Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-182

272 Âz országgyűlés képviselőházának 182 azokat az anomáliákat, amelyek ma vannak. Ha erre a két kerületre méltóztatik hivatkozni, akkor nekem azt kell mondanom: hála Istennek, hogy még rendezetlenek ezek a kerületek, hála Istennek, hogy ott még nem történtek nagyobbszabású építkezések, mert a híddal kapcsolatosan csak most alakul ki majd az a városkép, amelyet mi létre akarunk hozni azon a környéken. Méltóztassék elképzelni, hogyha Óbudán a Vörösvári-úton, vagy a Bécsi-úton hihetetlen mértékben megindult volna az építkezés s ott nagy házakat építettek volna, akkor a híd nekiment volna ezeknek a házaknak s akkor azokat le kellene rombolni. Eleget szenvedünk mi attól, hogy azt mondják, a múltban voltak olyan városrendezések, amelyek már nem felelnek meg a mai kor igényeinek. Sokszor kifogásolják azt, hogy például az Erzsébet-hidat neki vezették a Gellérthegynek. Teljes mértékben igaz. Nieim tehetünk azonban róla, hogy akkor még nem volt meg annak a budai tranzverzális útnak a kiképzése, amely most megvan, ahol végigszalad a 8-as autóbusz s ahol egészen új terület nyílt meg a városfejlődés számára. Nem szabad kifogásolni, hogy a rendezés eddig még nem történt meg Óbudán s a magam részéről, mint városi polgár, csak örülök annak, hogy ott teljesen szabad teret kap egy városrendező, hogy miképpen alakítsa majd azt a képet, amelyet nekünk feltétlenül el kell érnünk, mert az talán a legszebb vidéke Budapestnek. Ott azután majd úgy végezheti a városrendező az utolsó simításokat, ahogy neki tetszik. Én ezt nem kifogásolom, sőt helyesnek és okosnak tartom. Beszélt a képviselő úr a halálsorompókról. Régi problémája Budapestnek, hogy a vonat mindenhol beszalad a város szívébe és talán a mi Mlérzékenységünk az oka annak, hogy nem akarjuk tudomásul venni azt, hogy máshol is vannak halálsorompők. A világnak minden nagy városában beszalad a vasút a város közepébe, Ha csak Berlint vesszük például, ott is beszalad a vasút magas töltéseken a város közepébe és senki sem kifogásolja, csak éppen Budapesten kifogásolják ezt a helyzetet. Nem mondom, hogy ezt a helyzetet fenn kell tartani; nem szabad fenntartani és mi magunk sürgettük a székesfővárosnál, hogy ez a kérdés oldódjék meg s éppen a miniszter úr volt az, aki ezt a kérdést kezébe vette és remélhetőleg rövid időn belül meg is fogja oldani, úgyhogy egy kissé talán túlzott ezt a helyzetet most sérelemként felhánytorgatni. Beszéltek a képviselő urak a nyomortanyákról is, amelyek Budapest területén vannak. Én tényleg nem akarom azt mondani, hogy ez ne volna borzasztóan sajnálatos körülmeny. Azonban az is igaz, hogy minden nagy világvárosban vannak nyomortanyák. Mi örülnénk a legjobban, ha mihamarabb megszűnnének ezek a nyomortanyák és én azt hiszem, hogy most meg is lesz erre a lehetőség, mert a közeljövőben a főváros fogja átvenni ezeket a nyomortanyákat és az állami kezelés meg fog szűnni, a főváros pedig elsőrendű kötelességének fogja tartani azt, hogy máshol építsen megfelelő szükséglakásokat, aminthogy már meg is kezdte ezt az akciót. Most a Bihari-úton és a Gubacsi-úton épített 400—400, összesen tehát közel 1000 ilyen szükséglakást, ahová át fogjuk telepíteni a nyoí mortanyak lakóit és ezek a nyomortanyák