Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-182

274 Az országgyűlés képviselőházának 182. ülése 1937 február 11-én, csütörtökön. számításaink,^ amelyek kilométerenként 6—8 milliót eredményeztek, ennyibe kerülne a földalatti megépítése. Ez körülbelül fedi is a tényeket, mert hiszen láttuk most Berlinben a nagy építkezéseket — különösen a multévi .olimpiáddal kapcsolatban — és ott is azt láttuk, hogy egykilométeres vonal megépítése — igaz, tudjuk, Ihogy ott a talajviszonyok olyanok voltak, hogy háromszor vagy négyszer is beomlott a föld felettük — 12 millió pengőbe került. Sokan és sokszor pertraktálták, hogy a Beszkárt.-nak milyen anyagi zavarai és nehézségei vannak. Megállapítom, hogy nincsenek bajok, és ezt nyugodt lélekkel mondhatom. (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Hála Istennek!) Nem mondhatjuk, hogy bőkezűen költhetünk «és tékozolhatunk, vagy hogy most már jöhetünk olyan újításokkal, amelyek a Beszkárt.nak nagy költségekbe Ikerülnek, mert a publikumtól ezt nem tudjuk megkapni sem viteldíj címén, sem pedig más címen. A Beszkárt nagyon jól ellátja feladatát a mi megállapításunk és megítélésünk szerint, azonban nem mehet túlzásba. Tudjuk, hogy állandóan új vonalakat kérnek. Városrendezésünknek az volt a baja, hogy külterjes fejlődésnek indult. Erre a városnál magunk is rájöttünk. Maga a város is egészen a perifériáikra épített, ott település keletkezett, amely azonban nem bírta meg azt a fokozott közlekedési igényt, amelyet vele szemben támiaisztottak. Ezért .mondja most ez a törvényjavaslat is, hogy előre meg kell állapítani közlekedési szempontból is a városrendezést és ezért helyes is ez a törvényjavaslat, mert ez most már kötelezően előírja. A Beszkárt. tehát szerintem helyesen látja el a közlekedést. Ha ^most jönnek bizonyos igényekkel, mondjuk Újpest, amely a legutóbbi időben két új vonalat kért, vagy Pestszentlőrime és az' mondja, hogy tessék megszünteitni azt a szürtaxot, ;amely ott van, — hiszen, egész Vecsésiig kellett körülbelül három: kilométeren új vonalat kiépíteni, ahol külön 10 fillér pótdíjat szednek, és erre azt mondják, tessék építeni és tessék a pótdíjat eltörölni, — ezt érteim és méltánylanidónak is tartom a vidék szempontjából abban a pillanatban, amikor a Beszkárt háztartásának egyensúlyai ezt megbírja. Kzt kívánni azonban, hogy a Beszkárt végezze el ezeket a külön munkálatokat a fővárosi publikum terhére, ez igazságtalanság lenne. Mi meg akiatrjuík oldani Nagy-Budapest problémáját, de nem a közeljövőben, mert különben túlságosan megterhelnők a fővárost azokikal az adóikkal, amelyeket a közműveik létesítése zúdítana ia főváros nyakába., Mi azt látjuk, hogy Pest környéke sem utakkal, sem csatornázással, sem vízvezetékkel, sem világítással nincsen ellátva olyan mértékben, mint a főváros, vagy ha el van látva, drágábban van ellátva. Ebből mi következik'? Nagy-Budapest megvalósításának első követelménye az lesz, hogy ezeket a közműveiket egyszerre valósítsa meg a fővárosi. De hát a főváros területén belül is nehézségek vannak. tudjuk, hogy a polgármester úr kénytelen volt olyian javaslattal előjönni, hogy a Svábhegyen magasabb legyen iái vízdíj, mint Pest sík területén, amit nem lehet helyeselni. El is intéződött a kérdés, mert nem lehet a polgárokat két rétegre, első- és másodrendű polgárokra osztani és a közszolgáltatásokat egyformán kell mérni. Elintéződött ez a kérdés, de nem tudjuk