Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-173

Az országgyűlés képviselőházának IfS. fcak tradícióiban már benne van az eziránt való érzék, amelynek motorikus ereje alkalmas lenne arra, hogy ezeket a városokat kiemelje mai skatulyázott, sakktáblaszerű sivárságukból. A szabályozási tervekkel kapcsolatban ezeken a szempontokon kívül még azt is szeretném, ha a temető-területeket is nem improduktív területeknek, hanem ebből a szempontból hasznosítható területeknek tudnánk beállítani. A magyar a temetőt sírkertnek nevezi. Én azt szeretném, ha a temető nemcsak sírokat tartalmazna, hanem tényleg kert is lenne. A magyar sírkert olyan kívánalom, amely egészségügyi szempontokból különösebb megfontolást érdemel. Azt hiszem, ha nem sivár, egymásmellé állított síremlékek volnának csak ott, amelyek az embert az elmúlásra figyelmeztetik és temetőhangulatot keltenek, hanem, ha a temetők kertszerüleg lennének kiképezve, — körülbelül úgy. ahogyan a főváros újabb temetői vannak, ahol széles fasorok között, bokorcsoportozatok, pázsitmezők között szinte eloszolva vannak a síremlékek felállítva — akkor ezek a területek nem vesznének el higiénikus szempontból sem, hanem éppen nagyobb növényzetükkel a város oxigénfejlesztéséhez és egészségügyének javításához is hozzájárulnának és a városok számára sétahelyként is szolgálhatnának. Azt hiszem, hogy a városok lakói egészségének növelésére ez igen alkalmas intézkedés lenne. A sírkertekben nemcsak a kegyeleti szempontok kielégítését, hanem főként a városegészségügyi szempontoknak egy újabb honorálását is szeretném látni. T. Képviselőház! A városrendezés elsőrendű fontosságú problémájának jeleztem a közművek kérdésének a lehetőség szerint való megoldását. Közmű nélkül nem város a város, még ha annak is hívják, vagy ha közigazgatásilag az is. Egy várost várossá a közművek teljessége tesz. Útburkolat általában még valamennyire készül, — hogy milyen, arról egyelőre ne beszéljünk — gyalogjáró a háztulajdonosok jóvoltából szintén itt-ott. de egységes magassági és szélességi méretről nem lehet beszélni. A vízvezeték, sajnos, igen ritka a városokban; a csatornázás talán még ennél is ritkább. A villamosvezeték csak csúf és a várost csúfító póznákon szokott elhelyezve lenni, a kábeleken elhelyezett villamosvezeték még ismeretlen. Gázvezeték alig van egy-két ilyen városban. Pedig egy kis jóakarattal és nagy áldozatkészséggel mindez megoldható. Azt állítom, hogy egészséges ivóvíz szerzésére alkalmas kutat bárhol lehet fúrni, csak megfelelő mélységet kell hozzá találni. Állítom tehát, hogy jó vizet mindenütt lehet találni és hogy még a kisesésű alföldi városok is csatornázhatok megfelelő átemelő telepek közbeiktatásával és biológikus derítőmedencék felhasználásával ezek még gazdasági haszonnal is járhatnak, mert hiszen az ott képződött melléktermékek trágyázásra, a földek megjavítására kiválóan alkalmasak. Én egy nagyváros utcájának keresztmetszetében nem azt a részt tartom fontosnak, amely a gyalogjáró és az úttest felett van. hanem azt a részt, amely ezek alatt fekszik. Egy modern város utcája alatt ott fekszenek a vízvezetékek csövei, a csatornák csövei, ott fekszik a gázvezeték, a villanykábel, ott van a postának, a távirdának a kábelsörozata, ott fekszenek azonkívül a tűzoltóberendezést jelző készülékek és a modernebb városokban ott fek- « ptóPVTSELÜHÁZT NAPLÓ. XI. ütése 1937 január 26-án, kedden. 17 szenek már a távfűtés vezetékei is. A közművek kérdése se olyan fontosságú, hogy ennek figyelmen kívül hagyását ebben a városrendezési törvényjavaslatban a magam részéről nem tudom helyeselni. Egy városrendezési törvényben igenis imperatívuszoknak kell lenni ezeknek a kérdéseknek a megoldására. A városfejlesztés irányítását be kell venni a városrendezési tervbe és a fejlesztési tervhez mindig kell, hogy tartozzék egy közműprogramm is. Minden befolyással szorgalmazni kell a közművek megépítését; elő kell segíteni pénzzel és beruházási kölcsönökkel, megfelelő járulékokkal és rentábilis közműdíjak engedélyezésével; elő kell segíteni a bevezetési kötelezettség kimondásával is, mert hiszen legtöbb városunk közműve azért nem tud fejlődni, mert a közmű ugyan megvan, de a közmíí kihasználása nincsen meg. Az ingatlantulajdonosok érdeklődését és áldozatkészségét ezeknek a kérdéseknek a megoldására annal könnyebb felkelteni, mert hiszen a közművek létesítésével minden ingatlan értéke emelkedik és minden ingatlantulajdonos megtalálja számítását a közműre fordított költség tekintetében ingatlana értékének emelkedésében. Azt hiszem, hogy az a rendszer, amelyet a székesfőváros vezetett be, járható út még a vidéki városok részére is. Igen helyes, ha közműépítéssel kapcsolják össze a parcellázási jogot, ha a parcellázási engedélyhez hozzáteszik a közműépítési kötelezettséget, mert ezáltal ugyan kevesebb . parcellázás lesz, de sokkal értékesebb házhelyek képződnek és bár igaz, hogy a parcellázóknak ke-zesebb hasznuk lesz, de a városnak kevesebb gondja lesz ennek a kérdésnek megoldására. A telekosztások engedélyezése módot ad ennek a kérdésnek nemcsak vagylagos, nemcsak lehetséges, hanem imperativ rendezésére is. A modern ember igényeit kielégítő, megfelelő nyugalmat biztosító, egészséget és kényelmes lakást létrehozó közműveknek nem szabad egyetlen magyar városból sem hiányozniok. A tökéletes technikai berendezések ma már nem is olyan elképesztően drágák, úgyhogy ezen a téren a haladás mértékét forszírozni lehetne. Mélyen t. Képviselőház! Annál jobban Örülök annak és annál jobban helyeslem, hogy ebben a javaslatban már a legmodernebb közüzemek egyikéről, a távfűtésről is van egy szakaszban rendelkezés. A távfűtés problémájának megoldása rendkívül gazdasági előnyökkel van összekötve. Amilyen az egyéni kályhafűtés aránya a centrálf ütéssel szemben, pontosan ugyanaz az arány a távfűtés és a házankinti centrálf ütés között. Amennyire gazdaságosabb a centrálfűtés az egyénenkénti kályhafűtésnél, ugyanolyan arányban gazdaságosabb a távfűtés a házankénti centrálfűtésnél. Egészen más probléma, hogy ennek a kérdésnek megoldását hogyan kell elvégezni. En azt állítom, hogy Magyarországon a tüzelőanyaggal való takarékoskodás szempontjából különös fontossága volna a távfűtés megfelelő megoldásának. Most, amikor melegleadás' mérésére szolgáló eszközök rendelkezésünkre állnak, meg kell szűnnie annak az állapotnak, hogy a centrálfűtésért vagy a centrálmelegvízszolgáltatásért alakbér egy bizonyos százalékában megadott átalányösszeget fizessen a lakó. Ennek ugyanis az a következménye, hogy a lakó nyitva tartja összes, radiátorait, akár hideg van, akár meleg van; ha túlságo3