Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-178

Az országgyűlés képviselőházának 178. emlékezik meg arról, hogy a hatóság, szakértőt alkalmazhat és nem. miniden esetben írja^ elő kötelezően, hogy a hatóságnak saakkérdések eldöntésiénél szakértőt (kell alkallmaznia. Meggyőződésem az, hogy eat a több szónok részéről hangoztatott kifogást tulajdonképpen az idézte elő, hogy a törvényjavaslatba értre az egy esetre nézve a szakértő aJikalimazását felvették, ami különlben lényegileg felesleges. Ha nem veszik be a törvényjavaslatba, hogy ebben az egy eestben a hatóság szakértőt alkalmazhat, akkor nem lett vodna ebben a tekintetben sem vita, mert hiszen természetes az, hogy a hatóságnak éppúgy imüint a bíróságnak szakkérdések eldöntésénél szakértőt kell alkalmaznia. Az 1911:1. tc„ a polgári perrendtartás törvénykönyve sem mondja meg, 'hogy a bíróságnak a bírói eljárásban szakértőt kell alkalmaznia, hanem a bizonyítási eszközök között egyszerűen csak felsorolja és szabályozza a szakértői bizonyítás szabályait és mégis minden szakkérdésben, amely a bíróság szakismeretét felülmúlja, a híróság nemcsak a felek kérelmére, hanem, ha szükségesnek látja, hivatalból is szakértőt alkalmaz, szakértői bizonyítást rendel el. A legtermészetesebb, hogy a közigazgatási hatóság, az építésügyi hatóság az ilyen eljárás során olyan kérdésekben, amelyek szorosan véve építésügyi kérdések,^ amelyekhez mérnöki szaktudás szükséges, anélkül, hogy a törvény kötelezően előírná, hogy minden esetben szakértőt kell alkalmazni, a polgári perrendtartás analógiájára, de egyébként is az észszerűség legelemibb szabályai szerint, de szükségből is szakértőt fog alkalmazni. Viszont feleslegesnek tartanám annak kimondását, hogy minden esetben szakértőt kell alkalmazni, mert hiszen lehetnek olyan kérdések, amelyek elbírálására a közigazgatási hatóság tudása éppúgy elegendő, mint sok perben a bírónak az illető szakmakörben való gyakorlata, vagy elméleti tudása. Akkor, amikor a bíró, vagy a közigazgatási tisztviselő nyugodt lelkiismerettel nem érzi azt, hogy tudása feltétlenül elégséges a kérdés elbírálásához, a lelkiismeret parancsa és a józan ész követelménye szerint feltétlenül szakértőt rendel ki. Tehát nemcsak a törvény általános rendelkezéseit tartom ebből a szempontból helyesnek, hanem nagyon örvendetesnek találom azt is, hogy a törvény végrehajtása során a mérnöki karnak végre olyan méltó működési köre nyílik meg ezzel a törvénnyel, amelynek keretében nemcsak szaktudását, hanem egyszersmind a városfejlesztés körül a múltban is kifejezésre juttatott szeretetét is belefektetheti a munkába. Rá kell még mutatnom egy-két látszólag kisebb jelentőségű, de azért nem kevésbé fontos kérdésre. A 4. 4 azt mondja, hogy (olvassa): »A városrendezési terv a város háztartásának költségvetésével, illetőleg a jóváhagyott fedezettel biztosított mértékben hajtható végre« és egyszersmind kimondja azt is, hogy (olvassa): »Utat, valamint közműhálózatot létesíteni, bővíteni, szabályozni, továbbá építési telket alakítani és építkezni és általában bármely művet vagy berendezést létesíteni csakis a városrendezési tervnek megfelelően lehet.« Amíg tehát a városrendezési terv elkészítésére határozott idő van megszabva a törvényben, viszont az elkészített városrendezési terv miniszteri jóváhagyásra szorul, a városrendezési terv jóváhagyása előtt pedig nem lehet építkezni, ülése 1937 február Jrén, csütörtökön. 