meg t fognak szűnni. Nekünk is legfőbb vágyunk és ülése 1937 február 11-én, csütörtökön. óhajunk az, hogy ez minél hamarabb bekövetkezzék. Vázsonyi képviselő úr az autonómiával kapcsolatosan azt hozta elő, hogy az autonómia sérelmére jött létre a nagyvásártelep, az egyes vásárcsarnokok és különösen a piacok. En ezt nem tudom. Őszintén szólva, magam tizenhét esztendeje foglalkozom a városnál speciálisan ezekkel a kérdésekkel és állítom, hogy az autonómia volt az, amely a nagyvásártelep helyét megállapította. A minisztérium ebbe abszolúte nem szólt bele. Szerintem helyesen és okosan állapította meg, jobb helyet nem is tudott volna találni, mint ott, ahol a csepeli kikötő van, amely most nagy fejlődésnek indult, mert oda lehet terelni az egész viziforgalmat, tehát csökkenteni lehet a közlekedési költségeket. Én -azt hiszem, hogy ennél a helynél jobbat nem lehetne találni. (Esztergályos János: Az élelmiszereket drágították!) Bocsánatot kérek, ebből a szempontból mindegy, akárhova visszük. Volt egy terv, hogy Öbudára visszük át, akkor pedig Óbudáról kellene átszállítani az árut a Ferencvárosba vagy Budának a másik végére, Kelenföldre és akkor ugyanolyan költségbe került volna a szállítás, mintha Ferencvárosból szállítjuk át az árut Öbudára. Itt tehát a hely igazán nem játszik szerepet a közlekedési költségek szempontjából, magának a közlekedésnek szempontjából azonban nagy szerepe van annak, hogy éppen a dunai kikötőhöz került a vásárcsarnok, ahol legjobban és legbiztosabban lehet kielégíteni minden közlekedést igényt. Á sportcsarnokról is beszélt a képviselő úr, mondván, hogy azt is régen meg kellett volna építeni. Mi is azon az állásponton vagyunk, hogy a stadionnak, a sportcsarnoknak a kérdését végre-valahára meg kell oldani, de én azt hiszem, hogy ez a kérdés most a megoldás stádiumába jutott. Nem a városnak volt kötelessége, hogy ezt megépítse, ez kettős kötelezettség volt a város és az állam részéről, a kettőnek ebben találkoznia kell. Tudjuk, hogy nagyon sokszor vannak olyan kérdések, amelyekben nincs meg^ a teljes összhang és amíg nem alakul ki teljes mértékben az Összhang, addig nem is szabad ezekhez a kérdésekhez hozzányúlni, mert egy ilyen kérdést nem lehet és nem szabad oktrojjal elintézni. Biztosra veszem, hogy ez az ügy a közeljövőben szintén elintézést nyer és akkor ez a kifogás is el fog esni. Méltóztassanak megengedni, hogy most a közlekedési kérdésekkel foglalkozzam. Tegnap az egész napot a közlekedés kérdése töltötte be ebben a Házban. A miniszter úr helyesen jegyezte meg, hogy úgy ^ látszik, mi a parlamentből átcsúsztunk a főváros közgyűlési termébe. Hát ez így is van. (Bródy Ernő: Nem olyan nagy baj!) Ez nem baj, mert ezek országos érdekű kérdések. Ha a főváros közlekedését tárgyaljuk itt a parlamentben, az nem hiba, hanem csak megerősíti a mi szándékainkat és talán ösztökéli azokat, akiknek hivatása ezeket a kérdéseket elintézni, hogy ha vannak még elintézendő kérdések, tényleg mihamarabb intézzék el azokat. Szerintem ugyanis azon van a hangsúly, hogy^ vannak-e még elintézendő kérdések a közlekedés terén és olyanok, amelyeket képviselőtársaim itt felhoztak. Itt a villamos és az autóbusz kérdésével foglalkoztak behatóan és megállapították képviselőtársaim, mind Csik József, mind Fábián