Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-173

Az országgyűlés képviselőházának 1^3, nak, ahol tehát nem kell a drága telekkel szá- , molni, ahol a telkeknél igenis meg lehet követélni azt, hogy egy bizonyos telekminimum [ alá ne menjenek» bizonyos magassági beépítés | fölé ne menjenek és hogy a közlekedés szempontjából bővebben elégítsék ki a fennálló igényeket. A belváros az üzleti tevékenység középpontja. Itt bármely város belvárosáról beszélek, nem éppen Budapest belvárosáról van szó, hiszen Győrnek is, Szegednek is^ megvan a belvárosa, az a része, amely történelmileg fejlődött ott ki. Ezekben a belvárosokban telepedett le a kereskedelemnek legrégibb, legősibb része és ennek a kereskedelemnek elhelyezkedését nem lehet tetszés saerint szabályozni. Ez a kereskedelem a belvárosban, mint magban foglal helyet, helyet foglal nemcsak az utcasorokon, hanem helyet foglal az udvarokon, az első emeleteken, sőt a második emeleteken is. A belvárosokban van tehát ugyanebből az okból olyan mag, amelyből azután spirálisan a fő közlekedési utak mentén húzódik kifelé a kereskedelem a forgalmi centrumokhoz, a pályaudvarokhoz és a kikötőkhöz. Ezen a vonalon helyezkedik el a kereskedelem, de nincs olyan városrendezési terv, amely előírhatja, hogy »itt fogok csinálni egy kereskedelmi központot«. Ez papiroson meg lesz, városszabályozás szempontjából nagyszerűen meg lehet csinálni, a kereskedelem azonban nem fogja elfoglalni. Az üzleti élet nemmegya papiros után, az üzleti élet megy az élet után és az az előny, amely ebből folyólag a közönségre háramlik, hogy minden igényét ott közel egy helyen kielégítheti, a belvárosnak üzleti forgalmát is emeli és ezáltal a belvárosban a házak és telkek értékét is emeli. A városrendezés feladata tehát a belvárosban egészen más, mint kint. A belvárosban a városrendezés feladata az, hogy a túlzásokat lenyesse, hogy az épületek belsejét lehetőleg kitisztítsa, hogy levegőt és napfényt vigyen be a belvárosok belsejébe. Miost például Németországban egynéhány igen szépen átépített belvárost látunk, ahol a túlzottan beépített felső területek — kertészeti kifejezéssel élve — kigyomlálásával, egészen szép, egészséges és üzletileg is kitűnően kihasználható belvárosokat teremtettek. Már most e belváros körül keletkezett városrészek rendszerint még mindig túlzott területkihasználással r épülnek. A népesség szaporodásával a belvárost környező területek háztelkei egyre jobban emelkedtek értékükben s ezáltal ezeken a környező területeken is létrejött egy bérházrendszer, amelynek azonban már nem szabad semmi körülmények között a belvárosi méreteket elérni, annál is inkább, mert ha mi kútszerű udvarokban, sötét udvari lakásokban csenevész nemzedéket nevelünk, ezzel a nemzet ellen követünk el égbekiáltó bűnt. Minden városrendezéssel foglalkozó embernek lelkiismereti kötelessége tehát odahatni, hogy a városok belsejében is lehetőleg egészséges épületeket^ építsünk és viszont, hogy a város külső részein lehetőleg szabadon áUó, kerttel bíró, önállóan építhető egészségesebb s a kis exisztenciák részére is hozzáférhető építési területeket bocsássunk rendelkezésre, amelyeken azok, akik még ezeknél is egészségesebb viszonyokat akarnak, a maguk házait fe

1 építhessék. Nem ér az úgyszólván semmit, illetőleg nem sokat, ha mi a város külső részein ligeteket, parkokat, úgynevezett zöld területeket csinálunk, ha viszont az ezekhez, való hozzájutás csak hosszú és ülése 1937 január 26-án, kedden. 13 drága útvonalakon lehetséges és ha az ezekben való egy-két órai tartózkodás után ismét viszsza kell térni az egészségtelen városi lakásokba. Igenis, a lakásokat kell tehát általában egészségesebbekké tenni, ezenfelül Budapest területén a higiéniát lehetőleg megteremteni és fejleszteni. T Ház! A múlt városszabályozása nálunk nem állt egyébből, mint abból, hogy a rendelkezésre álló területeket főútvonalakra s ezekkel párhuzamosan és azokra merőlegesen, lehetőleg egyforma utcákra osztották szét. Ezek a sakktábla-városszabályozási tervek, amelyek a múltban létesültek, azóta sem változtak — — kiáltó példája ennek Budapesten az úgynevezett Csikágó — s ezek a legridegebb telekspekuláció és telekuzsora helyei voltak és lettek. Nem kímélte a régi városrendezés a város emelkedési viszonyait sem. A magasságokat lehordták, a mélyedéseket feltöltötték s rajztáblaszerű sík területen iparkodtak építkezés céljaira rendelkezésre bocsátani. Most jött el az az idő, amikor először nyilvánul meg az a felfogás, hogy a városok szabályozásánál nem ezek a szempontok dominálok. A városok bővítése, fejlesztése ma már nem e szerint a rendszer szerint történik, hanem megkülönböztetnek elsőrangú útvonalakat, amelyek a főközlekedésre szolgálnak, amelyek tehát szélesen s műszakilag erősen épülnek ki s megkülönböztetnek másodrangú útvonalakat, lakóutcákat, amelyek méreteikben és kiépítésükben is sokkalta egyszerűbbek. T. Ház! De nemcsak a városok jellege, hanem a városrészeké is eltérő és ma már különböző berendezéseket kíván. Ezeket alapelvek gyanánt kell egy ilyen törvényjavaslatban lefektetni. Egy ilyen alapelv a városesztétika. amely a rendezésnek kétségtelenül legkényesebb része. Szemben a múlt történelmi emlékeivel és ezek konzerválásával ma. már a mor dern haladás törekvéseit is figyelembe kel] venni s különösein fontos ez nálunk, mert nekünk alig maradtak történelmi városaink, vagy városrészeink. Mi a középkorban és azután is harcszíntér és átvonulási terület voltunk. A mi műemlékeinket elpusztították a tatárok és a törökök. • A mégis megmaradt ilyen történelmi építészeti műemlékek védelme nálunk tehát sokkal fokozottabb rnódon kell, hogy történjék és ebben a törvényjavaslatban is kellene olyan rendelkezéseknek lenni, amelyek ezek védelmét fokozottabban szolgálják. En Budán, a Várban, a. Vizivárosiban, s Öbudán a még^megtalálható emlékeket vattába csomagolva őrizném meg minden káros befolyás ellen, azoknak a miliőjét rettenetesen tudnám védeni és rendkívül törekszem arra, — ahol csak lehet — hogy ez a védelem meg is történjék. (Helyeslés.) En ma is siratom a Belvárosnak ok nélkül való elpusztítását, azokat a szép kis festői tereket, amelyek itt ia Belvárosban voltak, amelyeket igazán helytelen városrendezési elvekért,, helytelen közlekedési elvekért annakidején feláldoztak. A Belvárosnak sohasem kell szégyelnie azt, hogy történelmi emlékei vannak és a Belváros legszebb történelmi emlékeit nem volna szabad elsüllyeszteni, elpusztítani, a föld alá nyomni és nem volna szabad eltüntetni olyan történelmi részeket, amelyek a városra nézve jellegzetesek és amelyekre büszkének kell lennie a városnak. Mint ahogyan büszke ős-galériájára a nemes ember,