Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-177

126 Az országgyűlés képviselőházának 177. ülése 1937 február 3-án, szerdán. állapítom, hogy gazdasági és egészségügyi szempontból nem mindig kedvező ez az épít­kezés, mégis azt kell mondanom, hogy a fejlő­désnek ezen az úton kell haladnia és építé­szeinknek, szakértőinknek oda kell hatniok, hogy a magyar falusi ház specialitása meg­maradjon, de a technika, az egészségügy kö­vetelményeivel lépést tartva, egy új falurend­szer épüljön ki új falusi házakkal, amelyek minden tekintetben megfelelnek a követelmé­nyeknek. (Petrovácz Gyula: Helyes! Teljesen így van!) Ha már városainkban a százados harcok következtében nem fejődött ki egy speciális magyar stílus, mint például más, külföldi or­szágokban kialakultak a megfelelő hazai stí­lusok, főleg arra kell törekedni, hogy falvaink­ban megmaradjon ez a magyar specialitás. Ha idegen országokba megyünk, különösen Né­metországban, Nürnbergtől egészen a Rajnáig, Mainzig, Frankfurtig, vagy felfelé- Hambur­gig, mindenütt látjuk a német városi házat a maga speciális formájában, látjuk a régi né­met városrészt azonnal, ha nem is kérdezné az ember. Menjünk más országba, mindenütt meglátjuk a speciális jelleget a városokban. Olaszországban látjuk a kevésbé esztétikus, de mégis speciálisan olasz városokat. Nem beszé­lek Olaszország nagy városairól, ahol a közép­kori művészet csodákat remekelt. T. Ház! Magyarországon ez a speciális vá­rosi ízlés nem fejlődött ki és a mi házaink mo­dern házak, amelyek, különösen az új házak, minden követelménynek megfelelnek, eltekint­ve attól, hogy egyes házakat ma már kártya­várként kezdenek építeni. A falvakban azon­ban megvan a magyar specialitás és azért, amikor a törvényjavaslat gondoskodik a hites építészek státusának felállításáról, akik nem lesznek közalkalmazottak és gondoskodik ilyen közalkalmazotti státus kreálásáról is, még pe­dig a vármegyék és városok terhére, úgy gondolom, a kormánynak és az építésztársada­lomnak is hivatása lesz, hogy a technika és a műízlés követelményeinek megfelelően egy fa­lusi háztípust alakítson ki, amelyet propagan­dával, felvilágosítással lehetne azután elfo­gadhatóvá tenni a faluban. T. Ház! A falufejlesztés ügyével az euró­pai és az óceánon túli országokban is erősen foglalkoznak. Az elmúlt évtized elején Ame­rika hívott meg bennünket egy nemzetközi fa­lufejlesztés^ kongresszusra, amelyen a magyar falufejlesztés szakemberei döntő siketreket ér­tek el. A magyar falufejlesztésnek tényleg specialitásai vannak és én örülök annak, hogy Malasits képviselőtársam szavaiba belekap­csolódva, beszélhetek a kislakásépítésről. Két­ségtelen, hogy amikor Amerikából idejött a kongresszus és Budapesten tartotta szesszióját, ülésezéseit, ez a falusi kislakásépítés itt a hely­színen nagy érdeklődést váltott ki, Nem beszé­lek a japán kormány delegátusáról, aki ami­dőn a nemzetközi agrárkongresszus alkalmával kimentünk Drégelypalánkra az ottani gyö­nyörű népviseletet tanulmányozni, megállott egy régi, földből tömött nádfedelű ház előtt és erősen fotografálta, több felvételt készített ró­la. Odamentem hozzá és megkérdeztem, miért éppen ezt a házat fotografálja, hiszen van a faluban sokkal több szebb épület is. Azt mond­ta, hogy «régen volt olyan örvendetes^ élménye, mint most, amikor ezt a házat meglátta, mert a japán falvakban ugyanilyen nádfedeles há­zak vannak és ebben lát valamilyen közelséget a japán és az ősmagyar ízlés között. Beszélek a modern falufejlesztők vélemé­nyéről, akik elismeréssel adóztak a falusi kis­lakásépítkezés iránt és ha meg is engedem, hogy vannak talán egyes kivételek, amilyene­ket Malasits képviselő úr látott, azért általá­nosságban a falusi kislakásépítő-akció szép eredménnyel járt. Negyedmillió azoknak a csa­ládoknak — főleg munkáscsaládoknak — a száma, akik a földbirtokreform keretében ház­helyhez jutottak. 