Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-187

Àz országgyűlés képviselőházának 187. ülése 1937 február 19-én, pénteken. 445 baloldali elemek kezébe került a kormányzat. Ezt a helyzetet elsősorban a magyar szociáldemokrata párt érzi, amely — egyes igen rövid lélekzetű támadásoktól eltekintve — éppen a mai viszonyok miatt tisztára defenzívára rendezkedett be és bizonyos kispolgári kiöregedettséggel iparkodik a maga meglévő állásait megvédeni és iparkodik arra, hogy ezen a meglévő területen az állományát túlságos támadások ne veszélyeztessék. (Propper Sándor: Ezt honnan vette?) Méltóztassék egy kicsit körülnézni -az országban, képviselő úr, s akkor majd ön is észreveszi ezt, (Propper Sándor: Miért nem mernek titkos választójog alapján kiállni! — Csik József: Pestkörnyékén kiálltunk, és ki győzött? — Propper Sándor: Arról jobb nem beszélni! Mit iszol ahhoz, ahogy 35.000-nél több szavazat kell egy mandátumhoz? — Csik József: Önök ezt a választási rendszert tartják helyesnek! A lajstromos választásnak ez a hátránya! — Propper Sándor: Akkor meg ne beszéljen győzelemről! — Csik József: Azelőtt hárman voltak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Csik József közbeszól.) Csik József képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Propter Sándor közbeszól.) Propper képviselő urat is kérem, maradjon csendben. (Propper Sándor: Hétszáz szavazattal szereztek egy mandátumot!) Propper képviselő urat másodszor is fi gy elmeztetem. Haj ni ss Ferenc: Magyarországon a baloldali és ,a liberális sajtó valóságos hisztériát teremtett az úgynevezett jobboldali veszedelem, a jobboldali szélsőségek tekintetében. (Csoór Lajos: Készítik az utat Bethlennek!) Ez a hisztéria, ez a csodálatosan felépített új támadás a magyar jobboldal ellen egyelőre a hónapokon keresztül folytatott agitációyal tényleg hatalmasan megerősítette a szélsőségesnek nevezett jobboldali frontot, mert hiszen eddig nem volt propagandájuk, és ez a sajtó gondoskodott napról-napra erről a szükséges propagandáról. (Csoór Lajos: Meg is köszönjük neki!) A magunk részéről természetesen a leghatározottabban tiltakozunk az ellen, hogy bármi néven nevezendő jobboldali szélsőséget iparkodjanak éppen azok a tőkés érdekek, amelyek a maguk haszontalan hasznát a nemzeti jövedelemnek igen szélső s égés, eltolódása folytán élvezik, úgy feltüntetni, hogy ez a jobboldal a ibolsevizmussal egyenlő eszközökhöz folyamodik. (Zaj.) Ez a beteges sajtóhisztéria, lâmely Magyarországon kitört, egyelőre csak, annyit eredményezett, hogy a titkos szavazati jog Ibevezetése esetén nem lesz lehetséges a hátoldalra való eltolódás. Ennélfogva különösebb veszedelmeket a titkos szavazati jognak Magyarországon való bevezetésében nem látokNagyobb eltolódást véleményem szerint abszolúte becsületes titkos szavazati jog esetén sem fogunk Magyarországon megérni, legfeljebb azt érjük meg, hogy megerősödik az a nacionalista és szociális irányzat, amely az egyetlen egészséges irány egy olyan kis és elnyomott nemzet számára, mint amilyen a magyar nemzet. Más kérdés azonban az, hogy a titkos szavazati jog milyen mértékben fogja siettetni Magyarországon a szükséges szociális reformokat. Ezzel kapcsolatban óhajtok egypár szót szólni arról, hogy vájjon igaz-e az, hogy Magyarország helyzete tisztán függvénye a világgazdasági válságnak, és hogy Magyarországon a magyar nép érdekében semmit sem lehet cselekedni, mert hiszen olyan szegények vagyunk, hogy a legkisebb kísérletezés, a leggyöngébb experimentum végzetes következményekkel járhat. En ezt a tételt a leghatározottabban tagadom. Tagadom azért, mert a parlamentarizmusnak és

% úgy látszik, különösen a nyílt szavazati jogra épített parlamentarizmusnak egy csodálatos hátránya, egy igen nagy bűne az, hogy teljesen kiérett problémákat sem old meg sokszor évtizedeken keresztül. (Meizler Károly: A többség hibája!) Méltóztassanak csak arra gondolni, hogy hosszú éveken keresztül mi történt. (Meizler Károly: A többség!) Én már régesrégen túl vagyok azon, hogy különösen Magyarországon a többség és a kisebbség között a szisztéma dolgában valami különleges megkülönböztetéseket tegyek. Akármilyen legyen is a többség és a kisebbség, a szekér ugyanúgy halad. (Meizler Károly: Nincs változás!) Nincs változás, mert a rendszer nem változik. (Csoór Lajos: Ez a haj!) Kiérett kérdéseket évtizedeken keresztül nem oldunk meg, mert a parlamentarizmus lényegében van valami, ami a megoldásokat olyképpen odázza el, hogy egy felmerült problémát kiszorít annak elintézése nélkül egy következő másik: problémával. Méltóztassanak emlékezni arra, hogy itt a Háziban és az ország közvéleménye előtt mennyit beszéltünk, amikor észrevettük a magyar fajta pusztulását, az egykéről. Eveken keresztül állandóan hangoztattuk, hogy az egyke ellen dolgozni kell. Törvényjavaslat készült az egyke ellen. Itt a Házban évekkel ezelőtt egyetlenegy hang sem csendült meg, amikor valaki felvetette az agglegényadó kérdését a nagy családok érdekéhen (Ügy van! jobbfelől.), csak éppen ez a törvényjavaslat, amelyet 24 óra alatt keresztül lehet hajtani egy országban, sohasem megy keresztül. (Meizler Károly: Hol van a javaslat? Azonnal megszavazzuk! Nincs javaslat! — Rupert Rezső: Akik a legjobban szavalnak az egyke ellen, azoknak 20—30 éves házasság után egy gyermekük van! — Zaj. — Elnök csenget.) En most arról az állításról beszélek, hogy lehetséges-e Magyarországon változtatásokat eszközölni, vagy nem. Csik József t. képviselőtársam ugyanis azt mondotta, hogy oly szegények vagyunk, hogy fkis változások is esetleg megártanak az országnak. (Csik József: Nem ezt mondottam! Azt mondottam, hogy azok a lehetőségek nincsenek meg, mint amelyek NagyMagyarországon megvoltak! De sehol egy országban sincsenek meg!) Öriási lehetőségek vannak még a mai kis Magyarországon is. Itt van azután az álláshalmozás kérdése. Hányszor megígértük, hányszor megmondottuk. Soha egyetlenegy ember az álláshalmozás érdekében ebben a Házban nem állt fel. (Rupert Rezső: Dehogynem!) Nem állt fel! Az más, hogy mi volt a titkos gondolata. (Propper Sándor: Talán ülve mondották el a beszédüket!) Kétségtelen, hogy ebben a Házban csak az álláshalmozások ellen állottak fel, mégis az álláshalmozások kérdése mdoid a mai napig nincs megoldva és nem tudom, hány esztendő múlva kerül egyáltalában megoldásra. Itt van az ifjúság problémája, amelyről köteteket írtak össze és köteteket beszéltek itt a Házban. Ha valamelyik képviselő úr végrevalahára már meg akar szólalni, ha más téma nem adódik, bejegyez egy interpellációt az ifjúság kérdésében, elmondja, a miniszter úr vála-