165 építési telkeket alakítani, stib., úgyhogy a miniszteri jóváhagyás bizonytalansága és esetleg hosszú ideig való elhúzódása a városokban az életet a legteljesebb mértékben megakasztíhatná, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ezzel szemben ellenvetésként lehetne talán felhozni azt, hogy az 1886. évi XXI. te. 5. §-.a előírja azt, hogyha az illető miniszter a jóváhagyása alá szoruló' hatósági határozat felterjesztésétől számított 40 nap alatt egyáltalában nem nyilatkozik, a felterjesztett határozat helybenhagyottnak tekintetik és végrehajtható. Ha azonban meg van állapítva a városok kötelezettsége időbeiileg és viszont a városrendezési tervnek a 4. §-ban előírt jóváhagyásáig teljesen megakadhat. az élet a városokban, akkor meg kell állapítani azt a maximális időt, amely alatt a városrendezési tervet jóvá kell hagyni. E tekintetben nem ^elégséges az, 1886:

XXI. tcnek az a rendelkezése, amely szerint, ha a miniszter 40 nap alatt nem nyilatkozik, akkor úgy kell tekinteni a határozatot, mintha jóváhagyta volna. Eltekintve attól, hogy a közbenszóló rendelkezések egész tömegével lehet kitolni ezt az időt és a múltban is tapasztaltuk azt, hogy sokszor alapjában véve jelentéktelen, a város élete szempontjából azonban mégis igen fontos kérdésekben hozott közgyűlési határozatok egy évig, másfél évig, sőt — tudok rá esetet — két esztendeig is fent hevernek a minisztériumban és nem kerülnek le jóváhagyva az illető városboz. Ezeknek a gyakorlati tapasztalatoknak az alapján, nemkülönben az 1886 :XXI. te. előbb hivatkozott szakaszának nem megnyugtató és nem elégséges volta miatt 'én szükségesnek tartanám.,ha amelyen tisiZjtelt iparügyi miniszter úr figyelme kiterjedne arra, hogy egyszersmind szabályozva legyen magában a törvényiben vagy pedig a törvényes felhatalmazás alapján az, hogy a város által megállapított városrendezési tervet a miniszter mily záros határidő alatt tartozik jóvá~ hagyni. Nagyon természetes, hogy ezzel a törvényjavaslattal, amely olyan mélyen belevág azoknak a városoknak életébe, amelyek a gazdasági helyzet leromlása folytán bizonyos pangás korszakát élik, azonban lelkületükben tele vannak a fejlődés és az előrehaladás ' vágyával... Öt perc meghosszabbítást, kérek. Elnök: Méltóztatnak a képviselő úr beszédidejének kért ötperces meghosszabbítását megadni? (Igen!) A Ház megadja. Drobni Lajos:... e városok szempontjából nagyon fontos törvényjavaslattal igen messzemenően lehetne még foglalkozni. T. Képviselőház! Kifej tetteim aaokat az aggályokat, amelyeik úgy a város háztartása, mint a városi polgárság túlterheltsége szempontjából ezzel a javaslattal szeriben állanak. Bár elismerem azt, hogy ez a javaslat minden tekintetben hivatott szolgálni a városok érdekeit, bár ímegáliapítoim azt, hogy a vároisok ezt a törvényjavaslatot — az ainyaigü következményeitől való bizonyos félelemtől eltekintve — örömmel üdvözlik, mégis, inert az én tárgyilagoisan és közérdekből kifejtett aggályaimmal szemben nem nvujt teljes mértékben megnyugtatást, a javaslattal szenuben kell állástfoglalnom. (Malasits Géza: Semmi miegnyugtatást nem nyújt!) Abban nem osztozom, hogy semmi tekintetben nem nyújt megnyugtatást, hanem úgy preoizírozom az álláspontomat, hogy bár ez á törvényjavaslat a nagy munkaalkalom-nyújtás