Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-183

Az országgyűlés képviselőházának 183. sék meg. A kisajátítási jog nagyon kényes kérdés és ezt mindig csak a közületeknek, a köznek érdekében, a közületek javára kívánja a törvény is, ennek a szakasznak alapján azonban egyes telektulajdonosok is kérhetnek ilyen kisajátításra jogot. Petrovácz Gyula képviselőtársam kérte a 3. bekezdés 9. sorából a »telektulajdonos« szó törlését. Amennyiben a miniszter úr ehhez nem járulna hozzá, abban az esetben kérem az én módosító indítványom elfogadását, amely szerint a 3. bekezdésben az foglaltatnék, hogy a telektulajdonos részére a kisajátítási jog csak a város meghallgatása alapján engedélyeztessék. Azt hiszem, az a legkevesebb, amit kérhetünk, hogy ha egy magános részére ilyen kisajátítási jog engedélyeztetik, akkor abban az ügyben a város meghallgattassék. A javaslatban eddig ez nincs benne. Mólyen t. Ház! A sertéshízlalótelepek kérdését is rendezi ez a szakasz. Köszönöm a mi- • niszter úrnak, hogy a szakbizottságban javaslatomra az eredetileg felvett 10 esztendős határidőt felére, öt esztendőre csökkentette, de éppen Petrovácz Gyula képviselőtársam felolvasta előbb az érdekeltek beadványát, akik szerint ezt az öt esztendőt is rövidebb időre lehetne csökkenteni és ezzel a székesfővárosnak ezen a szép, nagy, hatalmas területén egyszersmindenkorra meg lehetne szüntetni azt a bűzt, azt a kellemetlen szagot, ami az egész nyáron át tényleg elárasztja ott a környéket és zavarja a környék lakóit. Farkas képviselőtársam közbeszólt, hogy a főváros sertéshizlaldáját is ki kellene telepíteni ezen az alapon. Ez a hizlalda mégis csak más helyen fekszik, hiszen Tétényben van. (Farkas István*. Nem arról beszéltem én! Tévedni tetszik!) Arra is gondolni kell, hogy honnét kapjuk mindig a szelet. Rendszerint északról és keletről jön a szél, úgyhogy Kőbányáról a sertéshizlalda kellemetlen, rossz szagát bizony sokszor behozza a szél a városba, — amint az előttem szólott képviselőtársam mondotta — a X. kerületnek egyik legszebb részére, a Tisztviselőtelepre. Bennünket, a kerület képviselőit már évek óta mindig sürgetnek, hogy tegyünk valamit ebben az ügyben, mert nyáron át lehetetlenség nyitott ablak mellett aludni azon a környéken. (Buchinger Manó: Ezt akarta mondani Farkas! — Petrovácz Gyula: Félreértés!) Mélyen t. Ház! Amikor itt a városszabályozási törvényjavaslatot tárgyaljuk, akkor legalább annyit meg kell tenni, hogyha a fővárosnak ilyen kellemetlen, bűztárasztó üzeme van, akkor azt igenis a legrövidebb időn belül ki kell telepíteni. En azt gondolom, mélyen t. miniszter úr, hogy a végrehajtási utasításba lehetne bizonyos errevonatkozó intézkedéseket felvenni. Talán utasítani lehetne ezeket a sertéshizlaldákat arra, hogy addig is, amíg az ő kérvényük esetleg kedvezően elintéződik, vagy pedig, ha legrosszabb esetben az öt esztendőt is meg kell várniok, a X. kerület lakossága, de nagyon sokszor a Józsefváros lakossága is, addig se legyen kitéve a kőbányai sertéshizlaldák kellemetlen bűzének. Talán a végrehajtási utasításba lehetne olyan rendelkezést felvenni, amely elrendelné a gyakori almozást, a trágya gyors elszállítását, vagyis olyan intézkedéseket, amelyek mégis csökkentenék a bűz terjeszkedését. Azt gondolom, hogy egy ilyen intézkedésnek a végrehajtási utasításba való felvétele csak előnyös lenne. Éppen ezért tisztelettel kérem a miniszter urat, hogy ülése 1937 február lê-ên, 'pénteken. 