Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-181

2-54 Az országgyűlés képviselőházának 181 (Olvassa): »Igaz-e, — mondja az első kérdés — hogyha Phönix életbiztosító társaság tartalékalapját el akarják vonni és úgynevezett köztisztviselői kölcsönökre akarják fordítani?« Válaszom: nem igaz, ilyen terv soha fel nem merült. (Mozgás és derültség a jobboldalon és a középen. — Zaj a baloldaton. — Rupert Rezső: A lapoknak kellet volna megcáfolni! — Mojzes János: Csak azt kérdezte, (hogy igaz-e? — Esztergályos János.: Miért nevetséges a miniszteri válasz? — Zaj.) Elnök: Esztergályos -János képviselő urat foétreimi, méltóztassék csendlben maradni. (Rupert Rezső: Ne nyúljon hozzá, ha nem ért hozzá! — Zaj a baloldalon. — Derültség a jobboldalon. —, Kölcsey istván: Maga nagyon ért hozzál Látszik! — Zaj.) Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Ehhez fűződő alké>rdése az igen t. képviselő úrnak, hogy ezt miért nem imondtaon ímeg imár régen. Nem vállalkoztam és a jövőben sem fogok vállalkozni arra, hogy minden sajtópletykára, amelyet a Phőnlx-ügyben halion d'essay-ként úgyszólván naponta f elrepítenek, állandóan válaszoljak, mert ha ©at tenném, akkor egyébbel söm foglalkozihatnám. (Rupert Rezső: Komoly lapok írták meg! Én például az Újságban olvastam! — Horváth Zoltán: Az nem elég komoly lap! — Zaj.) A másik főkérdés a következő (olvassa): »Tudja-e a miniszterelnök úr, hogy a Phőnixbiztosítottakat a kibocsátott rendeletek súlyosan megkárosítják?« A kormány ezt nem tudja, hanem az ellenkezőjét tudja: a kibocsátott rendeletek által választott megoldás volt az egyetlen út, amely a biztosítottakat nagyobb károsodástól alkalmas volt megóvni. Elégtétellel állapítom meg, hogy azóta eltelt idő igazolta azt az utat, amelyet választottunk, mert a biztosítottak irányában azt a keretet, amelyet a, veszteség terén annakidején megjelöltem ós amelyet fel fogok olvasni, befogjuk tudni tartani, és a biztosítottakat nagyobb veszteség nem fogja érni. Az egész ügy lebonyolítása időt kíván ugyan, de mégis rövidebb ideig fog tartani, mint bármelyik külföldi államban, és relatíve a legkevésbbé rossz megoldást tudjuk talán az összes államok között nyújtani, amelyekben a Phönix összeomlása bajokat okozott. Tudom azt, hogy igen t. képviselőtársam a kisemberek iránt • érzett jóindulattal és tiszta objektivitással igyekszik a f kérdéssel foglalkozni, de igazán nem szeretném, ha ez a kérdés (helytelen megvilágításba t kerülne, Most már nyugodtan beszélhetünk róla, b/"s-szú ideig nem lehetett volna róla így beszélni. Miről volt szó? Arról, hogy az osztrák Phönix anyaintézet összeomlott és a magyar biztosítás ügyét egy gátszakadásszerü rendkívüli veszély fenyegette. Ezt a veszélyt elkerültük. Miért kerültük el? Három ok folytán. Először azért, mert megvolt az 1931 : XVI. tc.~ ben biztosított kivételes hatalom és órák alatt lehetett intézkedni; elkerültük másodszor azért, mert megvolt az 1951 : XXVI. tc.lyeseknek bizonyultak^ és harmads70r azért, mert a magyar biztosítási ügy alapjában véve egészséges és mean ingatta meg ez a válság és nem is fogja megingatni. Ez a dolog lényege, a többi részletkérdés. A szóbanlevő rendeletek tehát nem károsítottak^ m eg^ senkit, ellenkezőleg, a károsodást minimális mérvre szorítottuk a célszerűnek • ülése 1937 február 10-én, szerdán. bizonyult intézkedésekkel és a .biztosító társaságok áldozatkészségével. Mert a veszteségek nagy része a biztosító társaságokra hánt-tatott. Igazságot kell szolgáltatnom Teleszky János ő excellenciájának, aki a legnagyobb önzetlenséggel és hozzáértéssel segített ebben a dologban és akiről mindenféle ellenkező beállítással szemben elismeréssel és tisztelettel kell megemlékezni. Akkor ugyanis még egészen más volt a vád, azt mondották, hogy egyik-másik nagy biztosító el akarja vinni az egész — állítólag nagyon értékes — állományt a Phönixtől, amely pedig lényegileg csődben volt. Teleszky akkor annyira ment, hogy mint egy nagy biztosítónak, az Első Magyar Általánosnak az elnöke, a látszatát is el akarta kerülni annak, hogy beleavatkozik a dologba és hogy meg akarja szerezni az állományt. Ezzel a megállapítással tartozom neki és ismerve az interpelláló képviselő úrnak az objektivitását, tudom, hogy ezt a tényállás helyes ismeretében ő is el fogja ismerni idevonatkozó kijelentéseit tárgytalanckniafc fogja minősíteni. r Mert mi is történt? Egy kisebb rész a hiányból a 'biztosítottakra hárult és a sokkal nagyobb részt a biztosító vállalatokra róttuk, amelyek a Phönix-ügy lebonyolításával új társulatot létesítettek. Ez volt az egyetlen okos kár-megosztási elv, amellyel a kérdést el lehetett intézni.^ Közben bizonyos korlátozó és konzerváló intézkedéseket kellett tennünk a beteg PhÖnix-matériára nézve, mint ahogy az orvos bizonyos életfunkciókat leállít az operáció alatt, mert különben a beteg elpusztul. Nekünk átmenetileg le kellett állítanunk a kötvényvisszavásárlást, a tőkésítést és az esedékes biztosítási követelések kifizetésének is csak bizonyos keretekben adhattunk helyt. Ez nagyon helyes volt és kötelességünk volt ezt megtenni. Ez azonban átmeneti rendszabály volt, amelynek bizonyosfoikú enyhítése most már rövid időn belül be fog következni. Ez a válaszom a második főkérdés további részeire, amelyeket talán nem kell felolvasnom. A harmadik kérdéscsoport az, hogy a kereskedelmi törvény szerint a felek jogosultak volnának a biztosítást abbahagyni, mégis ezerszámra perli őket az ügygondnokul kirendelt Pk. Maguk a bíróságok is bizonytalanságban vannak s egyes helyes ítéletek mellett olyan ítéletek is elhangzanak, amelyek kötelezik a feleket a fizetésre — noha azokat a kereskedelmi _ törvény szerint jogosan szüntették meg. Hajlandók vagyunk-e a rendeleteket visszavonni és hajlandók vagyunk-e a jogtalan tömegperek beszüntetése iránt intézkedni? (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja eL) Mi ezzel szemben a valóság? A valóság az, hogy 19.000 nemfizető közül csak azok kerestettek ki, akiknél a fizetési képesség megvan, csak a készség hiányzik és így a nemfizetőknek öt percentjét, tehát csak egy huszadrészét perelte be a Pk. Az így megindított, tehát az össztömeghez képest töredékszerű összeget képező perekből a Pk. 95 százalékot megnyert és a kereseteknek csak 5 százalékát utasították el és ezeket is nagyobbrészt még nem is jogerős ítéletek és legtöbbször csak formai okokból. Azt hiszem, hogy ez a néhány számadat felment engem attól, hogy a bírói ítéletek kritikájába bocsátkozzam, ami nem is volna