Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-182

270 Az országgyűlés képviselőházának 182. ülése 1937 február 11-én, csütörtökön. lene megadni a döntés fősúlyát, hogy az iparügyi minisztérium intézze az ezzel kapcsolatos összes kérdéseket. Azt hiszem, hogy a törvényjavaslat itt is helyesen találta meg a mértéket, mert legnagyobb súlyt, döntő súlyt az iparügyi minisztériumnak adta meg, legfeljebb a belügyminisztériumot vette még be döntő tényezőnek, szerintem helyesen, mert a költségvetéseket a belügyminisztérium bírálja felül, a belügyminiszter a felügyelő hatóság, ő tudja helyesen megállapítani azt, hogy mit mikor lehet elvégezni, hogy annak a közületnek háztartási egyensúlya ne boruljon fel. Ha tehát a belügyminiszter ebbe beleszól, akkor helyesen teszi, azonban már itt bátor vagyok bejelenteni, hogy a f elszólalásoknak^ meg lesz az eredménye, mert most egy módosításon dolgozunk, amely az iparügyi minisztériumnak na- j gyobb hatáskört fog adni, mint amely eddig a j javaslatban volt, de meg fog maradni a bel- ! ügyminisztérium beleszólási joga, ami termé- ! sze.tszerű következménye annak, hogy itt költ- j ségkérdésről van szó. (Helyeslés a szélsőbalol- \ dalon. — Petrovácz Gyula: Mégis jó volt, hogy beszéltünk!) Képviselőtársaim jórésze az utak és közművek céljaira szolgáló területek átengedésével foglalkozott a parcellázással kapcsolatosan. Azt kívánták egyesek, hogy ne olyan mérték- I ben vegyék igénybe egyesek r áldozatát, mint i ahogyan a törvény kontemplálja; a törvény- 1 javaslat szerint ugyanis telkének egyharmadát, i tehát 33%-ot tartozik átengedni teljesen ingyen j és díjtalanul bizonyos esetekben. Egyes képviselőtársaim azt mondották, hogy ez túlsók és kívánták, hogy ez szállíttassák le s bizonyos vonatkozásokban ne is terheltessenek meg a \ parcellázások ezekkel a költségekkel. (Zaj.) Ezt a magam részéről teljesen indokolatlannak tartom, mert a parcellázás végeredményben mégis csak egy spekulációra alapított vállalkozás. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Esztergályos János: Az egészen más!) Lehetetlen, hogy a köz fizesse meg valakinek azt, hogy ő gazdagodni tudjon. Ami már most a telekhatárrendezést, vagy az átalakítást illeti, a törvényjavaslat megmondja, hogy az illető megkapja az ellenértéket, amiért a telkét átengedte. Megmondja a törvényjavaslat, hogy az, épületekért, »amelyeket kisajátítanak, vagy amelyek lebontásra kerülnek, megkapja a tulajdonos a teljes ellenértéket, nincs tehát ok a panaszra. Ezen túl a törvényjavaslat nem: mehet, mert akkor a közületeket terhelné meg olyan teherrel, amelyet azok nem. bírnának el. Igaz ugyan, hogy a törvényjavaslatban benine van az is, hogy az egyén nem követelheti a városrendezést, mi azonban nagyon jól tudjuk, hogy ha ez nem lenne így kimondva a törvényjavaslatban, akkor bizony nagyon ráfeküdnének egyesek a városrendezésre és keresztül tudnák vinni a maguk közületeinél, a képviselőtestületnél.vagy törvényhatósági bizottságnál, hogy megtörténjenek az ilyen rendezések, ez pedig a köznek kárára és terhére menne. Szerintem tehát a törvényjavaslat itt is helyesen találta meg azt a mértéket, amelyet alkalmazni kell ezekben a kérdésekben, s ezért tartam helyesnek és elfogadandónak ezeket az intézkedéseket. Ami a kényszerpaTeelláz-ásokat illeti, már voltam bátor megmondani, hogy megvan minden mód, hogy az illető megkapja azt az