Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-173

14 Az országgyűlés képviselőházának 173. ülése 1937 január 26-án, kedden. úgy kellene büszkének lennie ezekre az emlékeire a Belvárosnak. Ezek elpusztítását tehát meg- ma is fájlalom. En szigorú városrendezési szabályokat szeretnék látni ezen a téren. Az egyénnek ne legyen joga elrontani azt, amit a múlt itt hagyott és az, aki épít, nem Önmagának, hanem a köznek épít és nines joga a köz esztétikai gyönyörűségét a maga építkezésével elrontani. En azért helyesnek tartok ilyen területeken stílusbeli megkötöttségeket is. Ha Nürnberg meg tudja kötni az ő éptíkezéseit stílus tekintetéiben, hiszen ott nem lehet másként,, mint német reneszánsz stílusban építeni többemeletes oromfalakkal, ha tudom ,azt, hogy Tirolban megkívánják minden épületen azt a lapos bemetszett nyeregtetőt, amely a háziaknak jellegzetes sajátsága, és ha látom, hogy a külföldi törvényalkotásokban,, például Szászországban és Svédországban milyen rendelkezések vannak abban a tekintetben, hogy a történelmi levegőjű városrészek patináját hogyan kell megőrizni, akkor én szeretném, ha ebben a törvényünkben mi is hasonlóan járnánk el. De ajörténelmi részeken túl is vannak olyan műemlékek, amelyeik környezetének is külön védelemben kellene részesülni. Én helyeselném azt, hogyha egy-egy kiválóbban épített templom vagy palota körül az egész miliő annak stílusában épülne. Ha Berlinben a Kaiser Wilhekn Gedächtniskirche körüli egész téren abban a stílusban építkeznek, ahogy templom van építve és még az Állatkert, a Zoo pa

vilüonjai is, amelyek a tér felé nyílnak, szintén abban a stílusban vannak építve, akkor ezt nálunk is szükségesnek tartom, örülök például annak, hogy Székesfehérvárott a Dóm-tér körül most olyan városszabályozás folyik, amelyet ennek a Dómnak a stílusában a város házépítkezéseinél, a környezet kiépítésénél keresztülvisznek és imég a kandeláberek is, amelyefc^ ott készülnek, szintén annak stílusában készíttetnek. Az ilyen városrendezés az, amely történelmi műemlékekkel kapcsolatosan helyes. Nálunk ellenben a dissszonanciáknak tág tere van. Nálunk nincs kikötve az egységes tér-kiépítés, nálunk a Szabadság-térnek is megvan a maga disszonanciája, és azt sem mondhatom, hogy a Kossuth Lajos-tér harmóniája is abszolúte sikerült volna és nádunk már az Andrássy-út harmóniájának is sokat ártottak egyes utólagos építkezések és különösen a portálépítkezésekkel rontottak sokat. Az új városrészekben készséggel adok ^szabadságot minden tekintetben, de a. régi városrészek rendezésénél például a főbb párkánymagasság és a tetőmagasság tekintetéiben bizonyos normákat lehetne megszabni. Ena stílusváltozásokat az új városrészeken teljesen ^ honorálom, sőt szeretném, ha stílusváltozások lennének, de mi, sajnos, abban a helyzetben vagyunk, hogy ilyenefk nincsenek, mert az a modern stílus hegyen-völgyön egyaránt f uralkodik, építik ezeket a dísztelen skatulyaházakat a Svábhegyen éppúgy, mint a Lipótvárosban és a Dunaparton éppúgy, mint a rákosi homokon, tekintet nélkül a helyre. En nem vagyok ellensége a modern stílusnak, de a túlzásnak és a sablonoknak ellensége vagyok. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Állítom, hogy ez a modern stílus lesablónozódott olyan értelemben, hogy az egyik ház éppen olyan, mint a másiík, mindegyiken ugyanazok a motívumok ismétlődnek, ugyanazok a vízszintes párkánysorok, ugyanazok a kiugró zart erkélyek és az architektúrának ugyanaz a teljes hiánya, amely ezeket az épületeket jellemzi. Én megállapítom, hogy ez nem magyar lélekből fakadt stílus. Ez tisztán germán lélekből fakadt stílus (Ügy van! Ügy van!), mert a magyar ember a legapróbb részletet is díszíti és dekorálja, a magyar ember a budlibicskáját is dekorálja és kifaragja (Ügy van! Ügy van!) és ilyen díszítést találunk a népművészetben, a magyar ember kis házának, a ház ereszének mindenegyes gerendáján, a kopjafák művészetében, a székely kapuk művészetében. Látjuk, hogy a magyar nép a művészet, a népművészet iránt való rendkívül magas érzékénél fogva mindent dekorál (Ügy van! Ügy van!), tehát teljes ellentétben áll a magyar lélekkel az a abszolút sík, merev, rideg és se-nmit sem dekoráló művészet, amelyet itt körülöttünk látunk. Mélyen t. Képviselőház! Régebben az építőművészet ismerte a többi képzőművészetet és segítségül is hívta magához. Az építészet akkor alkotta legszebb alkotásait, amikor a festészettel és a szobrászattal, a társképzőművészeíekkel párosulva alkotott harmóniát. Az építészet adta meg az alaphangot és ehhez feímult hozzá a festészet és a szobrászat. Ezeknek mellőzése teliát az építészet rovására megy. A lélektelen skatulyaházak soha sem lesznek hosszúéletűek, azok csak jellemzői lesznek annak a mulandó lelki sivárságnak, ameiy a háború utáni korszakot jellemzi és a szimetriának azt a tervszerű kicsúfolását, amellyel ezek jelentkeznek, soha senki sem fogja szépnek elismerni. Ma lehet evvel hatásra vadászni, lehet evvel efemer hatást elérni, de ezeknek a dekoratív elemeknek mellőzése tartós, állandó, vagy hosszúéletű nem lesz. A művészetek fejlődésére hátrányos az, hogy a modern építőművészet ellensége a képzőművészeteknek. Az építőművészet mindig előrehaladt akkor, amikor a társművészetekkel együtt dolgozott és mindig a hanyatlás, a dekadencia jele — a biedermeier és más korszakokban is, — amikor az építészet elválik a többi képzőművészettől. Nekem tehát, aki r a képzőművészetek istápoíásában is szerepet vállaltam, állandóan hangsúlyoznom és hangoztatnom kell azt, hogy egészséges, maradandó, évtizedek, sőt évszázadok múlva is értékes építkezés csak akkor lehet, ha az az építészeti alapelgondolásokra támaszkodva, magába olvasztja a festészet és a szobrászat alkotásait is. Igenis kell, hogy a képzőművészet foglalkoztatva legyen az építészet által és én egészen biztos vagyok benne, hogy ha ma még vannak is disszonanciák, előbb-utóbb helyre fog állani az a harmónia, amely ezen a téren szükséges. Ha a városrendezés végrehajtói művészlelkű emberek lesznek és nem skatulyázó emberek, (Bródy Ernő: Bürokraták!) akkor eljön ennek az időszaka. Ha azonban ennek a törvényjavaslatnak végrehajtása a bürokrácia kezeibe kerül és nem művészi érzésű vezető technikusok kezébe, akkor újabb Chicagó-k fognak születni, akkor újabb Faksz.-házak fogják a falvakat »díszíteni«, akkor el fog özönleni a skatulyaház-típus minden területet és ez végérvényasen el fogja rontani a városképet. Mélyen t. Képviselőház! Említettem az előbb, hogy a városrendezés legfontosabb feladatai közé a közlekedésügy rendezését soro* lom. Azokban a városokban, amelyek századok