Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-173

18 Az országgyűlés képviselőházának 1' san meleg van, legfeljebb kinyitja az ablakokat is; ha elutazik, akkor is nyitva hagyja a fűtőberendezést. Vagyis pazarolja a fűtőanyagot! Ezzel ellentétben, amióta a fűtőszerkezetek energiafogyasztásának mérésére megfelelő megbízható eszközök vannak, azóta lehetséges az, hogy ilyen távfűtési berendezéssel, a tényleg elfogyasztott melegmennyiség mérésével az illető lakót is és a háztulajdonost is, illetve a fűtés vállalkozóját is takarékoskodásra szorítsuk. Ha még azt mondom, (hogy Magyarország igen speciális helyzetben van, mert olyan szenei vannak, amelyek kályhafűtésre, illetve egyéni fűtésre csaknem alkalmatlanok, de viszont centrálfűtésre megfelelő 'berendezéssel alkalmasakká tehetők, akkor nyilvánvaló, hogy ennek a szegény országnak mindent el kell követnie, hogy fűtőberendezéseit szénanyagának megfelelően alakítsa át és

1 én ebből a szempontból nagyon helyeslem, hogy a törvényjavaslatban erre vonatkozólag bizonyos támogató intézkedések vannak. Mélyen t. Képviselőház! Ezekből az általános városrendezési irányelvekből ebben a törvényjavaslatban egyet-kettőt megtalálunk, de aránylag keveset. Én a város jellegének megóvása szempontjából egyetlen egy mondatot nem találok benne, a műemlékvédelemről van egy-két megjegyzés, a közlekedési •szempontok figyelembevételéről a törvényjavaslat igen keveset mond, a városegészségügyi rendelkezéseket említi meg némileg a javaslat, a közművekkel kapcsolatban pedig egy-két bátortalan paragrafussal találkozom, de olyan szakaszt, amely ezen a téren gyökeres átalakítást volna hivatva létrehozni, itt nem találok. Vannak ennek a törvényjavaslatnak igen helyes rendelkezései. Helyes a javaslatnak általában a városrendezési része abból a szempontból, hogy munkaalkalmakat teremt, megindít egy akciót és megmozgatja a közömbös városokat. A városrendező mérnököknek, a geodetáknak a város felmérésével nyújt munkaalkalmat, az építőmérnököknek az ebből keletkező építkezéseknél nyújt munkaalkalmat, az azt követő útépítéseknél pedig az út- és csatornaépítésekkel kapcsolatosan a mélyépítő mérnököknek nyújt foglalkozást. En tehát azt a részét, amely a városrendezési tervek elkészítését, a földméréseket és az ezzel kapcsolatos dolgokat általában szabályozza, a magam részéről helyesnek tartom és el is fogadom, főként közmunkák létesítése, illetőleg munkaalkalmak nyújtása szempontjából. Van bizonyos előnyük a városrendezés szempontjából azoknak a szakaszoknak is, amelyek az eljárásokat egyszerűsítik, de ha (bennem a magánember és a városépítő küzdenek egymással, akkor nem tudom, melyik oldalra álljak: azoknak az oldalára-e, akik az egyszerűsítés kedvéért igen sok más érdeket áldoznak fel, vagy pedig a másik oldalra! Feltétlenül előnyös a részkisajátításról szóló szakasz és előnyösek azok a szakaszok, amelyeket a kifejezett renitenciával és közömbösséggel szemben hoz a javaslat. A telekparcellázások szabályozása is helyes irányelvek alapján van összeállítva és a sertésszállások kitelepítéséről szóló rendelkezéseket is feltétlenül helyeseknek tartom és üdvözlöm. Azt ihiszem, hogy a hites mérnöki intézmény kérdése is egy-két módosítással helyessé tehető lesz — imajd a részleteknél fogok erről beszélni — és ha a hites mérnöki intézményt azzá tesszük, aminek eredetileg tervezve