Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-177

Az országgyűlés képviselőházának 1 77. ülése 1937 február e-án, szerdán. 125 Méltóztassék megengedni most, hogy rámutassak arra, amire különben a törvényjavaslat indokolása nagyon helyesen rámutat, hogy a Kárpátok-koszorüzta országterületen belül a városok rendszere századokon át nem alakulhatott ki. Ez nem a magyar nemzetnek, nem a magyar államhatalomnak hibája, mert hiszen csak a tatárjárást és a törökdúlást említem, amelyek a legjobban igazolják, hogy Magyarország századokon keresztül a népek országútja és haditerület volt. Olyan hadakozás volt ezen a területen, hogyha alakultak is városok, azok a századok folyamán elpusztultak. Régi városaink emlékeiről, a »régi magyar építőművészet remekeiről majd csak a régészek ásatásai fognak 'beszélni. Hivatkozom Esztergomra, hivatkozom Kiskundorozsmára, ahol virágzó város volt és az teljesen elpusztult. Majd a régészek ásatásai fogják megmutatni, hogy igenis voltak magyar városok még az Alföldön is, és volt kitűnő magyar építőművészet, de ezek elpusztulták, áldozatául estek annak a nagy erőfeszítésnek, amelyet Magyarország az európai civilizáció érdekében századokon át hozott. (Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! Ha körülnézünk városainkban, amelyek az elmúlt száz esztendő alatt alakultak erősebben, amikor a kereskedelem, a közlekedés-jobban fellendült, még ma is ott látjuk szűk utcákkal, sikátorokkal a régi várterületeket. A külvárosok már _ szélesebb utcákkal épülnek. Az Alföldön látjuk a nagy tanyai körzeteket, ahova a pusztítás, de még inkább a tatárdúlás alatt a városok lakossága elszéledt, nádasokba, zsombékokba menekült és az-után ott kezdte meg a termelő munkát. Most már tehát joggal állapítjuk meg városrendezésünk egyoldalúságát és ebben az egyoldalúságban méltán állapítjuk meg azt is, hogy egy milliós világváros mellett nagyobb városok nálunk , nem fejlődtek ki. Nem fejlődött ki olyan egészséges városi rendszer, mint például Németországban, ahol a nagy fővároson kívül számos nagy város van, amelyeknek jelentősége — hogy csak Hamburgot, Breslaut, Frankfurtot és a többi várost említsem — szintén igen nagy, sőt évtizedekkel azelőtt kereskedelmi szempontból sokszor nagyobb volt, mint magáé a fővárosé. Megemlítem Olaszországot, ahol Milano és Nápoly is nagyobb volt, mint Róma és századokon keresztül számos nagyváros épült, lehetséges, hogy a parcializmus folytán, ami^ akkor szűnt meg, amikor Olaszországot egyesítették. Nálunk azonban a nagy főváros mellett, a milliós főváros mellett nagyvárosok alig alakultak. Az elmúlt esztendőkben indult meg erősen a nagyvárosok fejlődése, Szeged városával az élén kezdtek a százezres városok épülni és örvendetes körülmény, hogy megállapíthatjuk, hogy ilymódon a városrendezésben legalább fokozatosan, lassankint kezd helyreállni az egyensúly, ami kétségtelenül a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyát is maga után fogja vonni. Amikor azonban ezt megállapítom, akkor nem a főváros ellen irányítom ezt a megállapítást, hanem egy produktív következtetést, tanulságot akarok ebből levonni, amikor ennél a javaslatnál is — élve azzal a szerencsés alkalommal, hogy az iparügyi miniszter urat üdvözöhetem a javaslat benyújtójaként — újból aláhúzom azt a követelményt, hogy már csak azért isiimért a mezőgazdaság hova-tovább nem tudja ellátni népességünk feleslegének többségét, különös súlyt helyezzen arra, hogy a vidéki centrumokban, még a járási centrumokban is létesüljenek ipartelepek, amelyek azután ellássák ipari munkával népfeleslegünket. Azt gondolom, hogy helyes lenne, ha a kormány arra az álláspontra helyezkednék, hogy a jövőben csak azok az ipartelepek kapjanak kedvezményeket, amelyek hajlandók a vidéki centrumokba, a járási centrumokba is elmenni, hogy az ipari élet is egészséges megoszlású legyen. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Helyes! — Helyeslés a jobb- és a baloldalon. — Mózes Sándor: Mezőgazdasági ipart kell kifejleszteni a vidéken.) Méltóztassanak megengedni, hogy áttérjek a községek rendezésének kérdésére, ami viszonyaink között talán még időszerűbb és fontosabb, mint a városok rendezése. A Kárpátok övezte területen speciális falurendszer, speciális falusi házépítési rendszer fejlődött ki. Ezt az összes szakértők megállapítják a világon, akik :a falufejlesztéssel foglalkoztak. Méltóztassék megfigyelni két érdekes mozzanatot, nevezetesen azt, hogy a Kárpátok övezte területet még a Gondviselés is egységes országnak szánta. Ezt két körülmény igazolja különösen. Az egyik a vándormadarak vándorlása, a másik pedig a falusi házak speciális építkezési módja. Az ornitológusok megállapították, hogy a vándormadarak (nem vették tudomásul a trianoni szerződést, nem vették tudomásul Magyarország feldarabolását és az északmagyarországi vándormadarak együtt vándorolnak, egyirányban, délfelé, amikor a vándorlás ideje elkövetkezik és visszafelé is egyidőben, egyszerre jönnek és a felsőmagyarországi vándormadarak nem hajlandók együtt vándorolni, együtt húzni a csehországi és a galíciai madarakkal. (Mózes Sándor: Különönösen a galíciaiakkal nem! — Rupert Rezső: Vájjon Németországban tudomásul vették-e a horogkeresztet? — Mózes Sándor: Galíciából ide húznak a madarak, a pájeszesek! — Derültség. — Zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) Ez volt az egyik körülmény, amely a természeti egységet igazolja, a másik a falusi házak egyforma építkezése. A kétablakos, fehérre meszelt, bogárhátú kis magyar falusi ház specialitása a magyar területnek a Kárpátoktól az Aldunáig. Akármelyik oldalról jön be a vándor, az idegen, Magyarországra, akár a Lajtán keresztül jön, akár a sziléziai határon, észreveszi, hogy olyan országba jutott, ahol egyformán építkeznek a falvak és ha lemegy egészen a déli végekig, azt látja hogy a magyar falusi házak tipikusak. T. Képviselőház! Ezek a magyar falusi házak eltérnek a nyugati és északi országok házaitól is. Aki járt az északi országokban, Dániában, Norvégiában, Svédországban, az látta ott a színesre festett, élénk színű faházakat. Aki azután Svájcban, Tirolban jár, látja azokat a szép, tiszta, de színes és emeletes házakat, amelyekben az emeleten lakik a gazda, az emelet alatt pedig, a lakással egy födél alatt van elhelyezve az istálló, a pajta és uninden egyéb gazdasági helyiség. Aki járt nyugaton, Franciaországban és más országokban, az látta a városias jellegű falusi házakat, azokat a nem egészen tiszta, kopott házakat és kénytelen megállapítani, hogy a magyar falusi ház teljesen eltér a nyugati és északi, egyáltalában külföldi országok házaitól. Itt egy speciaitás van a nemzet tulajdonában és bár meg-