Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-182

Az országgyűlés képviselőházának 182

} nál ja. Ez azonban a bírói utat mindenképpen fenntartotta, úgyhogy az összes kisajátítási ügyek ezentúl is bírói kézben maradnak, megmarad tehát az a fokozatos fellebbviteli lehetőség is, amelyet a perrendtartás megad. Itt legfeljebb még egyről lehet szó. Ez a törvényjavaslat 11. § megerősíti az, 1911. évi I. törvényt, mert például a teljesítési határidőnél megmondja, hogy az 1911. évi I. törvény 397. §-á,t lehet alkalmazni, ami a teljesítési határidő kitolását jelenti. Hiszen, mint méltóztatnak tudni, ha nincs kimondva más, akkor 15 napon belül kell minden ítéletben megszabott fizetést teljesíteni. Itt a bíró a határidőt akár két évig is kitolhatja, ha úgy látja, hogy az illető vagyoni viszonyai a teljesítést nem bírnák, meg s az illetőt ez vagyoni romlásba kergetné bele. A törvényjavaslat, tehát itt is helyesen megad minden lehetőséget, megkönnyíti azoknak az egyeseknek, akik bekerülnek egy városrendezésbe, ezeknek a dolgoknak elintézését, az életviszonyok figyelembe vételével. Azoknak tehát, akik most mást vitatnak, csak azt mondhatjuk, hogy talán vagy nem olvasták el helyesen a törvényjavaslatot, vagy rosszul értelmezik azt. Ez előfordulhat, azonban nem lehet azt mondani, hogy erre külön jogi bizottságot kellene kiküldeni, hogy megállapítsa: mi tartozik bírói útra és mi nem, mert ez a törvényjavaslat világosan megmondja, határozottan megállapítja azt, hogy ezek a kártalanítási kérdések, amelyek kisajátítással kapcsolatosak, csak bírói útra tartoznak. Egyik képviselőtársam azt is megemlítette, hogy ez a törvényjavaslat nem mondja ki azt, hogy teljes kártérítést kell adni. Helyes, hogy ezt nem mondja ki, mert nem kell megerősíteni azt a szabályt, amely az 1881 : XLI. tc.-ben már meg van állapítva. Ha ezt hatály on kívül akarta volna helyezni ez a törvényjavaslat, akkor meg kellett volna mondania, hogy nem teljes kártérítést kell adni; mivel azonban ezzel nem foglalkozik, nyilvánvaló, hogy az 1881 : XLI. te. rendelkezései irányadók erre nézve. Azt hiszem, ez annyira világos, hogy ezzel tovább foglalkoznom nem is kell. Akármilyen jogászközvélemény elé bocsátják ezt a törvényjavaslatot, az mást nem mondhat, mint amit itt elmondott a miniszter úr, amit elmondottunk mi is, akik ezt a törvényjavaslatot tényleg ismerjük és akik meg is tanultuk àzt a törvényjavaslatot. Még talán egy kérdéssel kellene bővebben foglalkoznom, amelyet egyes képviselőtársaink nagyon erősen kihangsúlyoztak. Az egyik képViselő úr talán úgy mondotta, ha nem tévedek, hogy a hirdetési tornyokat is szabályozza ez a törvényjavaslat, s hogy e tornyokat egyszerűen minden kártérítés nélkül el lehet venni. Azt is mondotta, hogy miért kell ezt bevenni, hiszen ilyenek nincsenek is. Ha nincsenek, mondjuk, lehetnek a jövőben, és egy törvényjavaslatot nem holnapra és holnaputánra kell csinálni, hanem lehetőleg egy pár évtizedre. (Ügy van! jobbfelől.) Ezért >a törvényjavaslatnak ez a része felöleli ezeket a tornyokat is, amelyeikről tudjuk, hogy Budapesten voltak és amelyeket le kell ^bontani. Itt csak arra hivatkozom,^ hogy a várból a kilátást, az általános városkép kialakulását hány ház akadályozta meg, •amelyeken voltak kis tornyooskák, de ezek elvették a kilátást. Most csak 'arra hivatkozom, hogy a városépítészeti tendencia az, (hogy meglehetősen magas 'házakat építsenek; láttunk már tornyokat is, hiszen nemcsak az ülése 1937 február 11-én, csütörtökön. 271 Oti.-toronyra kell gondolni s ha végigmegyünfk ía Károly király-úton, ott is látjuk, hogy arra a Diana-patika házra egy magas torony van építve. Bizony names Ikizárva, hogy ez valamikor a városkép toiialaMitásának útjában lesiz és azt le kell bontani. Ha tehát erre ez, a törvényjavaslat — helyesen — már imost ailudál, akkor ezt nem lehet kifogásolná, 'hanem ( .hálásain kell tudiounástul vennii, Ihogy ilyen [előrelátással alkottak meg ezt a törvényjavaslatot s ez, a törvényjavaslat erre lis gondolt. Hogy ©z-t azután kártalanítás nélkül kell az illetöndk eltávolítania és csiak azokat a költségeket kapja meg, amelyek ennek, átalakítására vonatkoznak, aat nem lehet kifogásolná. Hiszen az illetőnek abból nincsen semmi lkára, vagy amoindjmk, ha valami ikliisi kára van is, mert hirdetést vett fel a toronyra, iákkor elsősariban arra keld utalnom, hogy a hirdetés nem az ő feladata, a hirdetés ma niár monopólium a ifőváros területén. A főváros .birdetővállalata egyedül jogosított arra, hogy elbben a fővárosiban hirdetéseket terjesszem, táblákat akasszon ki vagy fényreklámmal intézze el a hirdetést. Ha egyesiek ezt most a maguk feladatkörébe akarjak vonni, ^akikor jogtalanul járnak el, ha pedig jogtalanságot követnek el, akkor nem követelhetik azt, hogy kárukat térítsék: meg, ímeirt jogtalanságból senki sem vonhat le magára nézve hasznos tényt és ennek konzekvenciáját nem sózhatja a közületre. En azt hiszem, hogy ezek mind olyan kérdések, amelyekkel ;

