Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-181

IJÍVO ti/tjJJVtö t ±<->-L. hogy azért, mert az Alföldön a higiénia legelemibb követelményei sincsenek uieg. (vitéz Martsekényi Imre közbeszól.) Bocsásson meg a képviselő úr, a képviselő úrnak ugyanebben a községében szintén az volt a helyzet, hogy két illemhely állt rendelkezésre: egyik a református piapnál, a másik a községi kereskedőnél, másutt az egész 3000 lakosú községben egyetlen illemhelyet sem lehetett találni, (vitéz Martsekényi Imre: Száz új ház épült azóta! Mikszáthfalva!) Azért van a képviselőház, hogy ezekről a kérdé&ekrő] is beszéljünk, amely kérdésekről különben kint a közéletben inkább hallgatni szoktak. Méltóztassék tudomásul venni, hogy ha a t. kormány szolgálni akarja a magyar nép egészségügyi megerősödését és higiéniáját, akkoir legelsősorban a kutak és az illemhelyek ügyét kell elintéznie. Nem lehetséges az, hogy a gyerekek ugyanúgy trágyadombra járjanak; mint ahogy trágyadombra jár a marha, (vitéz Martsekényi Imre: A Balaton mellett ugyanez a helyzet!) Azért mondom, hogy ez az a bizonyos híres szociálpolitika, ez az a bizonyos higiénia., amelyet nem az utóbbi időben, hanem évszázadokon keresztül gyakoroltak. Nálunk a falusi népet sok mindenről felvilágosítják, a falusi népnek sok mindieniről tartanak propaganda-előadásokat, de arról, hogy a falusi nép egészségét miképpen kellene megvédelmezni, sajnos, nagyon keveset hallunk a falvakban. Nagyon kénem, az illetékes^ tényezőket és a t. kormányt, hogy ne egy képviselőházi vitával kapcsolatban intézkedjenek az ilyen felmerült kérdésekben, hanem éppen úgy, mint ahogy a zöld-kereszttel kapcsolatosan most gondoskodni óhajtanak arról, hogy a szülésnél ne legyen az a szerencsétlen falusi asszony olyan elhagyatott, mint amilyen elhagyatott volt eddig, méltóztassanak .gondoskodni arról is, hogiy a kutak és az illemhelyek kérdése el legyen intézve. Az utóbbi időben állandóan olvasok panaszokat arról, hogy az az anyag, amely most éhben az országban felnő, milyen csenevész, hogy hol vannak a régi nagymellkasú, a régi izmos magyar legények? T. Képviselőház! Hát ki védelmezi meg a magyar csecsemőt és ki védelmezi meg a magyar serdülő ifjúságot az ellen a métely^ ellen, amely mételyt rájuk és egészségükre nézve a fertőző betegségek jelentenek? Senki, mélyen t. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban beszéljek egy másik kérdésről is, és pedig arról, hogy miért nincsenek a faluban ezek a kérdések elintézve. (Bródy Ernő: Mérnököket adjanak a falvaknak!) Én még nem merek eddig elmenni, én megelégedném az orvossal is. (Bródy Ernő: Orvost és mérnököt a falunak!) Orvos kell elsősorban. Állandóan arról hallunk, hogy ebben az or szagban túltengés van az orvosnevelésben. Hát tessék lemenni a faluba és megnézni, hogy mennyire elkelne a falvakban és a tanyavilág ban az olyan jó orvos, aki nemcsak diplomát kapott, hanem aki gyógyítani is tud. (Bródy Ernő: A demagógia helyett orvosokat és mérnököket a falunak! — vitéz Martsekényi Imre: re: Mindehhez pénz kell! — vitéz Bánságav György: Képzett orvosokban nincsen hiány! Le a kalappal a magyar orvosok előtt!) Igaza van, t. képviselőtársam, le a kalappal a magyar orvosok előtt, mert ebben az országban az orvosképzés és az orvosnevelés mindig a legmaKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XI. fM-ese iy37 február 10-én, szerdán. 