Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-173
10 Az országgyűlés képviselőházának 11 gadni. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a . középen.) Elnök: Szólásra következik Petrovácz Gyula képviselő úr! Petrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! Régen volt olyan törvényjavaslat itt a Ház előtt, amely akkora múltra tekinthetett volna vissza, mint ez a törvényjavaslat, mert ennek a törvényjavaslatnak a múltja körülbelül 50 esztendős. (Farkas István: öreg is, meg rossz is!) Hosszú idő óta sürgettük, de sürgeti az egész közvélemény ennek a javaslatnak a benyújtását és sürgették itt a törvényhozás Házában is már évtizedeken keresztül. En magam is legalább egy tucat költségvetési beszédemben sürgettem ennek a törvényjavaslatnak benyújtását. Számos törvénytervezet készült el, ezeket a törvénytervezeteket sok ankét tárgyalta le, az Országos Középítési Tanács és más szaktestületek foglalkoztak vele évtizedeken keresztül más és más formában. Es amikor ilyen nagy előkészítés után ez a javaslat végre idekerül a Ház elé, lehetetlen, hogy ne jusson eszünkbe a latin közmondás: parturiunt montes et nascitur ridiculus mus. Ehhez a nagy előkészítéshez és-várakozáshoz képest ezt a törvényjavaslatot nem tudom máskép jellemezni. A várakozások nincsenek kielégítve azért, mert ez a törvényjavaslat nem hoz általános érvényű szabályozást s egyáltalában nem oldotta meg azt a kérdést, amelynek megoldására hivatott. Ez a törvényjavaslat az egyes részletkérdéseket igen részletesen taglalja és igen minuciózusán szabályozza, de magát a városrendezést, az építésügyet és az építőipar problémáit részben megoldatlanul hagyja, részben felhatalmazások formájában átutalja a miniszter kezébe. Nem azt mondom, hogy a törvényjavaslatban nincsenek -helyes és jól megfogalmazott szakaszok, mert igenis állítom, hogy a törvényjavaslatnak vannak igen helyes, igen szükséges és igen hézagpótló rendelkezései is, (ügy van! Úgy van! a balközépen.) ezek a rendelkezések azonban legtöbbször nem az ügy érdemére, hanem egy-egy részletkérdés megoldására vonatkoznak. Bizonyára vannak olyan testületek és érdekeltségek, amelyek ezzel a törvényjavaslattal általánosságban meg vannak elégedve s amelyeknek az érdekei ki vannak elégítve, én azonban azt állítom és leszek bátor bizonyítani, ;hogy maga az egész városrendezési probléma, az építésügy és az építőiparok gyakorlásának rendezése ezzel a törvényjavaslattal megoldást ezidőszerint nem nyert. A városszabályozás és építés ügyének mai joganyagja meglehetősen szabályozatlan. Az előadó úr igen helyesen mutatott rá arra, hogy vannak az egyes^ törvényekben mellékmondatok, amelyek ^az építésügyre vonatkoznak. Magánjogi törvényünkben is vannak az építésre vonatkozó rendelkezések, de a kérdés legnagyobh része csak rendeletekkel és szabályrendeletekkel van szabályozva. Van nak^ olyan szabályzatok, amelyeket százszor kiegészítettek, tehát nem áttekinthetők, vannak olyan elvi döntések, amelyek sokszor egymásnak is ellentmondanak, tehát egy elvi káosz van ennek a kérdésnek törvényes rendezésében. Ebből következik, uogy a különböző hatóságok: azonos alkalommal különböző döntéseket hoznak, thogy különböző szabályrendeletek műszaki és jogi bizonytalanságot teremtettek és hogy a legtöbb nagy műszaki kérdés nem egységes elvek szerint, hanem a helyi szokások figyelembevételével intéztetik el. A mai rendszer tág 3. ülése 1937 január 26-án, kedden. teret ad a telekuzsorának és még nagyobb teret ad a lakásuzsorának. Mindkettő olyan ferde irányba terelődött már, :hogy itt van a tizenkettedik óra, hogy törvényes rendezéssel fogjuk meg ezeket a kezeket, s úgy a telekszabályozás, telekosztás, mint lakásépítés kérdésében a közönség érdekében kell törvényes rendelkezéseket hozni. A iháború után építési könnyítések léptek életbe s ezek az építési könnyítések az akkori viszonyoknak megfelelők voltak, de ezen építési könnyítések korszaka ma már épp úgy lejárt, mint ahogyan lejárt az a korszak is, amelyről egy legutóbbi közigazgatási bírói döntvény állapította meg, hogy ezeknek határideje tisztán csak a háborús időkre vonatkozott és á mostani békeévekre már nem alkalmazhatók. Az építőipari hatáskörök nemcsak hogy súrolják, hanem sokszor metszik is egymást és nem tudja egyetlen építőiparral foglalkozó ember sem precízen megállapítani azt a hatáskört, amelyben neki dolgoznia lehet, vagy szabad. Ebből folyólag egész tömegei vannak az ipari kihágásoknak, amelyekkel zaklatni is lehet az egyéneket. Mindenesetre törvényes szabályozás nélkül ennek az iparnak a helyzete ma nincs megnyugtatóan biztosítva. Megnyugtató, szilárd és maradandó rendelkezések kellenek, amelyeket másként, mint törvényjavaslattal, elintézni nem lehet. Tervszerű városrendezési törvényünk egyáltalában nincsen. A mi törvénytárunkban két városfejlesztési törvény van, az r egyiket az árvíz hozta létre, ez Szeged városára vonatkozik, az 1879:XIX. te, a másikat a tűzvész hozta létre, ez Gyöngyös városára vonatkozik, az 1914:XXII. törvénycikk. De ha tűzvész és árvíz nem jön köz ! b'e, akkor generális^ szabályozásra, városszabályozási törvény hozására nem került volna sor. Az a nagy világégés, amely után vagyunk vagy amelynek, mondjuk, utóhullámaival küszködünk még, ez a nagy elemi csapás volt az„ amely végre rávezette hatóságainkat arra, hogy ezeket a kérdéseket nemcsak Gyöngyös és Szeged számára, hanem az egész országra vonatkozólag megfelelőleg szabályozni kell. Mert ami a háború után a földbirtokreformmal történt, az nemcsak városszalbályozási szempontból, de egyéb szempontból, építészeti szempontból sem követendő példa. Városszabályozási szempontból ott nem előre elkészített városszabályozási terv figyelembevételével sajátították ki, illetőleg vásárolták meg a földeket és osztották ki házhelyekként. Ezeknek a házhelyeknek a felosztása és a városok vagy községek fejlesztésének terve semmi vonatkozásban nem volt egymással. Attól vették el a földet, akitől lehetett és ott vették el, ahol lehetett. Ebből következőleg városszabályozási szempontból anarchisztikus állapotok jöttek létre a vidéken, úgy a falvakban, mint a városokban s a házhely-osztás és a városrendezés teljesen ellentétes irányban bonyolódott le, úgyhogy ma ezeket az így épült új város- vagy községrészeket semmiesetre sem mondhatjuk a városok vagy községek szabályozási tervével összefüggésben állóknak. A házhelyek kiosztása lakásépítés, lakástermelés szempontjából történt és ebből^ a szempontból sem mondhatjuk sikerült alkotásnak, mert a Faksz.-házak meglehetősen silány és gyatra anyagból készültek s az illető vidék architektúrájával, az illető község vagy város i képével semmiféle vonatkozásban nem álló l falanszter házak ezek, amelyek rontják a táj