mà már bővebben foglalkoztunk s ezekkel talán most már nem is kell többé foglalkoznunk. Ami most már a kisajátítási eljárás egy részét illetá, erre tartozom válaszolni. Egyes képviselőtársiaám tudniillik azt mondották:, hogy itt valahogyan össze vannak zavarva a hatáskörök. Szerintem nem, mert a törvényj,aívaslat kimondja, hogy a kisajátítási jogot, kivéve azt az esetet, amiikor a városirendezjési terv szerinti útról van szó, imlimdiig a kisajátítási jog engedélyezéséinek kell megelőznie, álmát az illetékes miniszterek adnak meg. A törvényjavaslat részletesen felsorolja, hogy mely mániiszterekhez tartoznak az _ egyes kérdésiek. Azután jön a kisajátítási eljárás engedélyezése. Ezt ás az az illetékes miniszter adja meg, aki a kisajátítási jogot engedélyezte. A kártalanítási kérdés pedig egyedül és kizárólag a bíróságra tartozik. Tehát itt sines a hatáskörök összezavarása,; precízen meg van: mondva minden, úgyhogy ezzel a törvényjavaslattal, azt íbiszeim, olyan tiszta helyzetet teremthetünk, amely semmi kétséget nefcn] hagy maga után. Mélyen t. Képviselőház! Méltóztassék smegenigedni, hogy még három felszólalással foglalkozzaim és ez miár belevág a fővárosi kérdésekibe. Különösen Vázstonyi képviselőtársam, Gsik József képviselőtársam, valamint Fábián képviselőtársam foglalkozott a t fővárosi problémákkal. Vázsomyi képviselő úr azt mondotta, hogy a fővárosnak külöinösiea kiéit elhanyagolt kerülete van, Óbuda és Angyalföld s ez azért van, miért a hidat még meni építettük Imleg és ezen valahogyan .segíteni kellene. Mi elismerjük, hogy vannak anég eUbainyagolt kekerületek Budapest székesfőváros területén, de akkor én úgy kapáslból is meni kettőt, hanem többet tudnék felsorolni. Nem az a célunk azonban, hogy a városrendezéssel kapcsolatban most ezeket a kifogásokat hozzuk fel, mert éppen a városrendezési törvényjavaslat van hivatva megszüntetni 40*