Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-173

Az országgyűlés képviselőházának 173. ülése 1937 január 26-án, kedden. 11 szépségét s a községnek vagy városnak nem válnak dicsőségére. így bosszulta meg magát az, hogy sem városrendezési szempontból, sem lakásépítés szempontjából egységes átfogó tör- I vényünk nem volt. Mert ha lett volna, akkor I a lakásépítési vagy termelési akcióval, ame- I lyet a háború után a földbirtokrendezéssel kap- ; csolatban végrehajtottunk, kifejlődhetett volna a magyar falvak és városok egészségesebb irá- i nyú fejlesztése és a magyar falu típusának ! architektúra szempontjából olyan íhegneme? j sített formája, amely büszkesége és dísze lenne a magyar falunak; úgy, amint, állítom, sok helyen van Németországban és Olaszországban ilyen egységes elvek szerint végrehajtott építkezés, amely tényleg kiegészítője és jellemzője az új építkezésnek. A városokiban sem jobb a (helyzet, mint a falvakban, mert itt is a tervszerű városfejlesztés hiányaival taálkozunk. A Központi Statisztikai Hivatal elnöke megírja egyik jelentésében, hogy városiaink és nagynépességű községeink fejlődése egyáltalában nem megfelelő és hogy igazán nagyarányú városépítés nem történik még, a fővárosban sem annyira, mint a fővárost^ közvetlenül körülövező 21 városiban vagy községben. Ezek azok a városok, amelyekhen a városépítésnek intenzív munkája folyik, amelyek fejlődnek, szaporodnak, gyarapodnak és ezzel szemben a főváros hátrányba kerül, a vidéki városok pedig teljesen el vannak hanyagolva. Mélyen t. Képviselőház! Ha a városok építkezési statisztikáját 'megnézzük, akkor kiderül az. hogy például míg az 1934. évben Budapestem 8877 szoba épült, addig az összes törvényhatósági varasokban mindössze csak 1584 és ha eb'ből levesszük a földszintes házakat, akkor kiderül, hogy míg Budapesten egyemeletes ház 212 épült, addig Szegeden egy sem, Debrecenben 3, Győrött 2, Pécsett 8, vagyis ilyen arányok vannak. Kétemeletes ház Budapesten készült 57 és ezzel szemben Szegeden egy sem. "Debrecenben egy sem, Miskolcon 1, Pécsett 2, Sopronban 6. Három- és négyemeletes ház a vidéki városokban ebben az esztendőben egyetlenegy sem épült, ezzel szemben Budapesten 103 ilyen típusú épület épült. Látható, hogy a vidéki városok fejlődése meglehetősen megakadt, meglehetősen gyenge láhon áll, éppen azért végte'en fontos volna, hogy ennek a törvényjavaslatnak rendelkezéseivel, műszaki és közüzemi követelmények megoldásával fokozzuk ezeknek a városoknak attraktív erejét, mert nem helyes az, hogy minden városból Budapestre iparkodnak felhureojkodni, nem helyes az, hogy Budapestnek és Budapest környékének van csak felszívó ereje, a vidéki városoknak pedig ilyen felszívó erejük nincs. Nekünk nem egy nagyvárosra, hanem sok kultúrvárc-ra volna ebben az országban szükségünk. (Ügy van! Ügy van!) hogy ennek következtében a nemzet területi és népességi megoszlása arányosabb legyen. A törvényjavaslat esrvilk főcéljának nevezném én ki a vidéki városok fejlesztését és emelését. Mélyen t. Képviselőház! A városfejlesztésnek vannak nagy elvi alapjai, nagy elvi feladatai és ezek közé az elvi feladatok közé kell sorolnom a vidéki városok tervszerű kifejlesztését. Budapest székesfővárosban van Tikár olvan szerv, amely a város fejlesztésével áj tálaiban foglalkozik, ha maga a város nem foglalkoznék vele, bár rnaaa a város kezdeményezőleg és igen intenzíven foglalkozik ezzel. &W van a fővárosi Közmunkák Tanácsa, amely telve van gondolatokkal, tervekkel és olyan irányú törekvésekkel, amelyek ennek a városnak fejlődését minden erővel előmozdítják. A vidéki városoknak ilyen szervük nincs. A vidéki városok kénytelenek nélkülözni azt az instigáló erőt, amely a fővárosnál a Közmunkák Tanácsában van, kell tehát, hogy legyen egy olyan erő, talán ennek a javaslatnak révén, amely itt is megindítja a fejlődést, a haladást^és ezeknek a városoknak felszívó erejét intenzívebbé fogja tenni A városrendezés általános alapelveit én a következőkben merném összefoglalni. Elsősorban a városok jellegére vonatkozólag kell bizonyos általános irányelveket megállapítani, mert nem minden városnak konstrukciója, jellege vasrv karaktere egy és ugyanaz. Másodsorban bizonyos esztétikai alapelveket kell lefektetni, amelyek egyrészt a városok történelmi múltjára és a történelmi múltból fennmaradt részek konzerválására vonatkoznak, másrészt vonatkoznak a város jövőjére, amely jövő a város fejlesztése irányelveinek megszabásával volna biztosítható. A harmadik főszempont a közlekedésügyi kérdések figyelembevétele, mert ma már egy városépítésnek talán elsőrendűnél elsőrendűbb célja a közlekedés helyes lebonyolítása. Az utóbbi idők olyan feladatok elé állították a városokat közlekedési szempontból, hogy ezeket a közlekedési szempontokat kellő mértékben nem honorálni a városfejlesztés szempontjából nem lehet. A negyedik főalapelv a városok egészségügyi rendezése, a városok egészségének javítása, minden egészségrontó tényezőnek kiküszöbölése a városokból és minden egészségjavító tényezőnek a bevitele a városokba. Az ötödik alapelv pedig a közművek építésének intenzív forszirozása. Egy városnak közműhálózata kell. hogy legyen és ha a vidék el van maradva e tekintetben, akkor ennek a törvényjavaslatnak a feladata^az, hogy necsak elősegítse, hanem imperative el is rendelje, hogy a városok közműépítési programmot állítsanak fel és azt meg is valósítsák. Mélyen t. Képviselőház! A városrendezésnek a múltban való főalapelvei inkább a városépítészet biztonságát, a város utcáinak rendezettségét és a város tűzbiztonságát szolgálták csupán. Ebből az következett, hogy egészségtelenül összezsúfolt háztömbök létesültek azok mellett az utcák mellett, ahol közművek voltak. Ezek a háztömbök nemcsak hogy köröskörül be voltak építve, hanem sokszor duplán be voltak építve keresztépületekkel és hátsó udvarokkal és így a legegészségtelenebb épületek é

s lakások keletkeztek, a lakások sivár tűzfalakra, kormos kéményekre nyílottak és a kútszerű udvarokban felnövekedett generáció egyáltalán nem ismerte a szabad levegő áldását A mi pártunknak, amióta a városházán helyet foglal, állandó törekvése ennek a rendszernek a megváltoztatása. Büszkén merem mondani, hogy a városháza műszaki osztályán való működésem folyamán állandóan amellett harcoltam, — ami a városrendezésnek ma is egyik fontos elve — hogy a túlsűrű beépítést csökkentsük, hogy az udvarméreteket f növeljük, hogy a keresztszárnyak és a hátsó épületek építését lehetőleg korlátozzuk, hoecy levegőt világosságot és egészséget vigyünk a na/aak udvaraiba, hogy az utcákat lehetőleg szeHtalsfcfcük, hogy az épületmagasságokat a kisebb 4ju«i Könyvtár *• iMuiiyiaS törölve