50.000-nél több munkás- és nap­számoscsalád jutott tűzhelyhez a Falusi Kisla­kásépítő Szövetkezet kölcsönei útján. Ennél a házépítésnél annakidején két terv merült fel. Az egyik terv úgy szólt, hogy az állami pénzt arra kell fordítani, hogy minden faluban egy­egy mintaház épüljön, amely teljesen megfelel a modern ízlésnek, a műízlésnek, és természete­sen az egészségügyi követelményeknek is. A másik terv az volt, hogy a szociálpolitikával minél több embert kell megsegíteni és bizonyos maximumot kell megkövetelni az építkezésnél, szóval nem 3000 házat kell építeni ezen a pén­zen, hanem 30.0Ö0-et vagy 50.000-et. Bevallom, az utóbbi álláspontot képviseltem és nagyon erő­sen harcoltam is ezért az álláspontért, mert azt a felfogást vallottam, hogy a magyar nép- ' nek, a legkisebb családoknak is lehetőséget kell nyújtani erre, mert a magyar népben megvan az érzék a műízlés iránt és az egészségügyi kö­veteimenyeket is tudja respektálni. Az ered­mény azt mutatja, hogy ez be is következett. Azok a falusi kislakássorok, amelyek ennek az akciónak során épültek, a legtöbb községben a maguk cseréptetős, zsindelyes és nagyabla­kos házaival kitűnnek a többi házak közül, padlózott szobáikkal pedig az egészségügyi kö­vetelményeknek és a lakásügy fejlődésének is bizonyítékát nyújtják. A társadalmi és a közrend megóvásának kérdéséről sok szó esik mostanában és most olyan kívánalomnak adok hangot, amelyet azt hiszem, pártkülönbség nélkül a Ház minden oldalán magukévá tesznek, amikor megállapí­tom, hogy a társadalmi, az állami és a közrend megóvásának a világbolsevista propaganda kö­zepette legbiztosabb záloga az, ha minden ma­gyar család saját tűzhelyhez, saját tulajdon­hoz, házhoz jut. (Ügy van! Ügy van!) Ebből a szempontból megállapítom, hogy az az állam és az az ország fog a legerősebben ellentállni a bolsevista propagandának, amelyben minden családnak meglesz a maga tulajdona, saját tűz­helye. Itt arra kell kérnem a kormányt, — és ezt különösen aláhúzom — hogy a falusi kisla­kásépítésakció, nevezetesen a házhelyjuttatás és az építkezés lehetőségének folytonosságáról gondoskodjék. A kormány szociális érzékről tett tanúságot akkor, amikor azoknak könnyeb­bítésére, akik már házhelyhez és házhoz jutot­tak, a törlesztési határidő kitolásával enyhítést nyújtott. Nagyon sokan vannak azonban, külö­nösen fiatalabb családok, akiknek nincs meg a házhelyük és nincs meg a tulajdon házuk. Arra kérem a miniszter urat» méltóztassék odahatni, hogy ezek részére is lehetőség nyíljék házhely­ikiosztás és építési kölcsönök nyújtása révén arra, hogy tűzhelyhez jussanak. A miniszterel­nök úr itt a parlamentben programbeszédében hivatkozott erre és szociális érzékről tett tanú­ságot. Meg vagyok győződve arról, hogy a kor­mány programjában ez végrehajtásra is kerül. (Csoór Lajos: Más pénzügyi politika kellene hozzá!)

Next

/
Thumbnails
Contents