Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-177

Az országgyűlés képviselőházának 1 77. ülése 1937 február 3-án, szerdán* 117 mondja: van ott egy rendes fiatalember, aki még sem fog bennünket agyon nyúzni. (Derültség.) A lényeg az, hogy miből akarnak várost rendezni. Ez a kérdés, amely elénk mered iákkor, amikor ezt a javaslatot tárgyaljuk. A lakosság; agyon van terhelve adókkal és így a vidéken a tőkeszaponulat igen lassú. Kapitalista államban élünk és e kapitalista állam pénzügyei felett lángpallossal a kezében őrködik Imrédy Béla ő excellenciája, aki legutóbb is igen kemény beszédet mondott a kapitalista gazdálkodás mellett, megemlítve, hogy kinek keli fizetni a költségeket; nekünk, szegény fogyasztóknak. Ezt nagylelkűen ránkhárította. Lángpallossal őrködik Imrédy Béla ő excellenciáj 'cl cl kapitalista gazdálkodás felett, de egy percig sem jut eszébe azon gondolkozni, hogy miből lesznek a tőkék; azokat nem az angyalok pötyögtetik az égből, hogy azok itt keletkeznek a ki nemi fizetett munkabérekből és a különböző, a fogyasztóktól behajtott profitokból. A vidéken, ahol -alig van forgalom, a mezőgazdasági lakosság most kezd.kicsit éledezni az ötéves — úgy mondhatnám —

f pénzügyi dermedtségből, most jut egy kis pénz a kezébe & !ha körülnéz, azt látja, hogy a csizmája rongyos, a felesége rongyos is hogy ,a bútorai olyanok, hogy legjobb lenne már csak elégetni. A gazdaközönségnek sincs pénze s amennyiben van, olyan sziükiségletöket kell kielégítenie, amelyeket azonnal kell kielégíteni: csizmát, nadrágot, kabátot, szóval ruhát kell ivenmie, úgy, hogy a vidéken a tŐkesizaporulat hihetetlen alacsony. Fáradságot vettern .magamnak s áttanulmányoztam pár vidéki pénzintézet jelentését s megdöbbentem azon, hogy példáiul Magyarország legkultúráltabb részének, .az ország egyharmadának, a Dunántúlnak ia tŐkeszaporulata egy esztendőn sóikkal kisebb, mint például egy közepes angol városé. Nekem szent meggyőződésem, hogy például Leeds, vagy nem is kell odáig menni, egy francia vagy belga város, egy kisebb lakosságú, közepes város tőkeszaporulata sokkal nagyobb, mint az egész Dunántálé, Egyszóval, minthogy a tőkeszaporulat kicsiny, a kölcsönök meglehetősen drágák, illetőleg a kölcsön^kamatok meglehetősen magasak, köles önből sem várost építeni, sem várost rendezni nem lehet, mert a hitel ^nagyon drága, a városoknak pedig erre nincs pénzük. De most jön a dolog csattanója. Azoknak a városoknak, amelyeknek meg volna az anyagi megalapozottságuk ahhoz, hogy a kormány által maid későbben elrendelendő városszépítést és városrendezést végrehajtsák, útját állja a belügyminisztérium, amely minden lukrativ kiadást egyszerűen töröl a költségvetésből. Most rátérek egy igen fájdalmas pontra és nagyon ajánlom igen t. ^képviselőtársaimnak, hogy figyelmükkel megajándékozni szíveskedjenek., A magyar -életnek egy olyan fájó pontjára akarok rámutatni, amely sokáig így nem maradhat. Nevezetesen itt a képviselőháaban egynéhányszor már letárgyaltunk törvényjavaslatokat, amelyek a városi autonómiát szabályozzák. Minden ilyen tárgyalásnál ezekről árpádokról akár én, akár más képviselőtársam rámutattunk arra, hogy az autonómia, különösen a vidéki városokban, milyen labilis valami (Dulin Jenő: Ez igaz!) és a belügyminiszter kegyétől függ. Mennyire lealázó dolog az, hogy egy város, mondjuk annak polgármestere, a pénzügyi tanácsos