Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-181

244 Az országgyűlés képviselőházának 181, volt, 1936-ban 1'66, vagyis a békebelinek 41%-a; az őszi napszámbér 2'99 pengővel szemben 1"32 pengő, a téli pedig 2 pengővel szemben 1'02 pengő. Tehát végeredményben azt kell megállapítanom, hogy a mezőgazdasági munkásság ezek szerint az adatok szerint csak a felét keresi annak, amit 1912/13-ban, az úgynevezett agrárszocialista korszakban keresett. {Rajniss Ferenc: Ezeket kellene megvédeni, nem a Rotsehildot!) De ezekkel az adatokkal még nem végeztem. Számításokat és adatokat szereztem be arra vonatkozólag, hogy az évi össznapszám-szám mennyiben változott a békebeli viszonyokhoz képest. Nem akarok újabb számsorokat felsorolni, de megállapítható, hogy a mezőgazdasági munkaalkalmak száma is csökkent a mostani viszonyok között a békebeli viszonyokhoz, képest. Békében ugyanis egy ember átlagban 210 munkanapot dolgozott a mezőgazdaságban, most pedig 145—155 munkanap esik egy emberre. (Tildy Zoltán: Dehogy esik!) Vagyis a munkanapok száma 15%-kai csökkent, a keresetük pedig a felére csökkent. így áll a bevételi oldal. Ezzel szemben a kiadási oldalra vonatkozólag csak azokat a legprimitívebb életszükségletig cikkeket veszem, amelyek egy mezőgazdasági napszámosnak kellenek: azt az olcsó bürgehúst, szalonnát egy kis kolbásszal vagy kenyérrel, a pasztilyt, a burgonyát, annak az embernek rossz másod- vagy harmadrendű munkaruháját, fűtését és tüzelőanyagát. Méltóztassanak egy kis türelemmel megajándékozni, hogy ezekre vonatkozólag is felsoroljam az adatokat. A birkahús ára a békebelihez képest 80%, a szalonnáé 90%, a kolbászé 86%, a kenyéré 100%, a paszulyé 102%, a cukoré 125%, a burgonyáé 120%, a másodrendű munkásruháé 142%, az alsóruháé 150%, a tüzelőanyagé 159%. Vagyis óriási távolság van a bevételi és a kiadási oldal között. A bevételi oldalon azt látjuk, hogy a napszámos napi keresetének összege felére csökkent s munkaalkalmainak száma 25%-kai csökkent,^ a másik oldalon pedig azt látjuk, hogy kiadásai, az élelmiszerek legalább is békeparitáson vannak, ruházati és egyéb szükségleti cikkei pedig jóval felül vannak a békeparitáson, mert 130—140%-ot tesznek ki a békeparitáshoz viszonyítva. Ezt az ellentétet a mezőgazdasági munkája nem bírja áthidalni és ezért méltóztatnak látni azt a lehetetlenül rongyos, lesoványodott, beteg, tehetetlen és igazán szánalomraméltó népet, amely ma falun vergődik és amely^ arra van utalva, hogy mezőgazdasági napszámból éljen. Nagyon jól tudom, hogy a statisztika adatai csak bizonyos korrektívumokkal alkalmazhatók, de kétségtelenül meg kell állapítanunk azt, bogy a mezőgazdasági munkásság keresete békebeli keresetéhez képest lényegesen kisebb, kiadásai pedig lényegesen nagyobbak. Ezt az ellentétet a mezőgazdasági munkás a maga erejéből áthidalni nem tudja, ennek folytán szükséges, mélyen t. Ház és mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr, hogy maga az állam nyúljon bele ebbe a kérdésbe, álljon oda a gyengébb ember mellé és kötelezőleg rendelje el a mezőgazdasági munkabérek megállapítását, hogy ezek megközelítsék — (ha nem is érik el, de legalább megközelítsék — azt a színvonalat, hogy a mezőgazdasági munkás elsőrendű, legszerényebb életszükségleti cikkeit a mezőgazdasági napszámból megkereshesse. (Rajniss Ferenc: Nagyon helyes dolog! Meg