Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-181

fizet rá az üzemre s ezzel indokolta meg, hogy miért nem tud a villamosviteldíjak leszállítá- : sához hozzájárulni. Két héttel később pedig, j amikor a pénzügyi bizottság egyik ülésén mint a pénzügyi bizottság tagja jelen voltam, ott volt a Hév. beadványa, amellyel azt akarta elérni, hogy a főváros vásárolja meg a vonalait, és abban a beadványban már bemutatott egy kimutatást arról, hogy a Hév.-nek 800.000 pengő évi nyeresége van. Erre én felszólaltam a pénzügyi bizottsgáában és azt mondottam, hogy két héttel azelőtt, amikor azt kértük, hogy a villamos viteldíjakat tessék leszállítani, 700.000 pengő volt a deficit, most pedig, amikor el akarják adni a fővárosnak a vonalat, 800.000 pengő a nyereség. (Bródy Ernő: Megnyugtatom, deficit van! — Usetty Béla előadó: Másfélmillió!) Azt mindig tudtam, hogy deficit vari. Az egész környéket beugratták, Ripka akkori főpolgármester úrhoz küldöttségeket vezettettek a környékről, amelyek kérték a Hév.nek a főváros által való megvásárlását. Beugratták ezeket a szerencsétlen embereket, mert azt ígérték nekik, hogy abban az esetben, ha a székesfőváros a Beszkárt megvásárolja a Héy.-et, le fogják szállítani a Hév.-vonalakon a tarifát olyan nívóra, amilyen nívóra a Beszkárt egyéb vonalain leszállították. Amikor felszólaltam a városháza közgyűlésén és azt mondottam, hogy nem hiszek abban, hogy le fogják szállítani a villamos viteldíjat azért, mert a székesfőváros olyan rettenetes terhet és deficitet vesz a nyakába a Hév. megvásárlásával, hogy éppen ellenkezőleg, nem a Hév. vonalain fogják leszállítani a viteldíjat, hanem a Beszkárt egyéb vonalain fogják emelni, erre való hivatkozással, Borvendég akkori alpolgármester úr — Isten nyugosztalja — mosolygott rajtam ugyanúgy, amint mosolyogtak rajtam mindazok, akik annak idején a helyiérdekű vonalaknak megvásárlását kívánták a székesfőváros közgyűlésén. A helyiérdeküt megvásárolták és a helyiérdekűn a viteldíjakat nem szállították le, hanem egy látszatleszállítást csináltak, amelynek eredménye azonban az, hogy amint a Pest vármegye kisgyülésén tegnap bemutatott új Hév.kártyákból kiderült, csak megváltoztatták a vonalakat és ugyanarra a kilométerszámra az egyik helyen, ahol eddig 34 fillér volt a viteldíj, most felemelték a viteldíjat 60 fillérre. (Esztergályos János: Nem is olyan sok!) 34-ről 60 fillérre nem sok? {Esztergályos János: Már hogyne volna sok! Valóságos rablás! — Malasits Géza: A képviselő úr idegen, nem ismeri azokat az urakat!) Nem tudom, itt van a Beszkárt tisztelt elnöke, aki ennek az egész javaslatnak előadója ... (Usetty Béla előadó közbeszól.) Tetszik parancsolni? (Usetty Béla előadó: Megadom a választ!) 34 fillérről 60 fillérre emelték az Apponyi-telepi relációban ugyanarra a kilométerszámra a viteldíjat ugyanakkor, (Farkas István: Milyen rablógazdálkodás van ott! — Esztergályos János: Két kiló kenyér ára!) amikor előzőleg közölték a másik oldalról, hogy a viteldíjakat le fogják szállítani. Én ezt az, egész kérdést nagyon különösnek találom. Nem lehetséges, hogy Budapest székesfőváros közvetlen környékén a fővárossal szemben ellenségeket neveljenek a főváros, intézkedései. Fájdalommal és sajnálattal nézem ezt a helyzetet t. képviselőtársaimmal egyetemben. Mi mindent megpróbálunk tenni az ellen, hogy ilyen ellenséges hangulatot akarnak a főváros környékén, a fővárossal szemben kialakítani és lassanként