Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-181

Az országgyűlés képviselőházának ISI. Farkas Géza: Ne vádoljon! - Zaj a szélsöbal­oiaalon.) Kérem, jegyezze meg magának egy­szersmindenkorra a képviselő úr, ha én vala­mit mondok akkor azt bizonyítom is. Ne be­szeljen a levegőbe. (Zaj. ~ Halljuk! Hall­3uk!) A másik dolog az, hogy nem olyan fínyá­sak mindig a képviselő urak, mert a képviselő­választás alkalmával egy fegyházviselt kom­munistával ölelkezett és kedves barátjának nevezte az illetőt a városi törvényjavaslat elő­adója csak azért, mert az neki szolgálatot tett es az illetőt a választás alkalmával erre a célra alkalmasnak tartotta felhasználni. (Ügy V­a ^l 7 Y9 y van! a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Méltóztassanak tehát az ízlésben konzekvenseknek lenni és azt, aki elveihez hű, megbecsülni, de viszont azt, aki az elveit el­árulja, méltóztass an ak mint renegátot kirúgni. (Zaj.) T. Ház! A miniszterelnök úr vizsgálat meg­indítását helyezte kilátásba. Itt nem a •lövész­egyesületek fegyvereiről van szó, — ezt én ab­szolúte nem kifogásolom — itt másról van szó. A kormányelnök úrnak módjában áll ezt megvizsgálni és módjában van ezeket az ál­lapotokat megszüntetni. Es miután hízom abban, hogy a miniszterelnök úr rendet fog te­remteni ebben a járásban, a választ tudo­másul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a minisz­terelnök úrnak Peyer Károly képviselő úr in­terpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Felkiáltások; Igen! Egyhangúlag!) A Ház a miniszterelnök úr válaszát tudo­másul vette. Következik Csoór Lajos képviselő úr in­terpellációja a m. kir. földművelésügyi mi­niszter úrhoz a mezőgazdasági munkabéreknek az 1937. évre való megállapítása tárgyában. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpelláció szövegét felolvasni.. Veres Zoltán jegyző (olvassa): »Tekintettel arra, hogy ia mezőgazdaságban foglalkoztatott munkásság életszínvonala a lecsökkent kereseti lehetőség miatt elviselhetetlenül alacsony és igen sok helyen a mezőgazdasági munkásság munkaerejének kiuzsorázása folyik, továbbá tekintettel arra, hogy az 1923: XXV. te. alap­ján való járásonkinti munikabérmegállapítás a felmerülő panaszokat nem orvosolja, kérde­zem: hajlandó-e a földmívelésügyi miniszter úr az 1923 : XXV. te. falapján országos örvényü rendelkezést tenni, melyben a helyi viszonyok figyelembevételével a minisztérium állapítsa meg az egész ország területén a mezőgazdasági legkisebb munkabéreket. — Csoór Lajos, &. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Csoór Lajos: T. Képviselőház! A mezőgaz­dasági munkabéreknek az 1937. évre való meg­állapítása ügyében óhajtom igénybevenni a t. Ház türelmét. A földmívelésügyi miniszter úr a múlt hé­ten egy interpellációra már választ adott eb­ben a kérdésben, sajnálattal kell azonban kije­lentenem azt, hogy ez a válasz nem elég ki­elégítő, s ennek folytán a mezőgazdasági mun­kabéreknek az 1937. évre való szahályozását újból ide kell hoznom a mélyen t. Ház elé. A földmívelésügyi miniszter^ úr állás­pontja a mezőgazdasági munkáskérdésben a következő. A földmívelésügyi miniszter úr KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XI. illése 1937 február 10-én, szerdán. 243 szerint érvényben van az 1923:XXV. te, amely módot ad arra, hogy a mezőgazdasági munkás­ság kérhesse a legkisebb munkabérek megálla­pítását abban az esetben, ha a munkabéreket alacsonynak találja. Másodszor azt mondja a földmívelésügyi miniszter úr, hogy majd fel fogják szólítani és fel fogják kérni a birtoko­sokat, hogy legyenek szívesek és méltányolják a munkásság érdekeit és lehetőleg megfelelő munkabéreket fizessenek. Harmadszor pedig azt mondja a földmívelésügyi miniszter úr válasza, hogy a gazdasági felügyelőket utasí­tani^ fogja, hogy azok avatkozaznak be a mun­kabérek megállapításába, illetőleg kérjék a megállapítást, ha úgy találják, hogy ezek a imunkabérek alacsonyak. En ezt a választ, illetőleg ezt a megoldást nem tartom kielégítőnek, és azt kérem, hogy az 1923 :XXV. te. alapján kötelez-őleg méltóz­tassék elrendelni az ország minden részében, minden járásában a legkisebb munkabérek megállapítását. (Rajniss Ferenc: Nagyon he­lyes dolog!) Tehát nemcsak a lehetőség legyen megadva azáltal, hogy felszólítjuk a földbir­tokosokat a jóindulatra, hanem kötelező legyen minden egyes járás területén a munkabérek megállapítása. Ezenfelül ezek a megállapított munkabérek hivatalosan kerüljenek fel a föld­mívelésügyi miniszterhez, ott lássák a kimu­tatást, hogy miként vannak ezek a megállapí­tások, és ha valahol valami kirívó ellentét, vagy valami .érthetetlen dolog van, ott à mi­nisztérium közvetlenül beavatkozhassék ebbe az egész dologba. Ehhez a kötelező munkabérmegállapításhoz különösen a mezőgazdasági napszámok tekin­tetében ragaszkodnunk kell, mert be akaromés be fogom bizonyítani, hogy a mezőgazdasági munkásság a mai viszonyok között olyan ala­csony színvonalon él, hogy ezen r másképpen, mint kötelező munkabérmegállapítással segí­teni nem lehet. {Rajniss Ferenc: Hárommillió emberről van szó!) Talán méltóztatik reá emlékezni, hogy a háború előtti időben agrárszocialista mozgal­mak voltak az országban, azért, mert a mun­kásság helyzete — mondották akkor — tűrhe­tetlen volt. Ide vetítem ezt az állapotot, a há­ború előtti állapotokat. En ezeket ideális ál­lapotoknak tekintem, bár akkor még agrár­szocialista mozgalmak is talajt találtak. Hiva­talos megállapítás, miniszteri kiadvány szerint ezekben az agrárszocialista időkben a tavaszi napszám 2'99, a nyári napszám 4'01, az őszi napszám 2*99, a téli napszám 2 pengő, volt át­lagban. Ez ki van számítva megyénként, já­rásonként és községenként a földmívelésügyi minisztérium hivatalos kiadványában. Ez az országos évi átlag, amelyet talán felemel az, hogy Heves, Bács vagy Csongrád megyék egyes vidékein magas napszámok voltak, de ha végignézzük az egész öszeálítást, azt ta­pasztaljuk, hogy a tavaszi napszám az ország­ban a mai Magyarország területén akkor sehol nem süllyedt 2 pengő alá, a nyári napszám mindenütt meghaladta a 3 pengőt, a téli nap­szám pedig nem süllyedt seholsem 1*60 pengő alá. (Rajniss Ferenc: Dehogy nem!) Ha azon­ban az 1936. évi javult napszámviszonyokat állítom ezzel szembe-, amelyeket szintén hiva­talosan állapítottak . még, a következő képet kapiuk. Méltóztassék ezt a számsort megfi­gyelni. A tavaszi napszám 1913-han 2"29 pengő volt, 1936-ban 1'26 pengő, vagyis az előbbinek 55%-a; a nyári napszám 1913-ban 4"01 pengő 3«

Next

/
Thumbnails
Contents