kell csinálni!) ülése 1937 február 10-én, szerdán. Ez igen sok embert érint és igen nagy szociális, igen nagy nemzeti kérdés is, mert ezek az emberek voltak azok, akik védték ezt az országot és akik fogják is védeni, de csak akkor, ha élni tudnak és fenn tudják magukat tartani. (Ügy van! a középen.) Ezeket az adatokat nem azért hoztam fel, hogy talán kifelé, a munkásság köréiben izgalm'ait keltsek, hiszen ők uiaguk sem tudják, hogy a békebeli 'helyzethez képest milyen rosaszak a viszonyaik, mert elfelejtették >a régi viszonyokat, hamem azért boztaim elő, hogy a mélyen t. Képviselőház és a kormány értse meg, hogy ebben a kérdésben szociális szempontból sürgős és kötelező beavatkozásra van szükség. Nem elégedhetünk irmg; azzal, amit a földímvelésügyi miniszter úr a múlt héten kijelentett, hogy iakinek fáj valami, az szóljon és alkikor imajd felszólítjuk a 'birtokosokat arra, hogy legyeinefk belátásisal. Egy állam életélben jogok és kötelezettségek vannak, a birtokosoikkai, a tuljadoinosokkal, munkaadókkal szemben is meg kellene tehát állapítanunk a fizetési kötelezettséget a munkássá.g érdekében és nem bízhatjuk azt csupán az ő belátásukra. , Még egyszer kérem a földimávelésügyi miinistater urat, ho'gy interpellációmra megnyugtató és kieléigítő választ (szíveskedjék adni. (Helyeslés a középen.) Elnök: A földinívelésügyi miniszter úr helyett a földmívelésügyi államtitkár úr kíván válaszolni. Marschall Ferenc földmívelésügyi államtitkár: T. Ház! Az imént elhangzott interpellációra legyen szabad a távollevő földmívelésügyi minisizter úr (helyett röviden a következőiket válaszolnom. (Halljuk! Halljuk!) A földmívelésügyi miniszter úr a ininapabam egyik ugyanebben a tárgyban elhangzott interpellációra adott válaszában nézetünk szerint szabatosam körvonalazta azokat a szempontokat,

r amelyeik a legkisebb napszámbérek megállapításánál az illetékes tényezőket eddig vezették és egyszersmind jelezte azokat az intézik édeseket is, amelyeket ő az 1923:XXV. te. végrehajtása során ennek a törvénynek hatályosabbá tétele érdekében a legközelebb ki fog bocsátani. Így a most elhangzott interpellációra tulajdonképpen azzal válaszolhatnék, hogy egyszerűen utalok a földmívelésügyi miniszter úrnak a niinapában tett itteni kijelentéseire és pedig annál is inkább, mert a földmívelésügyi miniszter úrnak ezt a válaszát- az egész Ház pártikülönhség' nélkül tudomásul is vette. Ha mégis néhány szóval kitérek az interpelláló képviselő úr által érintett kérdésire teszem ezt azért mert a képviselő úr még aláhúzottabban kiemelte annak; szükséigesséigét, hogy a mezőigazdasági napszámbérek — ha jól értettem — országosan állapíttassanak meig. Bátor vagyok utalni arra, hogy a mezőgazdasági üzemeknek és általában a mezőgazdaságnak a természete nem (bír el sematikus elintézést (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon), a mezőgazdaság természete olyan, hogy mindig alkalmazkodni kell az adottságokhoz, a különböző vidékeken a munkabérek megállapításánál a helyi szokásokhoz, a különböző időszakokban felmerülő és vidékenkint más és más szüfcsaßrleitekhez, a munkának más és más minőségéhez, úgyíhogy arra a kívánságra, amelyet a képviselő úr itt aláhúzottan M emelt, csak azzal tudok válaszolni, hogy ilyen országos, sematikus megállapítás nem állna érdekében sem a mezőgazdaságnak: sem a mezőgazdasági mim-