olytan könnyen megoldani azt a kérdésit, amelyet képviselőtársaim felvetettek. A közlekedés egy vállalkozás, amely nem azért van, hogy közadókból hozza be azt, amit esetleg máshonnan nem tud megszerezni. Nem helyes és nem okos dolog, mert a szolgáltatásért ellenszolgáltatást kell adni és követelni, A helyes az lett volna, ha a távolsági tarifát lehetett volna megvalósítani, amelyet szociális szempontból nem valósított meg a főváros éppen a vidék szempontjából. Helytelen azonban az a beállítás is, mintha a főváros^ drágított volna vagy bármiféle olyan kijelentéseket tett volna bármikor is, amikor a Hév.-et átvette, hogy annak az lesz a következménye, hogy le lehet szállítani a tarifát. A leszállítást egyetlen egy vonatkozásban tette meg minden kijelentés nélkül most a szanálással kapcsolatosan, amikör Budapest ^egész területén, ott is, ahol a Hév.-vonalak jártak, ugyanazt a tarifát léptette életbe, amely a Beszkárt. vonalán volt, helyesebben, ahol 36 fillér volt a Hév. tarifája, leszállította a Beszkárt. 30 filléres tarifájára. Sehol emelés, a pestszenterzsébeti vonal kivételével nem történt és Fábián Béla t. képviselőtársamnak az a tegnapi előadása, hogy a Hév. 36 fillérről 60 fillérre emelte volnia a tarifát, csak tévedésen alapulhat, mert emelés a Hév. vonalai közül az egyetlenegy pestszenterzsébeti vonalon történt, ahol Beszkárt.-kocsik járnak és mivel a Beszkárt. egyéb vonalain 24 fillérről 30 fillérre emeltetett a tarifa, ennek természetszerű következménye volt, hogy a pestszenterzsébeti vonal tarifája sem maradhatott ki a hatfilléres emelésből, de hangsúlyozom, hogy ez csak a pestszenterzsébet—ráckevei vonalon történt. Egyéb vonatkozásban a Hév. tarifája megmaradt azon a nívón, amelyen volt, sőt egyes vonatkozásban még le is szállíttatott. Leszállíttatott például a rákosfalvai vonatkozásban és bizonyos mértékben még a határon túl is, mert összhangba kellett hozni a Beszkárt. tarifájával. A Hév. ugyanis bizonyos kieséstől félt, attól, hogy ha az emberek el tudnak bizonyos állomásig menni Beszkárt.-átszállóval, onnan gyalog fognak továbbmenni. Ezzel van kapcsolatban a biciklizés kérdése, .amellyel olyan sokat foglalkoztunk itt a házban. A Beszkárt. számított arra, hogy a publikumnak egy ré

: sze ezeket a költségeket nem fogja vállalni és a biciklizésre fog áttérni. (Esztergályos János: Nem tudja vállalni!) Teljesen egyre megy, hogy nem tudja vagy nem akarja-e vállalni , végeredményben a biciklizésre fog r áttérni. De ez nemcsak nálunk van így és téves beállítás, hogy külföldön sportszempontok vezetik azokat, akik biciklivel járnak. Tessék .megnézni, akár Olaszországban, akár másutt, hogy a nők, akik dolgoznak, jórészt biciklivel mennek az öt-tíz kilométernyire fekvő gyárakba, nem azért, mert sportolni akarnak, hanem azért, mert ott sem tudják, vagy nem akarják megfizetni azt a költséget^ amibe a villamos-, vagy autobuszközlekedes kerül. (Esztergályos János: Ez nem enyhíti az itteni drágaságot.) Ugyanez a hfelyzet Hollandiában és mindenütt a világon. Ausztriáiban is nagy biciklikultusz indult meg, nem sportszempontból, mert a sportot csak vasárnap, vagy szombat délután űzik, hanem azért, mert ott sem bírták ezeket a költségeket viselni. Ezt a helyzetet előre kalkuláltuk akkor, amikor a Beszkárt. tarifákat megállapítottuk, ezt elkerülni nem lehetett, de ez csak átmeneti jelenség, mert rájönnek .az emberek, hogy a bicikli is ugyan-