Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-187

Az országgyűlés képviselőházának 187, 'bogy a jelölt abban az esetben kapja vissza a biztosítékot, ha az érvényesen leadott összes szavazatoknak legalább negyed részét megkapja. Valami úton-módon feltétlenül kifejezésre kellett volna itt juttatni az indulás realitásának szempontjából azt az óriási különbséget, amely az egyes választókerületeik között fennáll, mert egyáltalán nem helyes az, hogy a jelölt az egyik kerületben 5000 szavazattal nem kapja vissza a 2000 pengőt, a másik kerületben pedig esetleg már 100 szavazattal is visszakapja- Ez túlságosan szélsőséges lehetőség. Ha egy 20-—25—27.000 szavazóval rendelkező kerületben négy posszibilis jelölt indul, akkor az, hogy valaki 4500 szavazatot kapott, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ő nem reális bázison lépett abba a harcba. (Meizler Károly: Három jelölt elveszíti ilyenkor a kauciót!) Három ember elveszítheti, igenis ilyenkor a kauciót. Magam részéről a kauciót igazságtalannak tartom. (Egy hang jobbfelől: Akkor ne lépjen fel! — Mcskó Rudolf: Máskor majd meggondolja! — Meizler Károly: Ez &gy újabb adó lesz. Képviselőjelölti adó. — Rakó vszky Tibor: Az ebadóval együtt! — Derültség. — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Nem tartom teljesen kielégítőnek és precíznek a törvényjavaslat 5. §-ának azt a részét, amely arról szól, hogy a választási biztos az ajánlás átvételéről a benyújtóknak elismervényt ad és legkésőbb a benyújtást követő második nap déli 12 óráig írásban közli a benyújtók valamelyikével az ajánlás elfogadására, vagy az elfogadás megtagadására vonatkozó döntést. Ez a kifejezés, hogy »a benyújtók valamelyikével«, nem elég preciz és bizonyos visszaélésekre tényleg alkalmat ad. Azt hiszem, meg lehetett volna határozni azt, hogy az a két benyújtó kapja meg az értesítést, aki írásban benyújtotta az ajánlásokat, mert ez a kifejezés, hogy »valamelyikével«, azt jelenti, hogy bárhol megfoghatnak egy embert és azt értesítik arról, hogy megkapták az engedélyt az induláshoz. Hiányos az a rész is az 5. § (3) bekezdésében, hogy a hiányzó aláírásokat 36 óra alatt egy ízben hosszabbíthatják meg. (Ügy van! balfelől.) Ebben a szakaszban — Soltész igen t. képviselőtársamnak igaza van — nincs megadva, hogy hány aláírást kell tulajdonképpen benyújtani, vájjon a választási biztos csak annyi aláírást köteles-e átvenni, amennyi hiányzik. Mert ebben az esetben megtörténhetik az, hogy valaki egyetlenegy ajánlási aláírás hiánya miatt nem indulhat. Ez a veszély ennek alapján feltétlenül fennáll, miután csak egy ízben való pótlásról van szó. Ha pedig többet gyűjthetnek a jelöltek, mint amennyire, mondjuk, normális mértékben szükség van, akkor újabb, a választáshoz nem tartozó harc fog előállni aláírásoknak nagymértékben való biztosításáért, holott éppen ennek az egészségtelen irányzatnak kiküszöbölésére hozta az igen t. kormány ezt a törvényjavaslatot a Ház elé. A jelentkezésnél történő igazolásra vonatkozólag szintén igazat adok Soltész igen t. képviselőtársamnak, a személyazonosság igazolásának módját legalább egy-két mondatban a törvényben már csak azért is megállapíthattuk volna, hogy a jövőt illetően semmi néven nevezendő félreértésnek a lehetősége se merüljön fel. Azzal a mondattal, amely a javaslatban a személyazonosság igazolására vonatkozik, de facto vissza lehet élni (Mojzes János: Ott van a Nánássy-eset!) s a múltban éppen KÉPVISELŐHÁZI NA.PLÓ. XI. ülése 1937 február 19-én, pénteken. 44Ô azt láttuk, hogy a törvény különböző tisztázatlan, nem preciz részeit lehetett úgy az egyik, mint a másik oldalról kihasználni. Pedig a törvényjavaslatnál nem az a fontos, hogy melyik párt és melyik erő használhat ki egy hiányos rendelkezést, hanem az a fontos, hogy egyetlenegy párt vagy egyetlenegy erőcsoport se legyen abban a helyzetben, hogy a másiknak rovására visszaélhessen. (Mojzes János: Ne kívánják annak igazolását, hogy a jelölt magyar állampolgár, mint ahogy Nánássyval megtörtént!) Bírálatomnak fenntartásával a törvényjavaslatot, mivel a választójog terén határozott haladást jelent, a magam részéről elfogadom. (Éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Darányi Kálmán miniszterelnök: T. Képviselőház! Van szerencsém az »Italia Flotte Riunite« olasz hajósvállalat kivándorlók szállítására kapott engedélyének az »Italia Societa Anonima di Navigazione« hajósvállalatra való átruházása tárgyában készített jelentést benyújtani. Kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék e jelentést előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a közigazgatási 'bizottsághoz utasítani. Elnök: A benyújtott jelentést a Ház tárgyalás és jelentéstétel végett kiadja a közigazgatási bizottságnak. Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Drobni Lajos! Elnök: Drobni Lajos képviselő urat illeti a szó! Drobni Lajos: Mélyen t. Képviselőház! Az előttem szólott képviselőtársam beszéde tárgyilagosan magábanfoglalta a törvényjavaslat lényegét és magját, azonban olyan széleskörű perspektívát érintett beszédében s annyira kiszélesítette ennek a törvényjavaslatnak, illetőleg az e törvényjavaslatot majd követő választójogi javaslat következményeinek a lehetőségét» hogy az ő felszólalása tulajdonképpen messze előrelátás a jövőbe, hogy mit fog a titkos választójog hozni és mit kell a titkos választójognak megvalósítania. Felfogásával sok tekintetben egyetértek s amiben differencia Van közöttünk, arra nézve feleslegesnek tartanám vele vitába bocsátkozni, mert hiszen a lényeg mégis csak az, hogy lehetőség szerint maradjunk a szőnyegen levő törvényjavaslat vitájának keretében. Nincs olyan törvényjavaslat, amely a legkifejezőbb, a legnyíltabb célkitűzés és szándék mellett a különféle^ politikai felfogások kritikáját, bizalmatlanságát, sőt gyanakvását is elkerülhetné. Az országgyűlési képviselői jelölés újabb szabályozásáról szóló törvényjavaslat annyira nyilt és világos, hogy megérdemli az abszolút tárgyilagosságot és elfogulatlanságot. Ez a törvényjavaslat a lajstromos választókerületeket nem érinti, tehát nem is érdekli. En, aki választókerületem révén már a titkosság bástyáin belül állok, abból a nézőszögből kívánok ezzel a javaslattal foglalkozni, amit érdektelenségnek, tárgyilagosságnak és elfogulatlanságnak mondhatok. t Az 1925:XXVI. te. 62. §-ának legélesebb kritikája tulajdonképpen egyidejű e törvény gyakorlati alkalmazásával. A legutóbbi képviselőválasztás után úgy a sajtóban, mint itt a Házban is a felháborodás kórusa nyilatkozott meg az e törvényben meghatározott ajánlási rendszer ellen. Ezt jogosan megállapíthatjuk, mert hiszen az eddigi ajánlási rendszer 04