Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-187

446 Az országgyűlés képviselőházának 1 szol reá, nagy taps, mindnyájan örömmel elfogadjuk a választ és ezzel a kérdés egy-két esztendőre meg van oldtva. Két esztendő múlva jön egy másik interpelláció, arra újabb válasz adatik, az ifjúság pedig ezrével kóborol ebben az országban tanulás nélkül, munka nélkül. Már pedig a munkanélküliségnél nem az a legnagyobb baj, hogy az emberek nem keresnek pénzt, hanem az a legnagyobb baj, hogy a munka erkölcsét teszi tönkre az a csavargás, amelyben a munkanélküliek élnek. (Ügy van! Úgy van!) Viszont ezt a kérdést a nagytőke egyes ágazataiban a nagytőkének azzal az elhatározásával, hogy óriási görögtűz mellett 150—200 fiatalembert havi 80 pengővel elhelyeznek a bankokban, megoldani semmiféleképpen sem lehet. (Propper Sándor: Sorsolás útján! — Meizler Károly: Be sem engedik őket! Adják nekik a fizetést, de nem engedik be a gyárba! — Gr. Festetics Domonkos: Ez csak szemkitörlés kifelé! — Zaj. — Rupert Rezső: Gróf úr hányat helyezett el a birtokán? — Gr. Festetics Domonkos: Én nagyon sokat, csak nem kérdezem meg Rupert Rezsőt! Hát maga hányat helyezett el? — Elnök csenget.) A magam részéről ebben a kérdésben is egy olyan triviális játékot látok, amellyel a magángazdaság részéről ez a kérdés megoldva talán sohasem lesz, mert a liberális gazdasági rendszer hirdeti, hogy a maga szabadságával mindent meg tud oldani, ellenben vélt szabadságával nem oldja meg a kérdések felét sem. (Éber Antal: Most nincs liberális gazdasági rendszer, tehát miért nem segítenek? — Meizler Károly: Hát mi van? — Éber Antal: Konzervatív rendszer. — Zaj. — Elnök csenget.) Legjobb tudomásom szerint az összes bankoknak vagyona és jövedelme az önök kezében van, ne méltóztassék tehát egykéz-rendszerről beszélni, addig, amíg olyan a helyzet Magyarországon, mint amilyen, (vitéz Bánsághy György!) Az ő kezükben van minden, ez a hiba!) T. Ház! Ha az ifjúság problémájával foglalkozunk, látnunk kell, hogy végtelenül szomorú helyzet Magyarországon az, hogy a diplomás ifjúságnak, a középiskolát végzett ifjúságnak és a munkásifjúságnak mint munkanélkülieknek egymásba kapcsolódó problémáját a mi sajátságos gondolkodás módunk miatt állandóan szétválasztják. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el. Ha, tudok valamit a bankóik és, a nagyipari vállalatok védelmére amonidaini, csak azt mondhatom, hoigy tényleg nem lőhet elhelyezni a diplomás fiatalságot anélkül, hogy megfelelő organizációs változtatásokkal az egy diplomásra eső középiskolást és az erre a Ikét intelligens emberre eső megfelelő fiatal .munkásréteget munkába ne állítanok, ímert ez az, egyetlen organikus megoldás és az egyetlen lehetőség arra, hogy a munkábalhelyezettek valóban a munkáiban is maradjanak. (Éber Antal: Nem leihet megérteni! — Meizler Károly: Tesisék közelebb jönni! — Éber Antal: Komolyan, nem lehet megérteni!) Tekintettel tarrna, hogy a képviselő úr igen régi tag a Házban., -a képviselő úrnak mégegyiszer megmagyarázom, a dolgot. (Derültség, a középen. — Meizler Károly: Régóta jár iskolába!) Arról vian szó, hogy ia diplomást ön-ön magában nem lelhet organikusan benyomni az állásokiba imiinidacLdig, amíg a [munkaorganizációval az értelmi munkásnak emgfelelő fizikai anunkásiréteg iis be nem kerül $7. ülése 1937 február 