Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-181

rom védelmezni azokat az embereket, akik a nyomorenyhítő akcióra 50 filléreket és egy pengőket adtaik, de higyje el nekem t. képviselőtársam, hogy igen sokan vannak ezek közül olyanok, akik óriási összegekkel veszik ki részüket egyéb helyeken a nyomorenyhítő akcióból, (vitéz Martsekényi Imre: Vállalatuk terhére, nem saját zsebükből!) Lehet, t. képviselőtársam, de olvastam például a közzétett névsorban, igen tisztelt, igen nagy pozíciókat betöltő kiváló köztisztviselőket, akikről nem tudom feltételezni ... (vitéz Martsekényi Imre; Hallottam, hogy a csepeli kikötőépítésnél még a rezsihez is hozzászámították az adakozást!) Igen t. képviselőtársam, erről nem tudóik, nem is feladatom, hogy ebben a kérdésben válaszoljak, nekem azonban az a meggyőződésem, hogy igenis, a nyomorenyhítő akcióval kapcsolatosan a kipellengérezettek között esetleg olyanok nevét olvastam magam is, például magasrangú köztisztviselők nevét, akikről tudom, hogy egyéb utakon milyen mértékben állottak mindig volt bajtársaiknak rendelkezésére, akik tehát nem itt, hanem másutt teljesítették a nyomorenyhítő akció irányában fennálló kötelezettségüket. T. Képviselőház! Ezek a megjegyzések, amelyeket beszédemben bátor voltam felhozni, nem szeretném, ha falra hányt borsó maradnának. (Farkas István: Pedig úgy lesz!) Nagyon szeretném, ha végre az ország foglalkoznék ezzel a kérdéssel, foglalkoznék elsősorban azzal, hogy az egész budapesti és környéki közigazgatás problémáját nem egy kerekasztal-konferencián, ahol kétszázan voltunk meghíva, hanem szűkebb körben tényleg meg kell oldani. Annyian voltunk meghíva a budapesti kerületekből, ott volt minden községből 3—4—5, sőt 10 megbízott, ott ültünk kétszázan, élünkön Huszár Aladár főpolgármesterrel, a főispánnal, az alispánnal, tartottunk beszédeket, mindenki elmondta, mit kellene tenni, s még ma is mindig ott ülünk a főváros közgyűlési termében. Ügy vagyok informálva, hogy ebben a kérdésben Szendy Károly, Budapest székesfőváros polgármestere, öss,ze fog hívni egy ankétet, de már csak az érdekelt községeik polgármestereiiből és községi főjegyzőiből. (Bródy Ernő: Csak ülve legyen szabad ott beszélni!) Ezeket az urakat össze kellene csukni, épúgy, mint ahogyan a pápayálasztási konklávéből sem szabad addig eltávozni, amíg meg nem választották a pápát; ezeknek az uraknak is addig, amíg ezt a kérdést el nem intézték, ne legyen szabad eltávozniok abból a teremből, ahol összeültek. A közlekedés kérdésében kérek esy kis modernséget, A főváros és környéke közötti viszályéi intézésében kérek egy kis határozottságot. A vidéki utak és a vidéki higiénia ügyében kérek egy kis ifjúságot, egy kis elszántságot. Annyi ifjú miniszterünk van! Amikor az első Gömboskormány megalakult, kitették az újságokba, hogy ez az ifjúság minisztériuma, ez jelenti az elhatározottságot, jelenti a lendületet és erőt. (vitéz Bánsághy György: Ma is!) Nem mondom, hogy megöregedett a kormány. (Bornemisza Géza ip^ügyi miniszter: Két évvel! — Derültség) Ma is azt mondom, hogy ez^ az ifjúság kormánya, de ha az ifjúság kormánya, akikor ne lépkedjen odyan öregesein. Topogás helyett kérünk egy kis mozgást! Kérjük, hogy a t. kormányban legyen erő azoknak a kérdéseknek megoldására, amelyekben egységes nemzeti közvélemény áll a háta mögött. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Például?) Például a higiénia kérdésének, az uta!

; ak kérdésének megoldása, a vidéki lakosság közegészségügyi kérdéseinek megoldása. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Elég sok történt az utóbbi éveikben!) En nem tudóm, hogy elég sok történt-e, de nekem az a meggyőződésem, hogy még egy százaléka sem annak, aminek történnie kellett volna, ha Magyarországon olyan kormány volna, amely az országban elharapózott demagógia helyett a szociális problémákat dobná végre az egész magyar élet előterébe és azt mondaná, hogy előveszem a miagyar falu problémáit és ezekkel a problémákkal óhajtok a jövőben foglalkozni, ebben az esetben legyenek .meggyőződve róla, ez a kormány volna az a nemzeti kormány, amelynek háta mögé odaállna az egész nemzet közvéleménye. Sokkal íkönnyebb sza válni, mint cselekedni, sokkal könnyebb szép beszédeket mondani, mint amilyen könnyű a kutak és utak kérdését megoldani. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter közbeszól.) A r. miniszter úr azt mondja, hogy sokkal könyiiycbb szavalni, mint cselekedni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Igen és ez önre is áll!) Remélem, t. miniszter úr, hogy ez a kormány a cselekvés kormánya lesz,^ csak Isten adja, hogy ebben azután ne csalódjunk. Remélem, hogy ez a kormány a hosszú léptek (Petrováez Gyula: A hosszúlépések kormánya! — Derültvég.) és az erélyes cselekedetek kormánya lesz. | Minthogy azonban ezt ebben a tör vény javasI latban nem látom, azért azt nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Senki feljegyezve nem lévén, kérdem, kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az előadó urat illeti a szó. Usetty Béla előadó: T. Képviselőház! Az í idő előrehaladott voltára való tekintettel tiszteI lettel kérem, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, ! hogy beszédemet holnap mondhassam el. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az előadó úr kérését teljesíteni? (Igen!) A Ház az előadó úr kérését magáévá tette. T. Ház! Minthogy az előző ülésünkön hozott határozatnak megfelelően H12 órakor az interpellációk meghallgatására térünk át, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap, csütörtökön d. e. 10 órakor tartsa, s annak napirendjére tűzze ki: 1. a városrendezésről és az építésügyről •szóló törvényjavaslat tárgyalásának folyta2. a hajón szállított nehéz csomagok súlyának megjelöléséről szóló törvényjavaslatot, továbbá 3. a mentelmi bizottság 341., 241., 243., 244., 248,, 249., 252., 306., 308., 309., 310., 313—319., 322— 330., 332—340. és 359—375. számú jelentéseinek tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájáirulni? (Igen!) A Ház a napirendi javaslatot elfogadja. Következnek az interpellációk. Sorrend szerint az első: Esztergályos János képivselő úr interpellációja a honvédelmi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat az interpelláció «zovegének felolvasására. Veres Zoltán jegyző (olvassa): »Interpelláció a honvédelmi miniszterhez a hadirokkantak sérelme tárgyában. Van-e tudomása a miniszter xírnak arról, hogy az 1933 : VII. te. vég-