303 amennyiben Petrovácz képviselőtársam módosítását nem fogadná el, legyen szíves az én módosító indítványomat elfogadni. Elnök: Szólásra következik Pinezich István képviselő úr. Pinezich István: T. Képviselőház! Nagyon helyes, hogy a törvényjavaslat lehetőséget kíván nyújtani arra, hogy a városokból bizonyos kellemetlen bűzt terjesztő, veszélyes és egyéb szempontokból káros telepek a város külső részére legyenek kitelepíthetők. Kétségtelen, hogy városrendezést a magántulajdon érintetlensége mellet nem lehet végezni; hozzá kell nyúlni a magántulajdonhoz és azt korlátozni kell. Amikor a javaslat a magántulajdonhoz nyúl, nagyon helyesen, nem akarja a magánvagyont károsítani, hanem bizonyos kártalanításai számol. Ez a kártalanítás vagy közvetlenül vagy közvetve jut az érdekelteknek. Közvetlenül egyszerű megváltással, közvetve pedig a telek értékemelkedésével. Ez a szempont érvényesül ebben a szakaszban is, amennyiben az indokolás szerint a kitelepítendő telepek mint építő telkek értékben emelkednek és így a tulajdonosok kártalaníttatnak. Azt hiszem azonban, hogy ez az érvelés nem áll, vagy legalább is nem minden körülmények között, nem százszázalékig áll. Nem hinném, hogyha egy drágán megépített, berendezett és beruházott telepet megszüntetünk, a tulajdonos a telek értékében egyenértéket kaphatna. Szerintem ez a szakasz kissé túlságosan belenyúl a magánérdekbe és ezért módosításommal oda törekszem, hogy legalább enyhítsem ennek a szakasznak esetleg egyesekre káros következményeit. Jobban szeretném, ha a szakasz 4. bekezdése egyáltalában elmaradna, mert a 3. bekezdés mindenképpen kielégítően rendezné ezt a kérdést. De ha már a bekezdés felvétetett a javaslatba és előreláthatólag .benne is marad, akkor azt gondolom, hogy a terminusok kitolásával kellene némileg enyhíteni a szigorúságot. Nem akarok Budapest székesfővárosra kiterjeszkedni, mert az itteni viszonyokat kedvessé ismerem, de a vidék szempontjából rá kell mutatnom arra, hogy vidéken olyan helyeken és a városoknak olyan részein^ keletkeztek ilyen telepek, ahol az eddigi városszabályozási terv megengedte. Hatósági engedélylyel, telepengedéllyel létesültek ilyen telepek, mégpedig esetleg az utóbbi esztendőkben, nagyon drága beruházással és nagy építési költséggel. Ha tehát ezeket öt esztendő alatt kártalanítás nélkül meg akarjuk szüntetni, akkor exisztenciákat tehetünk tünkre. Vannak vidéki városokban gazda-polgárnegyedek, amelyeknek gazda-polgárai az utóbbi években kisebb terjedelmű serteshízlalásra rendezkedtek be. Ha ezekhez hozzányúlunk, akkor ugyancsak exisztenciákat támadunk meg. Számolni kell azzal is, hogy a vidéki városoknál más a helyzet, mint a fővárosnál. Megengedem, hogy a fővárosiban nagyon sürgős a város belső részeiből a sertéshizlaldák, az ojtóanyagtermelő telepek kitelepítése. A vidéken talán mégsem annyira sürgős, hogy a gazdanegyedekben, ahol úgyis gazdák telepedtek le, tehát a külsőbb részekben keletkezett telepeket aránylag igen rövid idő alatt megszüntessük. Lehetőséget kellene nyújtani^ tehát arra, hogy ez az öt esztendő legalább tíz esztendőre hosszabbíttassék meg a vidéki városokban és~a vidéki helyeken, de ezt a terminust Budapestre is kiterjesztve öt esztendőre legalább egyszer meg lehetne hosszabbítani. 44*