a főváros környéke és a fő1 város úgy állnak, egymással szemben, mint 'íes hatalom, amelyek egymást megér: nem tudják. (Ügy van! — Bródy Ernő: Nem he lyes, nem szabad!) Ezt nem lehet tovább tűrni és nézni. Ezeket a kérdéseket meg kell \ gálni és ezekben a kérdésekben az igazságom vánságoknak eleget kell tenni még abban az esetben is, ha a kérdés rendezése céljából az állam siet az érdekeltek segítségére. Ezeket a kérdéseket mindenesetre el kell intézni. (Propper Sándor: Addig is gyalog jár a közönség fele!) Nemcsak gyalog, t. képviselőtársam, hanem igenis előfordul az az eset, méltóztassék egy reggel a rákosvidéki vonalakra kimenni, azt méltóztatik tapasztalni, hogy a Rákos-vidékről óriási tömegekben jönnek be biciklin. Igaz, láttuk ezt Koppenhágában és által ban az északi országokban is, (Farkas István: Amerikában meg autón mennek a munkások!) de ott az emberek nem kényszerűségből men biciklin, hanem sportból. Nálunk viszont ez nem sport nálunk a szükség kényszeríti erre az embereket és lassanként minden környékbeli ember vásárol magának biciklit, mert a Hév. J tarifáit képtelen megfizetni. Felfogásom szei rint pedig még üzletnek is jó volna, ha a helyi{ érdekű vasút tarifáit leszállítanák, (Ügy van! I Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert ennek ered ! menyeként több ember járna helyiérdekűn. főváros szempontjából pedig azzal az előnnyel járna ez, bogy a környék lakossága jobban belekapcsolódnék a főváros eletébe. A környék lakossága, amely most a drága villamosviteldíjak mellett nem tud bejönni a fővárosba, kultúrára szomjazik és vágyódik is Pest után, hiszen ez ! a lakosság tulajdonképpen innen a fővárosból rajzott ki, innen telepítették őket ki és a fővá! ros ezzel mintegy kötelezettséget is vállalt, arra, ; hogy ezeket az embereket nem fogja mostoha j gyermekeiként kezelni és magától eltávolítani. j Ezek az emberek a főváros kulturális, színházi, ! kereskedelmi és ipari életében nagyobb mértékí ben tudnának résztvenni, ha nem volnának ! ilyen drága viteldíjak. Ugyanezt kell kérnem a t. kormánytól a j vámkérdésben is. A fővárosnak és környékének j meg kell egyezniök, (Helyeslés jobbfelől.) mert j lehetetlenség az, hogy ezekben a kérdésekben i mint idegen ellenséges hatalom álljon egymással • szemben Magyarországnak jóformán két összei épült része. Ezeket a kérdéseket meg lehetett volna és meg kell oldani. A világháborút is bej fejezték egyszer, egyszer tehát már ezt a hábo| rút is be kell fejezni, amely állandóan folyik a I főváros és a főváros környéke között. Lehetet > len állapot az, hogy állandó izgatásnak és lazításnak anyaga legyenek azok a kérdések, amelyek ma megoldatlanok. (Martsekényi Imre: Majd Nagy-Budapest megoldja!) A másik kérdés, amelyet itt szóvá akarok tenni, az autobuszközlekedés kérdése. Az autobuszközlekedés minden kultúrvárosban folytonosan előrehalad és mindig jobban fejlődik. Méltóztassék a világ nagyvárosainak forgalmát megnézni. Bródy Ernő t. barátommal együtt voltunk kint Amerikában és megnéztük az amerikai városok forgalmát. Amerikában a városuk belsejében a közlekedést jóformán teljesen az autóbuszok és a földalatti villamosok bonyolítj ják le. Ott a rendes villamos csat másodlagos I közlekedési eszközzé vált, mivel a városok belsejében tulajdonképpen akadályozza az autóforgalmat. (Müller Antal: Nemcsak Amerikában, hanem másutt is így van!) TTgy van, ugyanez a helyzet Londonban, Párizsban, vagy Berlin-