Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-173

12 Az országgyűlés képviselőházának 173. ülése 1937 január 26-án, kedden. utcákban lehetőleg korlátozzuk, így különösen Budán, a Várban és kornyékén, hogy ne történhessenek meg azok a botrányok, amelyek egy-egy ilyen hibás építkezés folytán a Várban és környékén megtörténtek. Mélyen t. Képviselőház! Ez Budapesten a varosrendezésnek egyik fő alapelve. A vidéken nem így van, a vidéken éppen az ellenkezője •all fenn. A vidéki városok laksűrűsége igen kicsiny és a vidéki városok közmű építéseinek éppen az az egyik fő akadálya, hogy a laksűrűség rettenetesen kicsi. De felolvasom a számadatokat. Amíg Budapesten a hektáronkénti laksűrűség 57, az utána következő magyar város, Miskolc 116, utána következik Győr 9"4, majd Pécs 8"7, azután egy nagy ugrás jön, a törvényhatósági városok sorában, mert Szeged már osak 1'65, Debrecen 1*23, Kecskemét 0'85 és Hódmezővásárhely 0'80 százalékos laksűrűséggel szerepel. Mélyen t. Képviselőház! Ha ezeket az adatokat átszámítom a tanyák kikapcsolásával a városias területre, akkor sem éri el Szeged a 10-et és Debrecen a 8-at, vagyis ott vagyunk, hogy ezeknek a nagy városoknak a belső beépítettsége annyira ritka, hogy éppen e ^miatt vannak nehézségeik a közműépítéseknél. Amíg tehát Budapesten a város belső területén elvileg a laksűrűség cnökkentése a cél, addig vidéken éppen a lalksűrüség emelése volna a városfejlesztés célja. E tekintetben a következő adatokat hozom fel. Berlinben a laksűrűség csak 48'3, Bécsben 67'5, Londonban 145, Párizsban 370 és Szófiában — mert csodákcsodájára Szófia az a város, ahol a legnagyobb a laksűrűség Európában — 576. Szófia csak 500 hektár területen épült s lakosainak száma feltűnően nagy. (Bródy Ernő: Mennyinl) 500 hektár területen és laksűrűsége körülbelül akkora. mint Budapest VII. (kerületéé. Budapest VIL kerületének 553 a laksűrűsége, úgyhogy tehát mi Budapesten még nem vagyunk azokon a határodon, amelyeken Európa nagy városai a laksűrűség szempontjából vannak, de Budapestnek egyes kerületei — s ez alatt érteim a Lipótvárost, Terézvárost, Erzsébetvárost és Józsefvárost — már igenis ott vannak, hogy itt már a laksűrűség csökkentésére volna szükség ahhoz, hogy egészséges lakásokat lehessen termelni. Mélyen t. Képviselőház! Egy másik momentumra is bátor vagyok a figyelmet felhívni. A régi városfeíle^ztés az építés módjára nem iparkodott befolyást gyakorolni, az építés módját az építtető maga^ állapította meg. Az építés vonalára, az építés magasságára, az építés szerkezeteinek biztonságára voltak csak tekintettel, de magára az építési imódra, viszonyítva a ^szomszédok építkezéseihez és- viszonyítva egy háztömbnek az építkezéséhez', a régi városrendezés egyáltalában nem volt figyelemmmel. Közegészségügyi, szociális és gítzda