volt, — ami, mondom, néS. ülése 1937 január 26-án, kedden. hány módosítással keresztülvihető — ez nagyon sokat lendítene ennek a törvényjavaslatnak előnyös oldalán. Ha azonban ezekkel az előnyökkel szemben — amelyeket készséggel elismerek — a törvényjavaslat hátrányos oldalait nézean, akkor főbb aggodalmaimat a következőkben foglalhatom össze. Első és fő aggodalmam alkotmányjogi természetű. Túlságosan sok felhatalmazás van ebben a törvényjavaslatban. A törvényalkotásnál ma általában a kerettörvények alkotása van divatban. Egy hírlapi nyilatkozatban azt mondottam, hogy ezt a javaslatot egy szuperkerettörvénynek tekintem, mert a kerettörvények között is rekordot állít fel minden lényeges kérdésre miniszteri felhatalmazást ad, a lényeget miniszteri rendeletekre bízza, a speciális eseteket ellenben, amelyek ritkán fordulnak elő, minuciózusán szabályozza. Ha ezekután elképzelem a választójogi törvényt ennek a törvényjavaslatnak az analógiájára, — ad notaim városrendezés — akkor ez a választójogi törvényjavaslat körülbelül ilyen lesz.^ 23. §: Felhatalmaztatik a kormány, hogy a választójogot rendeletileg (szabályozza. 24. §: Felhatalmaztatik a kormány, hogy a választási eljárást rendeletileg szabályozza, és azután jön majd még 21 szakasz, amelyben ki lesz mondva, hogy a választói névjegyzék (hogyan állítható össze s hogy a választások feletti bíráskodást iki fogja gyakorolni. Vagyis a lényegtelen dolgokat a javaslat mind részletesen fogja szabályozni, (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nem tetszett elolvasni!) a lényeg ellenben miniszteri rendeletekre lesz bízva; ilyen lesz ennek a törvényjavaslatnak a konstrukciója. Ha még tovább megyünk a törvényalkotás terén a parlament kikapcsolásának ezzel a rendszerével, akkor a legközelebbi kormány a rekordot majd úgy fogja felállítani, hogy csupán egy törvényjavaslatot nyújt be és ebben a törvényjavaslatban csak az lesz: felhatalmazza a képviselőház a kormányt, hogy minden jogi, technikai és, egyéb kérdést rendeleti úton szabályozzon. (Rupert Rezső: A 33-as bizottsági törvény!) Ez lenne ennek a kerettörvény-rendszernek a végső kifejlesztése. Ezt én elvi szempontból kifogásolom, mert a parlament jogának feladását látom ebben a rendszerben. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Ha ezt rendszerré engedjük válni, akkor a parlament saját sírját ássa meg. (Ügy van! Ügy van! balfélőL) T. Képviselőház! Nem magam vagyok ezen a véleményen. Legyen szabad felolvasnom egy komoly közgazdasági lapnak, a Gazdasági Hirlapnak, — tehát egy nem politikai lapnak — cikkéből néhány mondatot. Azt mondja ez a cikk (olvassa): »Szabad-e és meddig szabad tovább haladni a jogszabályalkotásnak ezen módszereivel? Tisztában kell lennünk azzal, hogy o jogalkotási irányzatnak egyetlen korlátja csak a törvényhozás lehet, amelyet azonban kerettöirvények hozásával, illetőleg a felhatalmazásnak módszereivel úgyszólván teljesen eliminálni lehet a jogalkotó tényezők sorából.« (úgjj van! balfelöl.) Azt írja továbbá ez a közgazdasági lap (olvassa): »Eá kell mutatnunk azokra az alkotmányjogi aggályokra, amelyek az általános felhatalmazások törvényhozási módszerének egyre nagyobb területre való alkalmazásával felmerülnek. Amennyiben a felhatalmazások útján továbbra is kiveszik a törvényhozó hatalom kezéből a gazdasági élet jogviszonyainak szabályozását, nem lesz olyan erő, amely fel-