Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-182

Az országgyűlés képviselőházának 182. ülése 1937 február 11-én, csütörtökön. 275 annyiba kerül, mint a villamos, s azonkívül ' nagy energiapocsékolást is jelent, hiszen munkaerejüknek jórésze elvész és a munkahelyen a maguk hivatását nem tudják úgy •betölteni, mint ahogyan a mai munkanélküliség idején tőlük feltétlenül megkövetelik. Ezért ez nem olyan nagy probléma, amelyet ne lehetne áthidalni. Fájdalmas, hogy van,, de le kell vele számolni. Egy további kérdés az autóbusz kérdése. Most mindenki autóbuszokat kíván. Kétségtelen, hogy az autobuszközlekedés könnyebb, gyorsabb és szebb közlekedés. (Bródy Ernő: Drágább!) Azt méltóztatik mondani, hogy drágább. Méltóztassék elhinni, hogy nem is olyan drága, mert az autóbuszüzem még nincs azon a fokon, hogy azt mondhatná, hogy jövedelmeket tud szerezni az autobuszforgalomból. Mindenki tudja, hogy az autóbusz sokkal drágább,, mint a villamosközlekedés, mert a villamosnál egy kilométer az összes költségekkel együtt belekerül 44—46 fillérbe, az autóbusznál pedig 1 pengőbe. Ezt az arányt pedig nem lehet rövidesen megváltoztatni, még úgy sem, hogy például a motoroknál más módszerekre térünk át. Valamivel már most is kevesebb lett a költség» amikor^ a ; benzinmotorról a^ nyersolajmotorra tértek át és remélhetőleg még olcsóbb lesz. Es itt nem lehet segíteni .még azzal sem, hogy mondjuk a trolleybust vezetjük be azokon a vonalakon, ahol a nagyobb forgalom kifizeti azt. Számításaink eredménye ugyanis az volt, hogy a trolleybusz és az autóbusz költsége körülbelül egyre megy és ha így áll a helyzet, akkor szívesebben vesszük az autóbuszt, mert nincs lerögzítve, egy úthoz kötve, kitérhet másfelé is. Gondoljunk csak arra, hogy a Rákóczi

1 úti házösszeomlás idején autóbusszal kellett lebonyolítani a forgalmat, a villamosforgalom megakadt. Ha trolleybusz lett volna, azzal sem értünk volna el semmit, nem lehetett volna a mellékutcába bevinni, úgy mint az autohuszt. Méltóztassanak elhinni, hogy az autobuszforgalmat nem lehet sokkal jobban kifejleszteni, mint ahogyan azt a főváros eddig kötelességének tartotta kifejleszteni, mert mindenhol, ahol az igények indokoltak, az autóbuszvonalakat kiterjesztette, azonban bizonyos rentábilis számításokat a fővárosnak is végeznie kell. A fővárosnak eddig 133 autóbusza volt, most 50 új autóbuszt vásárolt, éppen arra való tekintettel, mert új vonalakat kellett nyitnia és át kellett vennie a Bart.-vonalakat. Van tehát összesen 183 autóbusza, amellyel a főváros területén a közlekedést, lebonyolítja. Ha ezt arányba állítjuk a külföldi autobuszifongalofminal, méltóztassanak elhinni, nem jiuituinik hátrányos helyzetibe. Meg van a helyes arány, aikár a. 8 imilliósi London és az 1 milliós Budapest, akár félimMLiós Párizs és az 1 milliós Budapest között. Nekünk tehát ezen a téirem nem lelhet semmit a saemüntore vetni azért, hogy jelmairadtunlk volna a külföldi fejlődéstől. Kétségtelenül fejlődnie kell az autóbusznak, ott, ahol nem kell tömegeket sízállítamii, ahol jobban meg ils- tudják ïizetnd à tarifát, azonban iámra számítaná, hogy most már a villamossal ikomtkurraljon az autóbusz, teljesen lehetetlen és párhuziaimos villamos- és autóbuszvonalakat egy vonalon vezetni, mint ahogyan ez nálunk a Nagykörúton Rákócziútom van, nagyon meggondolandó és ezért ma itt siem tudunk ígéreteit tenni, hártmenmyire szeretnénk ilyen szinte oirsizágois