Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-181

Az országgyűlés képviselőházának 181. ülése 1937 február 10-én, szerdán. 253 miniszter úr rendelete szerint a biztosító intézetek a többi 6 millió pengővel kötelesek hozzájárulni a szanáláshoz, ez tehát már 265 millió. T. pénzügyminiszter úr, még egy titkot megmondok. A státust 1936 június 30-án vették lel, azóta tudvalévő, hogy az életbiztosító társaság tárcájában lévő értékpapírok jelentősen emelkedtek. Tudnivaló az is, hogy a biztosító társaságnak hatalmas, nagy értékű ingatlanai is értékben nagyon emelkedtek. Ha ezt az értekemelkedést kétmillióra teszem, akkor már legkevesebb 28 és félmillió pengő díjtartalék van és most szó van arról, hogy ezért az állományért, hogy az élő állomány megmaradjon, lehet kapni még négymillió pengőt, úgyhogy összesen 32 milliós díjtartalék van és ha ezt a rendezést keresztül lehetne vinni ilyen módon, akkor a biztosítottak is megmenekülnének' a károsodástól és a biztosító társaság tisztviselői sem szenvednének kárt. Nevezetesen el kellene ejteni, mint ahogyan a P. K, amely a gondnoksággal meg van bízva, el is ejtette az úgynevezett Unitas-tervet. Először ugyanis arról volt szó, hogy az összes intézetek egy részvénytársaságban, az úgynevezett Unitásban egyesülnek, amely csak egy liquidációs forma, egy Hquidációs kéz lesz, és mivel új biztosításokat nem köthet, pusztán arra a szerepre szorul, hogy, nem tudom, 20 vagy 25 esztendő alatt, liquidálja ezt a tömeget, amelyről itt szó van. Rájöttek, hogy milyen képtelenség volna ez és hogy így nem lehet megmenteni a biztosítottakat jelentős károsodásoktól, azért nagyon okos gondolat volt a P. K.-tól, hog:/ az ünitas részvényeire opciót szerzett és értékesítéssel, az élő állomány fenntartásával, akár az intézetek közt való szétosztásával, ami talán a legigazságosabb volna, akár valamely más biztosító társasággal, amely megadja az ellenértéket ezért a hatalmas komplexumért, amely magában is nagy értéket jelent, megmenti a biztosítottakat és a biztosító társaság tisztviselőit a károsodástól. Ám evvel szemben az Első Magyar Biztosítónak, illetve hatalmas vezérének, diktátorának, (Rajniss Ferenc: Ki. aaí) Teleszky Jánosnak az az álláspontja, hogy nem veszi tudomásul az értékemelkedést, nem veszi tudomásul azt, hogy a valuták értékének leszállítása folytán is rengeteg tehertől szabadult meg a biztosító társaság, mert hiszen méltóztatnak tudni, mi lett a frankkal, még a, svájci frankkal is, és mi lett a lírával 1936 június 30-ika óta, amikor a státus elkészült. Ezt Teleszky úr nem veszi tudomásul, ö az 1936. június 30-iki állapot szerint kívánja az átadást, ennek a biztosító társaságnak a hulláján az TJnitas koporsójában akar osztozkodni. (Derültség. — Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Ez mind nem áll, majd meg fogom cáfolni!) Nagyon örülnék, ha megcáfolná a mélyen t. miniszter úr, de sajnos, így kell ezzel foglalkozni, mert ott tartunk, hogy amíg az együttesben résztvevő összes biztosító intézetek opciót adtak a Pk.-nak az TJnitas részvényeire, az Első Magyar Biztosító Társaság a maga 86.000 pengős stockját tartja és nem akarja kezéből kibocsátani. Ennek nem Jehet más magyarázata, minthogy ő szőröstől-bőröstől a maga 1936. június 30-iki státusában akarja ezt az életbiztosító társaságot lenyelni. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Egészen téves!) Hiszen ezért van az a nagy huzavona, hogy amíg az állomány átadását kezdetben, 1936. november 15-ére tervezték, azután jött a meghosszabbítás januárig, februárig és mo'st június 30-áig van kitolva ez a rendezés és ez alatt az idő alatt rengeteg értéknek el kell pusztulnia. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Semmi sem pusztul el!) Nem fog elpusztulni? (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Nem! Hiszen azt tetszett