és a város számvevője összeállítják a jövő évi költségvetést. Amikor ezt összeállítják^ felülnek a vonatra és alázatos instanciázások között bemutatják azt a belügyminisztérium illetékes szerveinek előzetes szankció végett. Akárcsak a háború előtt lennénk, mikor a magyar miniszterek díszmagyarba vagy ferencjóskába vágták magukat és elmentek Bécsbe a törvénytervezettel a kezükben és dobogó szívvel mutatták be őfelségének azt a törvényjavasatot, amelyet majd a magyar képviselőház elfogad, előzetes szentesítés^ végett. Akkor is fájt ez, de legalább egy császárral álltunk szemben, a hatalmas Habsburgok egyik ivadékával, aki mögött ott állt az egész osztrák-magyar monarchia hadserege és az osztrák-magyar monarchia külügyi képviselete, de az mégis csak furcsa, hogy Magyarországon egy polgármester, tehát a város legnagyobb potentátuma, a pénzügyi tanácsossal és a számvevővel feljön Budapestre és — tisztelet a személyeknek — egy miniszteri osztálytanácsosnak hétrétgörnyedve bemutatják azt a költségvetést, amelyet csak ezentúl fognak tárgyalni (Farkasfalvi-Farkas Géza: A hétrétgörnyedés r közéleti jelenség nálunk!); őnagysága azután átnézi a költségvetést és a város hatalmasságai hazautaznak, megcsinálják az utolsó simításokat, összehívják a kisgyűlést, azután a közgyűlést, a közgyűlésen nagy viták vannak, kirántódnak a hüvelyekből a fringiák, összecsapnak az érvek és az urak úgy csinálnak, mintha valamit csinálnának. Pedig dehogy csinálnak! Amikor a költségvetést a kormánypárt megszavazta, újból jönnek és újból kezdődik a móka. A gyakorlatból mutatok most fel egy esetet. Azt mondja egy hír: csütörtökön megkezdték Budapesten a ipénzügyminisztériumban a város idei költségvetésének miniszteriális jóváhagyását. A tárgyalás vezetője X. Y. iminiiszteri tanácsos volt. A város részéről a polgármester, a pénzügyi tanácsnok, a főszámvevő voTtak jelen. A költségvetésnek ez az elbírálása pénzügytechnikai kisebb-nagyobb változtatásokkal mind a bevételek, mind a kiadások terén, máris ^megtörtént. Ennyi történt a pénzügyminisztériumban- Azután az urak onnan átmennek a tbeügyminisztériumba és kezdődik a móka elölről. A pénzügyminisztériumban hétrétgörnyedve őméltósága előtt odatartják a város közgyűlésének határozatát, őméltósága felülbírálja s azt mondja: ez nem jó, ez nem jó, ez nem jó, ide többet, ide pedig kevesebbet kell adni. (Br. Vay Miklós: Azt mondja hogy túlsók!). Azután átmennek az urak a belügyminisztériumba és ott folytatódik a móka. A lényege ennek az, 'hogy az urak ott a városi közgyűlésben szamarak voltak, mi ezt jobban tudjuk, mint önök. Törlik az egyes tételeket és — magyarán mondva — bolházzták a költségvetést, bocsánat -a kissé drasztikus kifefejezésért. Nem gondolják az urak, menny i-re megalázó és a polgári önérzetre mennyire jellemző ez az eljárás? Hol van itt am autonómia? Amikor a költségvetést be kell mmtatni mind a pénzügyminisztériumban, mind a belügyminisztériumban, amikor a város iki&gyűlése, közgyűlése nagy veszekedések köizhen, sokszor egy hétig tartó tárgyalás után -megszavazza a költségvetést, akkor kezdődik a kálvária elölről, fel kell ímenni a pénzügyminisiztériümba és ott ő méltósága rájön arra, hogy ez és ez a tétel nem jó, mert nem 336 pengő 12 fillérnek, hanem $22 pengő 28 fillérnek kell lennie, szamaraik voltak az urak, ezt én jobban tudom. Ez megcsúfolása a polgári önérzetnek