Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-181

Az országgyűlés képviselőházának 181. megengedett, de hiszen a fenti számok önmaguk megcáfolják az egész beállítást. Miért kellett kötelezni a feleket, hogy a biztosítási díjakat továbbra is fizessék? Először is, ha szabad szerényen megjegyeznem, nem tekintem emberi alapjognak és természeti törvénynek azt, amit az igen t. képviselő úr mond, hogy egy hosszabb időre, mondjuk húsz évre kötött életbiztosítási szerződést egy év múlva otthagyhassak. A törvény ezt megengedheti, de hogy ez emberi* alapjog és természeti törvény erejével birna, ezt az állítást igazán nem fogadhatom el. (Zaj.) Ez így hangzott el, azért kellet ilyen éles megvilágításba helyeznem. Arról volt szó, hogy csak úgy lehet megmenteni a veszélybe került Phönix-állományt és ezen keresztül az egész magyar biztosítási ügyet az elborító gátszakadás veszélyétől, ha az állományt valahogyan együtt tartjuk és ezért azt mondottuk, hogy amíg átvizsgálják a 33.000 kötvényt, ami hosszú hónapokig tart, addig a felek fizessék tovább a dijakat, ez a legjobb, amit tehetnek. Mert amint akkor kijelentettem és ami úgyis van, senkit abból, hogy a. díjakat megfizeti, károsodás nem érhet, ellenben, ha nem fizet, akkor joghátrányok érik, de éri gazdasági hátrány is, nemcsak őt, hanem az egész Phönix-tömeget és az egész magyar biztosítási ügyet. Sőt merem állítani, hogy azon keresztül az egész magyar közgazdaságot is veszélyeztethetné a tömeges nemfizetés, mert a mai csekély takarékossági hajlam mellett, tulajdonképpen főleg az életbiztosítás területe és az Oti. és a Mabi. az, ahol nagyobb megtakarított tőkék halmozódnak fel. Ez az intézkedés tehát nem jogfosztás, hanem helyes és célravezető s ha szabad egy tanácsot adnom, ma is azt mondom az érdekelteknek, hogy fizessék ezeket a díjakat, mert így az egész problémának küszöbön álló végleges lebonyolítását mozdítják elő és önmaguknak semmiféle kárt ezzel nem okoznak. Ezek után azt méltóztatik kérdezni, hogy hailandó-e a kormány a vonatkozó rendeleteket visszavonni. Ez a legnagyobb botorság volna, örüljünk annak, hogy ezeket a rendeleteket idejében alkottuk meg és örüljünk annak, hogy az azóta eltelt időszak igazolta azt, hosy jól alkottuk meg, amiben őszintén megvallva, az első időben száz százalékig én magam sem mertem bízni és életem egyik sikerének tekintem azt, hogy a Gondviselés segítségével ezek az intézkedések jóknak bizonyultak. Hogyan áll most már a végleges lebonyolítás kérdése? Éppen ma tartottam egy értekezletet, hogy megsürgessem a lebonyolítást, mert arról van szó, hogy a 33.000 kötvény legnagyobb részét már átnézték és körülbelül csak 2600 esetet kell még átvizsgálni, ami néhány hét munkája, úgyhogy akkor életbeléphet az a rendelkezés, amelynek kereteit már tavaly júniusban világosan megvontam. Szószerint azt mondottam (olvassa): »A jelenleg rendelkezésre álló és még nem végleges adatok szerint a Phönix biztosítottak körülbelül 45% helyett átlagban körülbelül 17%-ot fognak veszíteni. Ez az átlag, ami azonban egyénenként lesz kiszámítva és természetesen egyénenként különböző is és jelentkezni fóg, vagy a biztosítási összeg csökkentésében, vagy a díjak emelésében, avagy a biztosítási időtartam kitolásában, illetőleg e megoldási módozatok kombinációjában.« ülése 1937 február 10-én, szerdán. 255 Ez a biztosítottakkal szemben nem fog változni. A biztosítottakat ennél az adott viszonyok között még tolerábilis veszteségnél nagyobb veszteség nem éri. Azt hiszem, ez a kérdés lényege. Nem térek ki a sok feltett részletkérdésre, amelyek nincsenek írásba foglalva. Csak azt akarom még mondani, hogy ha a jövőben ezen ügyre vonatkozólag nem kifejezetten tőlem eredő különböző híreket méltóztatnak esetleg olvasni, hogy így, vagy úgy fog megoldatni a kérdés és ez meg az fog történni, ezek a hírek nem igazak, nem autentikusak és azokat ezentúl sem fogom nap-nap után megcáfolni. Megjegyzem, hogy ebben az ügyben egy végszükség esetére szóló biztosítékról is gondoskodtam akkor, amikor felemeltem a biztosítási illetéket egy biztonsági alap megteremtésének céljára. Erre nagy súlyt helyezek, mert ennek az alapnak a puszta léte is bizalmat kell, hogy adjon a magyar biztosításügy terén érdekelteknek, hiszen itt van a végszükség esetére is a segítség forrása. A Phönixügyben minden programmszerűen bonyolódik le, aggodalomra nincs ok és semmiféle állítólagos közbenső megoldások hírének nem szabad megtévesztenie a közvéleményt. Ennyit tudok mondani, azt hiszem, ez teljesen elég. {Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Rupert Rezső: T. Képviselőház! Ugy veszem ki a pénzügyminiszter úr elhangzott szavaiból, hogy az Első Magyar Biztosító Társaság és annak vezére, Teleszk'y János, megakadályozza annak a megoldási módnak és tervnek keresztülvitelét, melyet a Pk. ebben az ügyben végre akar hajtani. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Ilyen terv nincsen, erről nem szóltam egy szót sem, tervem csak nekem van.) En egy tervből indultam ki, amely arra irányul, hogy a biztosítottaknak azt a 17 százalékos veszteséget se kelljen elviseiniök. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Nincs ilyen terv! Azt el kell viselni!) Ha ilyen terv nincsen, akkor lehetne ilyen terv (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Nem lehet! — Derültség. — Horváth Zoltán: Miért nem lehet?) és pedig lehetne azért, mert éppen most említette a pénzügyminiszter úr az úgynevezett biztonsági alapot, amelynek évi dotációja körülbelül 960.000 pengő. Bocsánatot kérek, ha éppen ilyen célból, ilyen biztonsági alap van, ha ennek az országnak a népét, ennek a biztonsági alapnak a javára felemelt illetékekkel adóztatják meg, amikor évente 960.000 pengő körül áll a t. pénzügyminiszter úr rendelkezésére ilyen összeg, akkor nem kell véglegesen lezárni a kérdést azzal, hogy 17 százalékos veszteség lesz. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Ez pedig le van zárva!) Ha le van zárva, akkor annál több okom volt arra, hogy interpelláljak és az igen t. kormány figyelmét ráirányítsam erre, hiszen ha a Phönix Életbiztosító Társaság állományát nem tették volna élőállománynak, melyet átvehetne más biztosító társaság, amiért ellenértéket is adna az a biztosító társasáé?, amelyik azt átvette, akkor azt a 17 százalékos veszteséget egészen el lehetne tüntetni, annál is inkább, ^mert amint tudom, a 17 százalékos veszteség az 1936. évi július hó 30-iki státus alapján van kiszámítva. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: A veszteség jóval nagyobb, csak a biztosítottakra nem fogunk többet hárítani!)