kívánságokat teljesíteni. Például a Váei-úton rövid idő imiulva autóbuszt netoi tudunk járatni, de Újpestnek és Rákospalotánaik merni szabad.panaszkodnia, inert hiszen megikapta ia 2—3 'autóbusz- vonalat, ami teljes mérteikben kielégíti az igé,nyeket, ezenfelül olyasmit nem követelhetnek, amit egyrészt nem tudnak .megfizetni, imásrésizt a Bes'Zikárt. nem vállalhat, miért ilyen ráfizetéseiket nem 'tud eszközölni. En azt hiszem, hogy az általaim; előadottakból teljes Imértéklben kitűnik az, hogy itt nines (közlekedési esőd, hogy itt nines olyan nagy haj, mint amilyent egyes képviselőtársaim itt hangoztatták, 'és itt nines az az emelés, amelyről Fábián képviselőtársami 'beszélt* aki azt mondta, hogy azért, mert a Hév. most I a 'főváros kezébe került, megdrágult a tarifai; I ellenkezőleg, bizonyos 'mértékiben olcsóbb lett, ! hoigy olesóhh lesz-e még, ezt csak a jövő fogja I megmutatni és attól függ, hogy milyen aránya | ban fog a fejlődés megindulni és hogyan üui dunik a Máv.-val (konlkmrrálni. Kétségtelen ugyanis, hogy a Máv. a imaga munkás jegyeivel sokkal olcsóbb, mint a Beszíkárt. Érthető is ez, mert hiszen a Máv. sóikkal nagyobb (közlekedési vállalat és a helyi vonatok azért vannak beállítva, • hogy ezeket az igényeket elégítsék ki. Országos érdeket elégít ki a Máv. akkor, anniikor ezt a feladatát teljesíti, amely nem a Beszikárit. hivatásia, de még a; Hév. hivatása isem. Ha Máv.-val megértésre tudunk jutni ezekiben a kérdésielklben, akkor azt hiszem, hamarosam meg fogjuk találni a megoldást és ezeket a vidéki közlekedési igényeket is ki tudjuk elégíteni. Még egy kérdéssel szeretnék foglalkozni és ez a vámkérdés. Itt a képviselőházban úgy a jobboldalról, mint a baloldalról nagyon sokat foglalkoztak a főváros vámpolitikájával. Kárhoztatták a vámpolitikát, sőt egyes fővárosi bizottsági tag urak, akik képviselők is, azt a kijelentést tették, hogy ők maguk is a főváros törvényhatóságánál azon az állásponton vannak, hogy a vámokat el kell törölni. Méltóztassanak elhinni, a főváros lesz a legboldogabb, ha ezt a kérdést így meg tudják oldani, hogy töröljük el. Sajnos azonban, ez nem ilyen egyszerű. A főváros költségvetése, mint bölcsen méltóztatnak tudni, közigazgatási részében 156 millió pengőt tesz ki. Hatalmas nagy összeg ez a 156 millió pengő. A főváros a maga kötelességét nemcsak száz százalékig, hanem azon felül is teljesíti úgy gazdasági, mint kulturális vonatkozásban. Sok képviselőtársam éppen ezt kifogásolta: azt mondta, hogy minden út Budapestre vezet. Kétségtelenül így volt. (Bródy Ernő közbeszól.) A képviselő úr nem kifogásolta, talán helyesnek tartotta, de nagyon sok képviselőtársam nem ezt mondta. A főváros sem ragaszkodik ahhoz, hogy minden gazdasági és kulturális vonatkozású igényét minden egyes magyar állampolgár Budapesten elégítse ki és találja meg a maga számára. Sajnos, városfejlődésünk nem úgy indult, mint külföldön történt, például Németországban, ahol Berlin mellett egyes ipari és kultúrcentrumok fejlődtek ki. Olaszországban és más nagyobb államokban is így történt. Nálunk Budapesten koncentrálódott minden. Lehet, hogy talán a földrajzi fekvés indokolta ezt; Budapest (azonban nem fogja féltékenyen és irigykedve nézni, ha kifejlődik Szeged. Debrecen, Pécs, vagy akármelyik város, szívesen fogja venni, ha a kulturális kötelezettségek egy részét át fogja vállalni akármelyik másik város. Méltóztatnak ugyanis tudni, hogy Budapest közoktatásügye