fokozatos haladás és fejlődés is azon most még távolabbi, de viszont a politikai munkaterv és Programm homlokterébe jutott titkos választójog megvalósítása terén is. Mi most a helyzet 1 ? A helyzet az, hogy a képviselők közül 199 nyilt szavazás, 46 pedig titkos szavazás utján nyeri el mandátumát. A magam részéről helyesnek tartottam volna azt, ha ez a törvényjavaslat a fokozatos fejlődés alapján a titkos szavazást az átmeneti idő alatt megejtendő esetleges időközi választásokra nézve kiterjesztette volna a megyei városokra is. Igaz ugyan, hogy az; általam felvetett gondolat megvalósítása — ami meggyőződésem szerint egyszersmind politikai szükségszerűség is — tulajdonképpen csak elvi deklaráció lett volna, azonban elvi deklaráció szempontjából is nagyjelentőségű, hiszen a jogfejlesztés és a jogkifejlesztés, tehát a titkos választójog terén erőteljes elvi deklarációt jelentett volna. Mi lett volna ennek a következménye? Az, hogy a titkos választójoggal választott képviselők száma az eddigi 46-ról legalább elvileg százra emelkedett volna. Ez már jelentékeny számErre azt mondhatják ellenvetésként, hogy a 45 megyei városban ezen átmeneti idő alatt a titkos választójog alapján megejtendő új általános választásokig esetleg csak 1—2—3 mandátum üresedett volna meg, tehát a megyei városok közül aránylag csak egy kis hányadban, csekély töredékben lehetett volna titkos választójog alapján az időközi választást megejteni. Elfogadom. Ha azonban ez a törvényjavaslat a titkos választójogot a megyei városokra kiterjesztette volna, akkor azt hiszem, hogy ezzel már a múltnak egy bűnét jóvátette volna, egy mulasztását pótolta volna, mert a fokozatos fejlődés útján a törvényhatósági városokat megillető titkos választói jogot már régen ki kellett volna terjeszteni a megyei városokra is. Másrészt akár egy, akár két, akár öt vagy tíz kerületben történt volna a megyei városok közül időközi választás titkos szavazással, kétségtelen dolog, hogy ez mind az illetékes kormánytényezőknek, mind pedig a parlamentnek gyakorlati adatokat szolgáltatott volna arra, hogy a titkos választói jognak a legközelebbi törvénnyel az egész országra való kiterjesztése gyakorlatilag milyen hatással érvényesül a megyei városokra. Sajnálom, hogy ez a két szempont ebben a törvényjavaslatban nem nyer érvényesülést és hogy ez a két szempont teljesen kimaradt. Mélyen t. Ház! Az egyesült kereszténypárt nevében tett kifogások közül a legfontosabb szerény nézetem szerint az a gondolat, hogy hitelesítések helyett az ajánlásokat benyújtó vállaljon felelősséget az aláírások valódiságáért. Meggyőződésem, hogy ez a gondolat, amelyet az egyesült kereszténypárt részéről Meizler Károly igen t. képviselőtársam vetett fel, nemcsak a hazai jogban gyökerezik, hanem több külföldi törvényhozásban is. Legalább annyi példát találunk a külföldi törvényhozásokban erre, mint amennyit az ajánlások hitelesítésére. A kaució, az óvadék tekintetében az a javaslat, amelyet szintén Meizler Károly igen 4 1. képviselőtársunk terjesztett elő, a vagyoni cenzus és a vagyonilag gyengébbek védelme szempontjából, megadja azt az alapot, amelyet a törvényjavaslat lényegileg elérni akart, hogy bizonyos vagyoni következményekkel is járjon az önjelöltek hatalmas tömegének a képviselőválasztásba való beavatkozása, illetve megadja az alapot a beavatkozás következményeinek viselésére. A megállapított óvadék összegét én a magam részéről ugyancsak túlmagasnak tartom. E tekintetben is indokolt és szükséges lenne, hogy a mélyen t. belügyminiszter úr megfontolás tárgyává tegye azokat a felszólalásokat, amelyek ennek az óvadéknak összegszerű leszállítása és mérséklése mellett hangzottak el. így is, .ahogyan ez a törvényjavaslat itt előttünk áll, a közvélemény (helyesen fogja fel ezt a törvényjavaslatot a titkos választójog előszelének- Nevezhetném ezt a törvényjavaslatot talán ízelítőnek is. Kétségtelenül kellemes aperitif, .amely az ajánlási rendszer által okozott keserű és áporodott szájízt megszünteti, bizonyos várakozást és étvágyat kelt abban a tekintetben, hogy a titkos választói jog törvényjavaslata nemcsak bogy belátható időn belül a törvényihozás elé kerül, hanem annak gyakorlati megvalósítása is. azokból a becsületes, jó szándékú intenciókból fakad, amelyeknek jelét ez a novelláris törvényjavaslat is kétségtelen, hogy magán viseli. Mélyen t. Ház! Ennek a törvényjavaslatnak megszületése öszefügg a három alkotmányjogi gondolat körvonalainak kifejtésére összehívott pártközi konferencia anyagával. Nevezhetném tehát ezt a törvényjavaslatot a magyar trilógia ouverture-jének is, amelynél a hangszerelés, nem különben a karmesteri. pálca mindenesetre legalább is reményt és várakozást kelthet a közvéleményben aziránt, hogy a titkos választói jog törvénybeiktatása ugyancsak 'harmonikus egész, harmonikus egység lesz és biztosítani fogja ennek az országnak az ezeréves fundamentumokon nyugvó, egészséges jövőbeli fejlődését. En úgy veszem észre, hogy amikor ezzel a novelláris javaslattal tulajdonképpen megindult az alkotmányjogi törvények tárgyalásártak folyamata, akkor nyugtalanítólag hat az, hogy azt a nyugodt légkört, amelyet a kormány ezeknek az alkotmányjogi javaslatoknak számára biztosítani akart és amely nyugodt, konszolidációs légkör évek során át nálunk fennállott, amelyre büszkék Voltunk, amelyre az Európában mutatkozó nyugtalansággal szemiben úgy hivatkoztunk, hogy Magyarország a konszolidációnak, a jogrendnek és jogbiztonságnak feltétlenül biztos szigete és vára, ezt a konszolidációs lelkiállapotot bizonyos mértékben éppen most nyugtalanítólag megboly gátoltnak kell látnunk.^ Mélyen t. Ház! A közvéleményt állandóan szinte zavarják és nyugtalanítják a szélsőségek elleni küzdelemimel. Nagyon félek és tartok azonban attól, hogy a szélsőségek elleni küzdelem kezd maga is szélsőséges lenni s veszélyezteti azt a lelki nyugalmat, amelyet a magyar nép az elmúlt 8—10 esztendő gazdasági leromlottsága, szociális bajai és szenvedései mellett is valóiban tündökletesen és páratlanul juttatott kifejezésre.. En nyugtalanítónak tartom azt, hogy amikor 'mi rövidesen az alkotmányjogi törvények tárgyalásához fogunk, 64*