B

P<H elvek a régi városrendezésnél nem érvényesültek. Nekünk ingenis oda kell törekednünk, hogy mi a modern városrendezési elveket érvényesítsük ezzel a törvényjavaslattal, amely megfelelő úthálózat nyitásával, megfelelő • úthálózat biztosításával a higiénia igényeit ki akarja elégíteni s amely a szociális igé íyeket kielégíti azáltal, hogy a városte'epülés egészséges lakásait hozzáférhetővé teszi, olyan városrendezésre kell törekednünk, amely neJi annyira az útés térhálózatban, mint inkább a házblokkokon belül létesít egészségesebb alakulásokat. Az előbbi művelet tisztán konzerválás volt, jaz utóbbi egy alkotó előrelátás. Mind a kettőre szükség van; szükség van a belső területen az előbbire, a külső területen pedig szükség van az utóbbira. De ez a város jellege szerint változik. Egészen, más egy termelő városnak a jellege, mint egy fogyasztó város jellege s egészen más jellegű egy olyan város, amely a termelés és fogyasztás produktumainak kicserélésére van hivatva, tehát egy kereskedelmi város, amely a szállítás kérdéseinek megoldásával foglalkozik. Egészen más jellegű egy alföldi varos, mint egy felvidéki város; egészen más jellegű egy ipari város, sőt az ipari város is más jellegű atekintetben, hogy szövőipari városról van-e szó, vagy egy szénipari városról; egészen más egy nagyipari városrendezés és egészen más az a város, amelyben kisiparosok lakhelyei vannak. Vannak nálunk különösen az Alföldön mezőgazdasági jellegű városok, de ezeknek jellegét nem lehet összehasonlítani például egy ipari vagy kereskedő városéval. Vannak történelmi karakterű városaink is s vannak egészen modern városok és városrészek. Vannak elővárosok, amely elővárosok megint közvetítő szerepet vannak hivatva kifejleszteni é-s van azután maga a főváros, amelyben egyesül az egész gazdasági területnek, tehát a pénznek és a külföldi forgalomnak súlypontja. Vannak kultúrvárosok és művészvárosok, vannak fürdővárosok és gyárvárosok. Ezeket egyöntetű városrendezés szempontjából felfogni és centrális kézből szabályozni teljes abszurdum. Előrebocsátom ezeket azért, mert később vissza akarok térni a törvényjavaslat rendelkezéseinél éppen a centralizáció veszélyeire. Én azt állítom, hogy ezek mind különböző elrendezést, különböző beépítést, különböző úthálózatot, különböző népsűrűséget és különböző épületmagasságot igényelnek, ennek következtében ezek szaDaiyozásának is különbözőnek kell lennie, a rendezés és a fejlesztés irányelveinek is különbözőnek kell lenniök. De itt számba jön és számításba veendő a lakosság életmódja és számításba veendők a lakosság foglalkozási viszonyai is. Egészen helytelen és hibás aolog voma mezőgazdasági jellegű lakosságot sokemeletes bérházakba kényszeríteni bele. Teljesen hibás volna a német Siedlung-ot szolgailag utánozni Magyarországon, ahol az tisztán csak a gyári munkásság lakástípusát teremtette meg. Egészen hibás volna villaövezetekkel körülvenni olyan városokat, amelyek lakosságának nincs meg a lehetőssége arra, hogy villákban lakjon. Vagyis városrendezésnél a lakosság jellegét, foglalkozását mind figyelembe kell venni. Egészen más a mentalitása r

annak az embernek, aki vidékről jön be a fővárosba, ez a fővárosban a városias jelleget keresi, mint annak, aki a városból megy le a vidékre. Aki sokáig élt a fővárosban, az mindig a vidéki igényeket és a vidék sajátosságait keresi ott. De még azt is hozzá kell tennem, hogy még egy és ugyanazt a várost sem lehet egységes elvek szerint szabályozni, mert egy és ugyanabban a városban is vannak régi települési magok és e körül elterülő újabb településű külső részek. A belvárosok jellege egészen más, mint a külső kerületeké. A belvárosban sok minden olyat meg lehet engedni, amit a külvárosban nem lehet megengedni. r A belvárosban lehet engedni az úthálózat szélességéből, meg lehet engedni a sűrűbb beépítést, meg lehet engedni magasabb házakat. A belvárosban lehet engedélyezni kisebb telkeket, de ugyanezt botorság volna ott megtenni, ahol új városrészek van-