Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-181

Az országgyűlés képviselőházának 181. ülése 1937 február 10-én, szerdán. 253 miniszter úr rendelete szerint a biztosító inté­zetek a többi 6 millió pengővel kötelesek hoz­zájárulni a szanáláshoz, ez tehát már 265 millió. T. pénzügyminiszter úr, még egy titkot megmondok. A státust 1936 június 30-án vették lel, azóta tudvalévő, hogy az életbiztosító társa­ság tárcájában lévő értékpapírok jelentősen emelkedtek. Tudnivaló az is, hogy a biztosító társaságnak hatalmas, nagy értékű ingatlanai is értékben nagyon emelkedtek. Ha ezt az ér­tekemelkedést kétmillióra teszem, akkor már legkevesebb 28 és félmillió pengő díjtartalék van és most szó van arról, hogy ezért az állo­mányért, hogy az élő állomány megmaradjon, lehet kapni még négymillió pengőt, úgyhogy összesen 32 milliós díjtartalék van és ha ezt a rendezést keresztül lehetne vinni ilyen módon, akkor a biztosítottak is megmenekülnének' a károsodástól és a biztosító társaság tisztviselői sem szenvednének kárt. Nevezetesen el kellene ejteni, mint ahogyan a P. K, amely a gondnok­sággal meg van bízva, el is ejtette az úgyneve­zett Unitas-tervet. Először ugyanis arról volt szó, hogy az összes intézetek egy részvénytár­saságban, az úgynevezett Unitásban egyesül­nek, amely csak egy liquidációs forma, egy Hquidációs kéz lesz, és mivel új biztosításo­kat nem köthet, pusztán arra a szerepre szorul, hogy, nem tudom, 20 vagy 25 esztendő alatt, liquidálja ezt a tömeget, amelyről itt szó van. Rájöttek, hogy milyen képtelenség volna ez és hogy így nem lehet megmenteni a biztosí­tottakat jelentős károsodásoktól, azért nagyon okos gondolat volt a P. K.-tól, hog:/ az ünitas részvényeire opciót szerzett és értékesítéssel, az élő állomány fenntartásával, akár az intéze­tek közt való szétosztásával, ami talán a leg­igazságosabb volna, akár valamely más bizto­sító társasággal, amely megadja az ellenérté­ket ezért a hatalmas komplexumért, amely ma­gában is nagy értéket jelent, megmenti a bizto­sítottakat és a biztosító társaság tisztviselőit a károsodástól. Ám evvel szemben az Első Magyar Biztosítónak, illetve hatalmas vezéré­nek, diktátorának, (Rajniss Ferenc: Ki. aaí) Teleszky Jánosnak az az álláspontja, hogy nem veszi tudomásul az értékemelkedést, nem veszi tudomásul azt, hogy a valuták értékének le­szállítása folytán is rengeteg tehertől szaba­dult meg a biztosító társaság, mert hiszen mél­tóztatnak tudni, mi lett a frankkal, még a, svájci frankkal is, és mi lett a lírával 1936 június 30-ika óta, amikor a státus elkészült. Ezt Teleszky úr nem veszi tudomásul, ö az 1936. június 30-iki állapot szerint kívánja az átadást, ennek a biztosító társaságnak a hulláján az TJnitas koporsójában akar osztoz­kodni. (Derültség. — Fabinyi Tihamér pénz­ügyminiszter: Ez mind nem áll, majd meg fo­gom cáfolni!) Nagyon örülnék, ha megcáfolná a mélyen t. miniszter úr, de sajnos, így kell ezzel foglalkozni, mert ott tartunk, hogy amíg az együttesben résztvevő összes biztosító inté­zetek opciót adtak a Pk.-nak az TJnitas rész­vényeire, az Első Magyar Biztosító Társaság a maga 86.000 pengős stockját tartja és nem akarja kezéből kibocsátani. Ennek nem Jehet más magyarázata, minthogy ő szőröstől-bő­röstől a maga 1936. június 30-iki státusában akarja ezt az életbiztosító társaságot lenyelni. