Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-173

16 Az országgyűlés képviselőházának 173. ülése 1937 január 26-án, kedden. jesen lehetetlenné van téve éppen a toronyiházaik miatt, mert már semmilyen formájú közlekedéssel, seim földalatti, sem földfeletti, sem magasvasutakkal nem lehet kielégíteni azt a lalksűrűséget, amely ilyen sűrű beépítés következtében állott elő. Nekünk tehát igenis védekeznünk kell a túlkeskeny utcák, illetve a tálmagas építkezések ellen és az utcaszélesség és épületmagasság közt egészséges arányt kell megállapítanunk. Ezt az egészséges arányt keresem ebben a törvényjavaslata)

an, de nem találom. f Az utcaburkolatnak szintén rendkívül nagy egészségügyi szerepe van és nagyon helyes volna, ha vidélki városaink, amelyekben nagyon sok széles útvonal van, felhagynának az úgynevezett nyári út rendszerével, amely burkolatlan nyári út a porképziődés melegagya. Ebben a rendszerben a kocsik, szekerek elkerülik a kövezett útrészt, a kövezetlen útrészen mennek és ez a rendszer a város, vagy a község belsejében az átláthatatlan port, a tuberkulózis melegágyát fejleszti ki. Igenis helyes volna ezeknek a szé.es utalknak lekötése egy burkolt és egy füvesített, gyepesített résszel. Egészen m ás ként t néznének ki községeink és városaink, ha a széles utcákat nem drága burkolattal, hanem zöld fűvel borítanák be és a füvesítéssel, fásítással az oxigén-képződést elő tudnák mozdítani. Mert nemcsak az ötemeletes bérkaszárnyákban, azok szűk udvaraiban vannalk egészségtelen lakások. Vannak a községekben és falvakban is egészségtelen lakások éppen városépítési hibákból, (Felkiáltások balfelől: De még mennyi!) valamint az utcák és utak rendezetlenségéből, burkolatlanságából kifolyólag is. Mindennek az építési törvény hiánya az oka. Azelőtt a városok belsejében és környékén létesített parkokat és kerteket úgy tekintették, mint kiránduló- és luxushelyeket. Ma a modern városrendezés ezeket a hygiénia alapfeltételeinek tekinti és a mai városrendezési elvek szerint ezekre éppen olyan szükség van, mint a közlekedési utakra. Sőt a városrendezési elvek meg is állapítják négyszögméterekben azt a minimális területet, amelyre szükség van ezeknek a parkoknak, sétatereknek, egyáltalában szabadlevegőjű tereknek létesítése végett. En az egyes városok városrendezési tervéve^ kapcsolatosan ezeknek a területeknek szaporítását rendkívül fontosnak tartom. Es — csak példát akarok mondani — amikor mi itt a Belvárosban a Károlyi-palota megvásárlásáért állottuk az ellenzék kritikáját és gáncsát, ezt abban a tudatban tettük, hogy igenis a Belvárosban arra a Károlyi-kertre — nem az épületre — égetően szükség volt, (Igaz! Ügy van!) mert lehetetlen volt, hogy a Belvárosban lévő ezt a kertet egy magánember tartsa kezében, amikor ezt oda lehetett adni a Belváros kútalakú udvarokban sinylődő kisgyermekeinek használatára. Igenis a Múzeum-kerthez, a Károlyikerthez és az Erzsébet-térhez hasonló területeket ebből a célból állandóan növelni kívánjuk. En a városrendezés mai programjánál legnagyobb hibának tartom az olyan elgondolást, amely például az Erzsébet-térnek bármilyen minimális beépítését is- veszi programmjába

; Igenis növelni kell a városban lévő parkszerű területeket, amit a németek grünpolitik-nak neveznek. Es ha az előadó úr megemlítette azt, hogy az a mennyiség, amelyet a tudományos városrendezés ilyen zöld területeknek, illetőleg ilyen parkterületeknek rendelkezésre bocsátása szempontjából előír és ha az lakosonként 30 negyszögméterben van megállapítva, hogy ezeknek legalább 30 négy szögméter nagyságúaknak kell lenmök, amelyből legalább 15 négyszögméter parkra, négy-öt négyszögméter sport- és játszóterekre, hat-hét négyszögméter pedig kisebb kertekre kell hogy feloszoljék; és ha megállapították, hogy Budapestnek pontosan 30 négyszögméter ez a zöld területe, akkor vallom én is az előadó úr felfogását abban a tekintetben, hogy ennek arányos elosztását kell a városban forszírozni. A budai oldalon ez az egészséges fásított, parkosított terület lényegesen nagyobb, mint a pesti oldalon, tehát a pesti oldalon lehetőleg nem beépíteni, hanem «befásítani, begyepesíteni és parkosítani kell az üres telkeket. (Helyeslés.) Budapest székesfővárosnak az az okszerű politikája, amelyet eddig követett, máris igen szép eredményeket hozott létre. Azt hiszem, hogy ennek a törvényjavaslatnak is az a hivatása, hogy ha majd törvénnyé válik, ennek révén tovább menjünk ezen a téren és hogy a most készülő törvény neosak Budapestet, hanem a vidéki városokat is figyelmeztesse arra, ^ogy ezen a téren még sok nagy kérdés vár elintézésre. Tisztelettel kérem beszédidőmnek egy órával való meghosszabbítását. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta! retrovácz Gyula: rla most ezt az eivet vidéki városainkra alkalmazom, akkor igen szomorú eredményeket tudok felmutatni például Debrecenre vonatkoztatva, amelynél még a Nagyerdő közvetlenül ott van a város határában. Ha nézem, hogy Debrecenben hány négyszögméter áll lelkenként, mint ilyen parkozott terület a város lakosságának rendelkezésére, akkor azt látom, hogy csak 16 négyszögméter. De akárhogyan is forszírozzuk, Debrecen városának még kellene 14 négyszögméter ilyen területtel rendelkeznie. Az új szabályozási terveknek tehát ebből kell kiindulniok. A többi vidéki város arányai — amelyeknél ez nincs meg — még rosszabbak. Szegednek legalább 400 hektárnyi területet kellene még bevonnia, Kecskemétnek 240-et, Miskolcnak, Pécsnek és Hódmezővásárhelynek pedig még 184 hektárnyi ilyen területet kellene a város belsejében létesítenie. De a legszomorúbb helyzet a Budapestet környező városokban van. Újpest, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinci ezek azok a városok, amelyeknél ezekből a zöld területekből, ezekből a parkosított területekből abszolút semmi sincsen, vagy pedig csak igen minimális mennyiség áll rendelkezésre, úgyhogy a városrendezési törvény által előírt ilyen területeknek a városszabályozási tervbe való bevétele éppen ezeknél a városoknál szükséges. Ha általában örömmel üdvözlöm azt a gondolatot, hogy a fővárosi Közmunkák Tanácsának hatásköre ezekre a pestkörnyéki f városokra is kiterjesztessék, akkor közegészségügyi szempontból talán még jobban örülök ennek a gondolatnak, mert azt hiszem, hogy ezeket a Pestet környező elővárosokat mással aligha lehet arra kényszeríteni és másképpen ideákat és tanácsokat aligha lehet nekik adni arravonatkozólag, hogy az ő területeiken parkosított területeket is létesítsenek, „mint egy olyan hatalmas szervnek közreműködésével, aminő a fővárosi Közmunkák Tanácsa, amely-