ellen- ; értéket, amely őt jogosan megilleti. Itt talán S van egy helyes és új rendelkezés a törvényjavaslatban, az, hogy ennél a kártalanításnál figyelembe kell venni lazt az értékemelkedést, amely e telekátalakítás és telek-határrendezés folytan előállott. Eddig ez nem volt kimondva s az így származó hasznokat azok vágták zsebre, akik belekerültek a parcellázásba, esetleg kényszerűségből is. A törvényjavaslat most ezt kiküszöbölte, tehát helyesen oldotta meg ezt a kérdést is. T. Ház! Volt egy másak kérdés, amellyel különösen jogász képviselőtársaim foglalkoztak igen bőven és behatóan. Azt mondták, hogy a törvényjavaslat pongyola, mert nem mondjia meg, hogy ott, ahol valaminek az eldöntése a telekkönyvi hatóságra van • bízva, miképpen határozzon, végzéssel vagy ítélettel. E tekintetben bátor vagyok hivatkozni a törvényjavaslat 10. §-ára. Ennek a szakasznak két rendelkezése van, amely kimondja, hogy a telekkönyvi hatóság végzéssel tartozik meghozni határozatát. Ebből mi következik? Minden jogász tudja, hogy van egy generális törvény, amely egyrészt megállapítja a hatásköröket, másrészt 'az eljárási módokat, akkor ez mindenképpen irányadó, ha csak nincs egy speciális törvény, mely az ellenkezőjét mondja ki. Itt van egy speciális rendelkezés a 10. §-ban

; amely megmondja, hogy a telekátalakítást és az értékhány adót, azonkívül a kártalanítást és egyesség jóváhagyását a telekkönyv!! hatóságnak végzéssel kell megállapítania. A többire vonatkozólag tehát áll az a generális szabály, hogy ott, ahol a telekkönyvi hatóság határoz, a telekkönyvi rendtartást és a polgári perrendtartást, az 1911. évi I. tcikket kell alkalmaznia a telekkönyvi hatóságnak. Világosan megmondja tehát a törvényjavaslat, hogy miképpen kell az egyes hatóságoknak eljárniok. Ha többet mondana a javaslat, akkor lenne rossz, mert nem helyes törvényalkotás az, ahol egy generális törvényt állandóan megváltoztatunk, abból egyes részeket mindig kiveszünk és a generális törvénnyel ellentétben mondunk ki valamit. Ez tehát a helyes megállapítás. Akik ezzel szemben azt akarják vitatni, hogy nem helyes a törvényjavaslatnak ez a rendelkezése és nincs tisztán megállapítva, hogy miképpen kell alkalmazni ezeket a törvényszakaszokat, azokkal nem tudunk vitatkozni, mert azok nincsenek figyelemmel arra a generális törvényre, amelyet nem helyezett hatályon kívül semmiféle más törvény. Különösen foglalkoznom kell a kisajátítási eljárással, mert egyes t. képviselőtársam azt az álláspontot fogadta cl, hogy a kisajátítási eljárás kivétetett a bíróság kezéből és közigazgatási eljárás tárgyává tétetett. Teljes tévedésben vannak ezek a t. képviselőtársaim. Az 1881 : XLI. te, a kisajátítási törvény, teljes mértékben fennáll. Itt legfeljebb az történt, hogy egyes speciális dolgokat vett be ez a törvényjavaslat a 12. §-ába, amelyeket az élet feltétlenül megkövetel, amelyeket már csak szankcionálunk ebben a törvényjavaslatban. Ezek a valóságban már úgyis megvoltak az egves építési szabályrendeletekben, így például a Közmunkák Tanácsa által kiadott építési szabályrendeletben, továbbá a Pest vármegye által kiadott építési szabály rendeletekben. Ezek tehát már mind ki voltak dolgozva a törvény nyomán, mert erre az 1881 : XLI. te. is módot adott, legfeljebb részletesen nem sorolta fel. Azokat a dolgokat tehát, amelyeket az élet már elfogadott, itt a törvény legfeljebb szankció-