235 gasaibh fokon állott. Állandóan hallom azonban, hogy Budapest és környéke tele van orvosokkal. (Farkas István: Állatorvos van a falun, de emberorvos nincs!) Kérdem, miért nem mennek le az orvosok vidékre? Megmondom! Azért, mert ott nincs rá mód, hogy az orvos emberi életet éljen. Lakás a vidéken az orvosnak rendelkezésre nem áll és nincs meg a legelemibb kultúrigény. Higyjék el t. képviselőtársaim, hogy olyan helyeken és lakásokban laknak újabb időben a falvakba kiment orvosok, hogy bizony szomorúság még nézni is ezeket a lakásokat és szomorú elgondolni, hogy az az ember, aki egy életen keresztül mégis a kultúra szolgája akar lenni, nem tudja megkapni a kultúra legelemibb követelményét sem, amelyre nevelődött, nem tud még megfelelő lakáshoz sem jutni. Nézzük az orvosok anyagi helyzetét. Az állatorvosnak még csak fizetnek a falun, de az emberorvosnak nem. (Farkas István: A tehenet gyógyíttatják, de az embert nem!) A faluban még. abban a mentalitásban élnek, hogy csak akkor hívják az orvost az egyes vidékeken, amikor már csak azt kell megállapítani, hogy â beteg menthetetlen, mert ezzel meg akarják nyugtatni a lelkiismeretüket, hogy mégis elhívták az orvost. Az orvosok olyan gyalázató.-; és szégyenteljes díjazásban részesülnek, hogy inkább itt nyomorognak és kuporognak, semhogy lëmennének a vidékre. Azt mondotta egyik t. képviselőtársam, hogy mindehhez pénz kell. Én azt mondom, t. képviselőtársam, hogy tessék inkább más kiadások terén összehúzni a nadrágszíjat, de tessék ezeket a kérdéseket elintézni azért, mert Of y, ország, amely fiatal nemzedékének egészségéről nem gondoskodik, maga ássa meg" a sírját. Nemzedékek fognak itt a ragályoknak áldozatul esni így. Állandóan beszélnek arról, hogy a tüdővész miképpen pusztít az Alföldön. Budapesten ^előadásokat tartanak orvostársaságokban erről a kérdésről és kiadmányokban akarják meggyőzni Budapest közönségét a tüdővész pusztításairól. Ne Budapest közönségét méltóztassék erről meggyőzni, hanem igenis, tessék a kormánynak ezeket a kérdéseket egyszer már komoly megbeszélés tárgyává tenni Nagyon sajnálom, hogy ezekről a kérdésekről olyan ritkán hallunk itt a Házban. Pedig ezek azok a kérdések, amelyek a falu életébe vágnak és mégis olyan kevésszer kerülnek megvilágítás tárgyává. De természetes, hogy a faluban is sokkal könnyebb a különféle társadalmi ; rétegeket és f osztályokat egymás ellen lázítani és összeveszíteni, mint a falu közös érdekében az egész falut saját védelmének érdekére felsorakoztatni, (vitéz Martsekényi Imre: Ez csak politizálás!) Én nagyon szívesen lemondok róla, hogy egyelőre ezekről à kérdésekről beszéljünk azért, mert higyje el nekem, t. képviselőtársam, aki azt kiáltotta közbe, hogy mindezeknek a kérdéseknek a megoldására pénz kell, hogy van erre pénz ebben az országban. Abban az esetben, ha a nemzet közvéleményéhez Magyarország kormányzata azzal a kéréssel fordul, hogy tessék erre és erre a célra, a magyar falusi közegészségügy és higiénia megmentése végett pénzösszegeket rendelkezésre bocsátani, ennek a nemzetnék társadalmában van annyi jóérzés, hogy ennek a kormányzatnak még erőszakos intézkedésekhez sem kell nyúlnia, (vitéz Martsekényi Imre: Azt ugyan láttuk a fővárosi nyomorenyhítő akciónál!) Igen t. képviselőtársam, nem aka-