r mondani, hogy felmentek az értékeik; a képviselő úr mondja, hogy felmentek az értékek! Hát hol pusztulnak 1) Még az emelkedés ellenére is tönkremennek értékek, mert. a Pk. egy nagy apparátust tart fenn, egy nagy apparátust kénytelen mozgatni addig, amíg ezek az ügyek le nem bonyolódnak., T. pénzügyminiszter úr, nem szállok önnel itt előre vitába és háborúba» mert én alig várom, hogy megcáfolja mindazt, amit mondok. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Látom! Erre nagyon alkalmas!) Nem fogok haragudni érte, hanem nagy örömmel veszem tudomásul a cáfolatot, csak ha így van, akkor jó lett volna t. pénzügyminiszter úr, még mielőtt én szólottam volna, a sajtóban ezt a kérdést kellő megvilágításba helyezni. Nem! Arról nem tehetek, hogy kellő megvilágításba nem kerülvén ez a kérdés, kénytelen voltam, idejönni, annyival is inkább, mert nagyon fájdalmas és tragikus dolgok történnek ezzel kapcsolatban odakünn az életben. Egyre-másra indíttatnak és folynak perek a szegény biztosítottak ellen, akik megtagadják az első időszakra eső díjon túl a fizetést és a bíróságok egyre súlyosabb költségekkel marasztalják el ezeket az embereket. (Horváth Zoltán-* Ez így van, miniszter úr! — Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Nagyon helyes! — Zaj.) Egyetlenegy stzéip ítéletet tudok csak, — és az meg is érdeimli, hogy a Ház naplójába kerüljön — 'amely törvényes állásponton van. A központi járásbíróság P. II. 18.925/1936. számú ítélete ez, 'amely kimondja, hogy igen^ is, a t. kormánynak a kivételes hatalom alapján nem volt joga belenyúlni az, egyesek közt kötött szerződés tartalmi részébe. Ez a helyes álláspont, ment akkor a anleglevŐ törvény alapján kötötték meg a szerződést, törvényes feltételek mellett, márpedig a törvényhozás sem mehet ezen túl és nem mehet el addig, hogy még az ilyen viszonyokba is belenyúljon. Mindezek alapján megnyugtató választ várok a t. pénzügyminiszter úrtól azokra a kérdésekre is, amelyeik interpellációmban nem foglaltatnak, (Derültség a jobboldalon.) amelyekkel azonban beszédem során foglalkoztam. Különösen választ kérek arra, — mivel úgyis csak ideiglenesnek tervezi a t. kormány is azt, hogy a biztosított felék kötve maradjanak a díjfizetésben a biztosító társasághoz — hogy mit szándékozik tenni azon a térem, hogy^ ezt a háromnégy, vagy ötezer pert szüntessék meg, vagy ezeket a pereiket meg se indítsák, omert ez a legméltánytalanaJbb eljárás volna a biztosított felekkel szemben. (Zaj.) Elnök: A pénzügyminiszter úr válaszolni kíván az interpellációra. (Halljuk! Halljuk! jobbfelbl.) Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy az elhangzott interpellációra, aimely a miniszterelnök úrhoz van intézve, az ő nevében és 'megbízásából én válaszol jak. ^ A t. képviselő úr részben írásiban is beadott, részben most felállított kérdések tölmegét intézte hozzám. Hogy ezekben bizonyos rendet kövessünk, először az írásbeli kérdéseket veszem elő. 37*