Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-178

164 Az országgyűlés képviselőházának 17í (kártalanításnál ennek figyelmen kívül hagyása az eredeti érték alapulvétele mellett mégsem lehet olyan mértékben hátrányos, hogy ez a telektulajdonosok szempontjából különösebb aggályra adhatna okot. Nagyon helyes a teleknyilvántartás létesítésének elrendelése, mert hiszen így a városokban tiszta kép alakúi ki. Legyen szabad azonban a mélyen t. iparügyi miniszter úr figyelmét felhívnom egy igen fontos körülményre. A teleknyilvántartást kétségtelenül szakértő mérnökök fogják elkészíteni, tehát ez pontos munka lesz. Ha az időközi telekfelosztásoknál a felosztást nem helyszínleléssel, hanem esetleg osak rajzzal, h első munkával, esetleg nem hozzáértő szakértők, hozzáértő mérnökemberek, hanem mérnök-zugiirászok végzik el, ennek következménye az lesz, hogy a teleknyilvántartás elveszti megbízhatóságát és nem szolgálja azt a célt, amelyet a törvényjavaslat kitűz. Nagyon fontosnak tartanám tehát a_ teleknyilvántartás megbízhatósága és hitelessége szempontjából azt, hogy ha az iparügyi miniszter úr a végrehajtás során rendelkiaznék abban a 'tekintetben, hogy a (teleknyilvántartásiba felvett telkekben később 'beállott változások, később eszközlendő felosztások arra képesített és jogosult mérnökszakértők által a helyszínén végeztessenek el, mert osak ilyen módon lesz a teleknyilvántartás megbízhatósága és hitelessége a különben itt is elburjánzó zugirászokkal vagy zugfelmérőkkel szemben biztosítva. A törvényjavaslatnak a telekhatárrendezésre, a telekátalakításra és kisajátításra vonatkozó rendelkezései kétségtelenül a városok rendezése és fejlődése terén tett gyakorlatig tapasztalatok leszűrődéséből kerültek a törvényjavaslatba., Mindháromra abszolúte^ szükség van, ezek nélkül városrendezést egészségesen végrehajtani nem lelhet. En némi osztom azt az aggályt, hogy a telekfelosztásnál az egyharmad résznek utak részére, közművek stb. részére való lefoglalása hátrányos, nem osztom pedig azért, mert — úgy tudom — a székesfővárosban és a legtöbb vidéki városban ez lényegileg meg is volt, ilyen spekulatív telekfelosztást a város első tisztviselője mindig attól tett függővé, hogy az útiakat és közterületeket a felosztás alkalmával ingyenes átengedés útján 'biztosítani lehet-e. Ez benne van a legtöbb város szabályrendeleteiben is. A telekhatárrendezés) pedig egyes emberek akadékoskodását és oktalan nehézségtámasztását 'hiúsítja meg, illetőleg ez ellen nyújt orvoslást. Most legyen szabad itt rámutatnom arra, hogy a kisajátítás szabályozása ebben a törvényjavaslatban tulajdonképpen továbbépítése a kisajátítási törvénynek, azoknak a gyakorlatilag megállapított hiányoknak pótlásával, amelyek úgy a közigazgatásban, mint az irodalomlban már régóta közismertekké váltak., Igaz ugyan, a kisajátításról szóló törvényszakaszlban vannak bizonyos tág megjelölések, »egyéb okok«, stb., ha azonban az ilyen tágabb megjelölés és a közigazgatási hatóságok intenciójának ilyen tágabb körben való érvényesítése nyugtalanságra adhatna is okot, mondjuk, egyrészt a magántulajdon szempontjából, másrészt pedig politikumból, az én tapasztalatom és meggyőződéseim az, hogy úgy a tisztviselők alapos közigazgatási képzettsége, mint pedig a továbbképzés folytán, —' amit részint a törvény, részint a városok első tisztviselői kötelezően