Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-183

304 Az országgyűlés képviselőházának 18< Indítványom ilyen irányban ajkarna enyhíteni a súlyos és szigorú intézkedéseken, amelyeket ez a szakasz tartalmaz, különösen pedig ennek 4. bekezdése. Nem szeretném, ha a törvénytárunkba bekerülő « a magánjogba és a magánérdekbe ilyen belenyúló intézkedés precedensül szolgálna a jövőben. Nagyon kérném a miniszter urat, méltóztassék ezt az én indítványomat megfontolás tárgyává tenni és hozzájárulni ahhoz, hogy némileg, különösen a vidéki viszonyokra való tekintettel, ahol kisebb embereket és gazdákat is érdekel ez a kérdés, indítványom értelmében a szakasz szigorúságán enyhítsünk. Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Vázsonyi János! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Felszólalása töröltetik. Veres Zoltán jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Ház! Müller Antal képviselőtársam félreértett engem, mert én nem a városi telepekről, hanem a kőbányai sertéstelepekről .beszéltem. Előttem szólott képviselőtársam éppen ennek a szakasznak 4. bekezdését akarja kihagyni azért, hogy a benne foglalt intézkedés végre ne hajtassék és az volt a javaslata, hogy legalábbis enyhítsünk e 4. bekezdés szigorúságán. Kőbánya voltaképpen Budapest s a kőbányai városrész fejlődését éppen a sertéshizlaldák akadályozzák. Kőbánya polgárságának, lakosságának hosszú, évtizedes, egyetemleges lüvánsága az, hogy ezeket a sertéshizlaldádat onnan kitelepítsék és így tegyék lehetővé, hogy az a városrész fejlődhessék. A fejlődésre ott nagy területek állanának rendelkezésre, de éppen ezekből az üzemekből kiáramló kellemetlen szag az, ami lehetetlenné teszi, hogy ez a városrész kifejlődhessék. Ha már hozzányúlunk a városrendezéshez és figyelembe vesszük azt, hogy elsősorban a szépségnek, a jóságnak és célszerűségnek kell irányadónak lennie, akkor legalább itt Budapesten, az ország szívében tegyük meg azt, amit meg kellett volna már régen tenni. Nem azt mondom, hogy az öt esztendő sok, hanem azt, hogy semmiféle kikötés nem kell. Belemennék szívesen abba, ami a sertéshizlalda-tulajdonosoknak a kívánsága, hogy az állam adjon nekik kedvezményt más területen, ahol egészségügyileg nem ártalmas és nem kellemetlen ezeknek a telepeknek a működése és így szabadítsa fel azt a városrészt attól a kellemetlen állapottól, amelyet éppen az ő telepeik ottléte idéz elő. Ez a szakasz nem tisztán és nem kizárólag erre a telepre vonatkozik. Ezt a telepet azonban meg kell szüntetni, mert lehetetlenség, hogy másképpen a fejlődés meginduljon és hogy érvényesüljenek azok az egészségügyi kívánalmak, amelyek a városi életnek előfeltételei. Megemlítem ezzel kapcsolatban, hogy Budapest lakosságának, összes iparosainak kívánsága az, hogy hajtsák végre a kormányzó jubileuma alkalmából hozott törvénynek azt a rendelkezését, hogy az óhegyi telepen családi házakat kell építeni., Ezt annakidején törvénybe foglaltuk, megígérték a kormányzó jubileuma alkalmából, törvénnyel kell tehát kötelezni a kormányt arra, hogy tegye _ meg e téren a szükséges intézkedést. (Buchinger Manó: Fakunyhókban laknak az embereik!) Éppen a város fejlődése szempontjából sürgetem, hogy a kormány hajtsa végre azokat a rendelkezéseket. Kérem a miniszter urat, hogy ezeket a '. ülése 1937 február 12-én

t pénbekeû. szempontokat vegye figyelembe e kérdések elintézésénél. Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Nincs senki feljegyezve! Elnök: Kíván-e még valaki hozzászólni a szakaszhoz? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Ház! Azt hiszem, feleslegen» a 13. § rendelkezéseit ismertetnem, azt Petrovácz Gyula t. képviselőtársam már részletesen megtette. A szakaszhoz tulajdonképpen három indítvány érkezett. Az egyik Petrovácz Gyuia t. képviselő úr indítványa, aki azt kéri, hogy a harmadik bekezdésben a zajos, bűzös, tűz-, vagy robbanásveszélyes üzemek kitelepítését egy bizonyos szűkítéssel eszközöljük és pedig hogy a »vagy egyéb okokból« szavakat hagyjuk ki. Szerintem nem a »vagy egyéb okból« szavakon van a hangsúly, mert hiszen az ilyen kitelepítésnek a kritériuma az, hogy az ilyen üzem a jóváhagyott városrendezési terv végrehajtását lényegesen akadályozza és ezekre a »vagy egyéb okból« szavakra csak azért volt szükség, mert nem lehet taxatíve a törvényben felsorolni azokat az okokat, amelyek miatt ilyen üzem a városrendezési terv végrehajtását esetleg akadályozhatná. De ebből a szempontból ez a fogalmazás mégis egy kis kiegészítésre szorul. Hajlandó vagyok ezt a kiegészítést megtenni, aképpen, hogy kisajátításnak van helye még akkor is, ha a telep közérdek miatt kifogás alá eső egyéb okból (Petrovácz Gyula: Helyes! Ez megnyugtató!) akadályozza a városrendezési terv végrehajtását . Ami Petrovácz Gyula képviselő úr pasik javaslatát illeti, hogy az ilyen kitelepítendő telep tulajdonosának ne adjunik kisajátítási jogot, mert az már a magántulajdonba ütközik, az a válaszom, hogy a városrendezési terv által érintett üzem kitelepítése is a magántulajdonba ütközik és ha a magántulajdonnak ezt a korlátozását közérdekből vállaljuk, akkor logikus, hogy ennek a magántulajdonában sértett teleptulajdonosnak legalább lehetőséget adjunk arra, hogy üzemét megfelelően áthelyezze. És ha az előbbi intézkedést célszerűnek látjuk a városrendezés nagy céljainak az elérése miatt, akkor kétségkívül a teleptulajdonosnak is kell bizonyos jogokat biztosítani. Ügy, hogy azt az indítványt, amely azt célozza, hogy a teleptulajdonos részére kisajátítási jogot ne adjunk, nem tartom indokoltnak, mert bizonyos körülmények között elő kell segítenünk azt, hogy az ilyen városrendezést akadályozó üzem áttelepíthesse székhelyét. Ugyancsak szükségtelennek tartom Müller Antal képviselőtársamnak azt az indítványát, amely úgy szól, hogy ilyen kisajátítási jog engedélyezése esetén a város meghallgattassék. A törvényjavaslat szerint ugyanis a városrendezési munkálatok egész végrehajtása a város elhatározásán épül fel. Azt hiszem tehát, hogy ezt a rendelkezést teljesen felesleges volna belevenni a törvényjavaslatba, mert hiszen ilyen ipari, vagy bármilyen, a városrendezés fejlesztését gátló üzemnek kitelepítését maga a város kezdeményezi, tehát tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy az egész kitelepítési eljárás megindítója a város. Miután a városoknak legtöbbször igen nagy érdekük fűződik ahhoz, hogy az az ipari üzem, amelyet kitelepítettek, más területen tovább folyjék, meg vagyok győződve, hogy maga a város lesz