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Egészen téves!) Hiszen ezért van az a nagy huzavona, hogy amíg az állomány átadását kezdetben, 1936. november 15-ére tervezték, azután jött a meghosszabbítás januárig, februárig és mo'st június 30-áig van kitolva ez a rendezés és ez alatt az idő alatt rengeteg értéknek el kell pusztulnia. (Fabinyi Tihamér pénzügyminisz­ter: Semmi sem pusztul el!) Nem fog elpusz­tulni? (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Nem! Hiszen azt tetszett r mondani, hogy fel­mentek az értékeik; a képviselő úr mondja, hogy felmentek az értékek! Hát hol pusztul­nak 1) Még az emelkedés ellenére is tönkre­mennek értékek, mert. a Pk. egy nagy apparátust tart fenn, egy nagy apparátust kénytelen mozgatni addig, amíg ezek az ügyek le nem bonyolódnak., T. pénzügyminiszter úr, nem szállok önnel itt előre vitába és háborúba» mert én alig várom, hogy megcáfolja mind­azt, amit mondok. (Fabinyi Tihamér pénzügy­miniszter: Látom! Erre nagyon alkalmas!) Nem fogok haragudni érte, hanem nagy öröm­mel veszem tudomásul a cáfolatot, csak ha így van, akkor jó lett volna t. pénzügyminisz­ter úr, még mielőtt én szólottam volna, a saj­tóban ezt a kérdést kellő megvilágításba he­lyezni. Nem! Arról nem tehetek, hogy kellő megvilágításba nem kerülvén ez a kérdés, kénytelen voltam, idejönni, annyival is inkább, mert nagyon fájdalmas és tragikus dolgok történnek ezzel kapcsolatban odakünn az élet­ben. Egyre-másra indíttatnak és folynak pe­rek a szegény biztosítottak ellen, akik megta­gadják az első időszakra eső díjon túl a fize­tést és a bíróságok egyre súlyosabb költségek­kel marasztalják el ezeket az embereket. (Hor­váth Zoltán-* Ez így van, miniszter úr! — Fa­binyi Tihamér pénzügyminiszter: Nagyon he­lyes! — Zaj.) Egyetlenegy stzéip ítéletet tudok csak, — és az meg is érdeimli, hogy a Ház naplójába ke­rüljön — 'amely törvényes állásponton van. A központi járásbíróság P. II. 18.925/1936. számú ítélete ez, 'amely kimondja, hogy igen^ is, a t. kormánynak a kivételes hatalom alapján nem volt joga belenyúlni az, egyesek közt kötött szerződés tartalmi részébe. Ez a helyes állás­pont, ment akkor a anleglevŐ törvény alapján kötötték meg a szerződést, törvényes feltételek mellett, márpedig a törvényhozás sem mehet ezen túl és nem mehet el addig, hogy még az ilyen viszonyokba is belenyúljon. Mindezek alapján megnyugtató választ vá­rok a t. pénzügyminiszter úrtól azokra a kér­désekre is, amelyeik interpellációmban nem fog­laltatnak, (Derültség a jobboldalon.) amelyek­kel azonban beszédem során foglalkoztam. Kü­lönösen választ kérek arra, — mivel úgyis csak ideiglenesnek tervezi a t. kormány is azt, hogy a biztosított felék kötve maradjanak a díjfize­tésben a biztosító társasághoz — hogy mit szán­dékozik tenni azon a térem, hogy^ ezt a három­négy, vagy ötezer pert szüntessék meg, vagy ezeket a pereiket meg se indítsák, omert ez a leg­méltánytalanaJbb eljárás volna a biztosított fe­lekkel szemben. (Zaj.) Elnök: A pénzügyminiszter úr válaszolni kíván az interpellációra. (Halljuk! Halljuk! jobbfelbl.) Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy az elhangzott interpellációra, aimely a minisz­terelnök úrhoz van intézve, az ő nevében és 'megbízásából én válaszol jak. ^ A t. képviselő úr részben írásiban is beadott, részben most felállított kérdések tölmegét in­tézte hozzám. Hogy ezekben bizonyos rendet kövessünk, először az írásbeli kérdéseket ve­szem elő. 37*

Next

/
Thumbnails
Contents