írnak elő a városi tisztviselők számára — a városi tisztviselők ülése 1937 február 4-én, csütörtökön. nívója s ennek folytán a városi közigazgatás ma már olyan magas fokon áll. hogy a javaslat törvényerőre 'emelkedése esetén a közdigazgatás részéről egyrészt tájékozatlanságból fakadó hibáktól, másrészt pedig visszaélésektől tartanunk nem kell. Természetes dolog, hogy a falura illetékes hatóságokat e részben nem ismerem, de a városokat illetőleg nyugodtan teszek hitet amellett, hogy a városi építésügyi hatóságoktól nem kell félni, abban a tekintetben, hogy e törvény gyakorlati megvalósításában a közérdek szolgálatán s a jogos magánérdek figyelembevételén túl őket akár politikum, akár pedig jogosulatlan érdek igazságtalansághoz vezetné. A kártalanítás tekintetében a törvényjavaslat a döntést — miután előzőleg egyezkedési eljárást kell megindítani — végső fokon a telekkönyvi hatáságra bízza. A háztulajdon itt megint egy kéréssel fordul a mélyen tisztelt iparügyi miniszter úrhoz. Nincs eltérés abban a tekintetben, hogy a városrendezés szempontjából azok a rendelkezések, amelyek e törvényjavaslatban benne vannak, szükségesek és elkerülhetetlenek. A magán tulaj don a korlátozásokat viselni közérdekből hajlandó is; a magántulajdon tisztában van azzal, hogy a törvényben megnyilatkozó közérdek 'biztosítása szempontjából fontos az, hogy az eljárás ne Jegyen nehézkes, hosszadalimas^ mert hiszen ez a városrendezés és a városfejlesztési célkitűzéseit akadályoizíhatja meg, a magántulajdon tehát — felfogásom szerint — a kisajátítási jogmaik a megadása és a birtokibahelyezés szempontjaiból elfogadja mindazokat az intenciókat ós (rendelkezéseket, amelyek a törvényjavaslatban ibenne vannak s amelyek a törvény gyors gyakorlati végrehajtását biztosítani hivatottak. Amikor azonban a kisajátítási jog elérésén és a birtofcbahelyezéslen, tehát a .gyakorlati cél elérésén túl kártalanításról, tehát, a magánjogi igényeik elbírálásáról, az elvett területért nyújtandó kárpótlásról, tehát ellenértékről van szó, ott a magántulajdon ama az álláspontra helyezkedik, hogy a városrendezési törvény intencióját nem érintené, ha ez a kérdés a jól Ibevált kisajátítási törvény keretéiben és rendelkezései szerint oldatnék meg. (Ügy van! Ügy van! a báloldalon és a balközépen.) Meg vagyok róla győződve, hogy bármennyire is szívén viseli a mélyen tisztelt miniszter úr azt hogy ez a törvény ne csak papiros^ legyen hanem a gyakorlatiban a városfejlesztésnek használható emeltyűje is legyen és hogy ezzel a törvénnyel ne lehessen a kibúvóknak, nehézségek támasztásának, farkasvermek ásásának lehetőségét megteremteni, hanem gyorsan és ütemesen lehessen a városokat rendezni, ez a cél tökéletesen elérhető volna a kisajátítási jog és a biirtokhahelyezés ilyenmódon való szabályozásával. Annak a kérdésnek azután, hogy ez mennyi ideig tartson, egy hónappal, két hónappal vagy három hónappal tovább tartson-e az, hogy a kártalanítást a bíróság milyen összegben állapítja meg a városrendezéshez és a városfejlesztési programm végrehajtásához semmi köze nincs, azt ez nem befolyásolja ési nem hátráltatja. A törvényjavaslatban rendkívül örvendetes az a tény, íhogy a szakszerűségnek tág teret nyújt, hiszen a városrendezés kétségtelenül a mérnöki munka körébe vágó feladat. Sokan nehezményezték azt, hogy a törvényI javaslat az eljárás sonán osak egy esetben