19-én, péntekén. a munkába. Ha ezt nem méltóztatik megérteni, nagyon sajnálom. (Meizler Károly: Egyensúlyban kell 'lemmé a fizikai éts szellemi munkának! — Éber Antal: Nem fértem! Biztosan az en gyarlóságom miatt nem értem! — Zaj-) ^Ebben a Háziban töméntelen sokat beszélünk a gövedalemelosizlás igazságtalanságairól. (ügy van! Ugy van!) A jövedelemelosizlás igazságtalanságairól joggal beszélünk ebben az országban. (Mózes Sándor: Erről igazán lehet beszélni!), mert Magyarország a végletek országa, ahol egypengős napszámlbérek és százezer pengős jövedelmek vannak egymás mellett. Parlamentáris úton ebiben a kérdésben sem tudunk soha semmilyen lépést előre tenni. (Gallasz Ágost Rudolf: A dolgozók a nemzeti jövedelemnek .csak egy kis százalékát kapják! — Ügy van! bal felől. — Zaj.) Kétségtelen, hogy Magyarországon a titkos szavazati jog bevezetése esetén a szép, lassú, osendes, de abszolúte »megállapodott semmittevés nem maJradhat meg, (Rupert Rezső: Az adórendszert is jobban lehet rendezni! — Mózes Sándor: Mindenekelőtt .az állásihalimozásoikalt kell megszüntetni! — vitéz Bánsághy György: Adóreform, részvény jog reformja! Van itt" mit csinálni!) még pedig aaért nem, mert a titkos szavazati jog alapján bennülő képviselők a helyűik megtartása érdekében a szociális törvényeiket sokkal erősebben Ikell, hogy sürgessék pártkülönbségre valló tekintet nlékül. (Ugy van! Ügy van! jobb felől — Mózes Sándor:" Ebben egyetértünk! — Baross Endre: De laz ellenzék sze; miélyiesikedik mliindig, nem sürgeti a dolgok ait! — Rakovszky Tibor: Bagoly mondja a verébnek: nagyfejű! — Rupert Rezső: Mindig leszavaznak bennünket! — Zaj.) A munkanélküliség kérdésében és az egész magyar szociálpolitikában az 'általános tiktos szavazati jog bevezetése (kétségtelenül erősiebb tempót fog diktálni a Háznak, több törvényjavaslatot és áthatóbb, amelyebbre nyúló törvényjavaslatot fogunk letárgyalni akikor, amikor ez a pairlaimemt a titkos, szavazati jog alapján ül össze. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) már terméisizetesien azok, afciík a titkos szavazati jog alapján bekerülnek a. Kép viselőiháziba, ia szelekció azonban éppen úgy megtörténhetik, a baloldalon, mint ahogyan megtörténik a jobboldalon. (Rupert Rezső: Feltéve, hogy a Felsőház majd el nem gáncsolja! — Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.) Mindenesetre az még a jövő nagy problémája, hogy ki marad itt és ki megy el. (Zaj és Mozgás. — Gr. Festetics Domonkos: Rupert már megérett a Felsőházra!) A magyar mezőgazdasági és városi szociális politikát illetően egyaránt úgy láttam és úgy éreztem két éven keresztül ebben a Házban, hogy a kormánypárti oldalról éppen olyan sok jóindulat mutatkozik meg, mint az ellenzék oldaláról. (Mózes Sándor: ígérik csak nem csinálják meg! Ez a baj!) Én nem látom azokat a szélsőséges lelki különbségeket ebben a Házban, nem éreztem egy percig sem, amelyeknek alapján — hogy személyeskedjem egy kicsit — Rupert igen t. képviselőtársam tény-, leg szívének, lelkének mélyéből, zseniálisan csak a magyar népnek a javát akarná, a másik oldalon pedig sötótlelkű emberek ülnének, akik ezt a jót a magyar nép számára nem óhajtják. Ezek az egymás ellen való megjegyzéseink, ezek a kicsiny harcaink itt a, parlamentben, tudniillik;, hogy mi akarjuk, a másik 1 oldal nem akarja, (Rupert Rezső: Szóval mind-