Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-187

444 Az országgyűlés képviselőházának 187. ülése 1937 február 19-én, pénteken. »Miniden népek között, amelyek szemem előtt a történelemben felvonullltalk, egy sem volt még szerencsétlenebb a magyarnál«. Ezt a kijelentést aíkkor tette Voltaire, amikor még nem volt Trianon, amikor is az ő nemzete ejtette a legnagyobfo sebet Magyarország vérző testén. Azt mondotta, hogy az összes nemzeteik között a^ világtörténelemben a magyar a legszerenesétlenebib. Nem akaróik rámutatni arra, hogy ennek sok tekintetben a magyarság volt az oka, mert ahelyett, 'hogy nehéz időkben megértették volna egymást, egymással került szennbe, nünefk folytán a magyarságtól iidegen tényezők és felfogások lettek úrrá iaz országban. (Rupert Rezső: Nem ia nép csinálta, az uralkodó osiztály! A szeglény nép esaJk szenvedett, nem volt annak szava., — Gr. Festetics Domonkos: Rossz vezetői voltaik! — Rupert Rezső: Ez is igaz, de ha tisztességes választás lett volna, itt nem lett volna háború. — Gr. Festetics Domonkos: ön akkor bent ült a parlamentben, miért -nem szólt ellene? — Zaj.) Az 1918-as forradalom és főleg a kommunizmus éppen azért tudott úrrá lenni az országban, mert a polgári elem nem tudott összefogni; nem tudott annak tudatára jutni, hogy csak egységes megértéssel és erővel tudja a kommunizmust megakadályozni és így országunk területi integritását is megvédelmezni. Egységes harc és küzdelem helyett elapróztuk energiánkat és úrrá lett fölöttünk a forradalom és a kommunizmus. Azonban most ne rekriminál

junk. A mult szomorú tapasztalatai szolgáljanak tanulságul arra, hogy a nehéz időkben találjuk meg egymás kezét és vállvetett munkával iparkodjunk történelmi hivatásunknak megfelelőleg nemzetünk örök jövőjét szolgálna Minthogy ezt a törekvést látom megvalósulni, nemcsak a törvényjavaslatban, hanem a kormány működésében is, azért a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot örömmel elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Rajniss Ferenc képviselő urat illeti a szó. Rajniss Ferenc: T. Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot kétségtelenül már az a szellem hozta a Ház elé, amely az alkotmányjogi kérdések rendezésével próbál békésebb atmoszférát és fejlődést teremteni Magyarországon. Éppen ezért ezt a törvényjavaslatot, mint a választójognak átmenetd időleges reformját — azt hiszem — a Ház minden oldala, minden további nélkül örömmel megszavazza. A törvényjavaslattal kapcsolatban azonban éppen ez az új irányzat, az alkotmányjogi kérdések végleges megoldására való törekvés rendkívül' sok és fontos, széles nagy kérdést vetett fel a Ház plénuma előtt. Ezek közül a kérdések közül Csik József képviselőtársam is érintett egynéhányat és nyilvánvaló, hogy az alkotmányjogi kérdések tárgyalása el fogja foglalni a Képviselőháznak és az ország közvéleményének legnagyobb részét a most következő esztendőkben. A kérdések legfontosabbika az, hogy vájjon tisztán alkotmányjogi változással, a választójognak reformjával előbbre megy-e a nemzet azon az úton, amelyen haladni hivatása, vagy sem. E körül a kérdés körül folyik a Házban állandóan a legnagyobb vita. .Az egyik oldalon azt hangoztatják, hogy a titkos szavazati jog bevezetésével ez a nép még nem fog kenyeret kapni, ami igaz. A másik oldalon azt hangoztatják, hogy a titkos szavazati jog bevezetése az egész ország szociális helyzete szempontjából is végtelenül fontos törvényalkotás lesz. Túlzás, határozott túlzás mutatkozik a titkos választójognak felbecsülésében. Túlzás, amikor azt állítják, hogy titkos szavazati jog esetén Magyarország talán részt sem vett volna a világháborúban, vagy hogy titkos szavazati jog esetén a kommün szörnyű eseményei nem zúdultak volna rá Magyarországra. Abszolúte helytelen ez az állítás, hiszen a világháborút követő káoszban olyan országokban is kitört a forradalom és olyan országokat is nyomorba döntöttek a világháború következményei, amelyekben már évtizedekkel a világháború előtt bevezették a titkos szavazati jogot. Kétségtélen azonban, hogy úgy ezzel a kis előttünk fekvő törvényjavaslattal, mint a következő nagy alkotmányjogi törvényjavaslatokkal Magyarország végtelenül megkésett. Egészen felesleges tehát, hogy azok a magyar pártok, amelyek ma a parlamentben ülnek, egymásnak túlságos szemrehányásokat tegyenek ebben az alkotmányjogi kérdésben, s egészen felesleges, hogy a nagyközönség előtt úgy próbálják beállítani a saját szerepüket, mintha az egyik párt szíve mélyéből kívánná a titkos szavazati jogot, a másik pedig ellensége volna annak. Mondom, Magyarország képviselőháza s a magyar törvényhozás ezzel a törvényjavaslattal megkésett évtizedekkel. Visszahozhatatlanul és súlyos károk árán késtünk meg vele, és nagy hiba volt, hogy a forradalmak után a titkos szavazati jogot nem hoztuk be. (Rupert Rezső: Behoztuk! A Friedrich-féle választójog egészen jó volt!) illetőleg nem tartottuk meg. Az a 12 esztendő, amely a Friedrich-féle választójognak csodálatos módon való elsikkadása óta eltelt, rengeteg olyan bűnt halmozott fel politikai életünkben, amelyet jóvátenni ma rendkívül nehéz. De ezért a bűnért a mai képviselőház semmiféle formában nem felelős. Rekriminációnak nincs sok értelme, mert a politikát az jellemzi, hogs minden lépését — legyen az jó vagy rossz — ultólag nagyon sokféleképpen lehet magyarázni és indokolni. (Rupert Rezső: Tanulnunk kell belőle!) T. Ház! Kétségtelen dolog, hogy Magyarország választópolgársága gondolkodásmódjában és cselekvéseiben ma már tökéletesen hozzáidomult volna a titkos szavazati joghoz szükséges légkörhözi, és gondolkodásmódja hozzáidomult volna énnek a jognak a használatához. Enélkül azonban nekünk^ most kell vállainkra vennünk azt a terhet és felelősséget, hogy a titkos szavazás bevezetésének különböző esetleges következményeit viseljük. Én a titkos szavazati jog bevezetését ille

: tŐleg az úgynevezett baloldali eltolódástól egyáltalában nem félek. Magyarország lelkisége 1914 táján a baloldali eltolódásra^ volt berendezkedve, ma azonban — ha egyáltalában eltolódásra van berendezkedve — csupán a jobboldali eltolódásra való berendezkedés irányában haladhat. A baloldali eltolódással való fenyegetés, vagy annak idézgetése tehát semmi körümények között nem felel meg annak a néphangulatnak, amely ma Magyarországon uralkodik. Magyarország és különösen Magyarország középosztálya a kommün történetéből igen sokat tanult, és ma már lehetetlenségnek lásszik az, ami megtörtént 1918-ban, hogy a középosztály minden ellenállása nélkül