Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-176

Az of szag gyűlés képviselőházának 176 közjogi aggodalomról véleményem szerint itt nem lehet szó. Ami a törvényjavaslatban foglalt egyes intézkedéseket, a telekátaiakitást, a kisajátítást illeti, olyan értelemben, hogy ez belenyúlás a magánjogba, erre nézve azt kell mondanom, hogy ezeket a kérdéseket a fennálló törvények is szabályozták, még pedig ilyen törvényi szabályozás nemcsak nálunk, hanem más külföldi államokban is van, a törvényjavaslatnak ilyen vonatkozású intézkedései tehát természetesen megint csak njem adhatnak alkotmányjogi kifogásra alapot. Ha ellenben a törvényjavaslat valódi jelentőségét meg akarjuk bírálni, nézzük meg, hogy mi volt az eddigi helyzet. Eddig ezeket az ügyeket — mert hiszen az élet eddig is hozott szabályozást és eddig is alakítottak át telkeket, eddig is beleszólt a közület, hogy mikép és mi módon szabják meg a telek határait, milyen magasra építsék rajta az épületet — statútumok alapján szabályozták és a legtöbb esetben az építésügyi közigazgatás magatartásán múlott, hogy ki, meddig mehetett el a telekre vonatkozó magánjogainak érvényesítésében. Gondoljunk csak arra, hogy Budapeseten például az építésügyi statútum alapján, ha valaki nem alkalmazkodott azokhoz a szabályozási vonalakhoz, amelyeket a főváros illetékes ügyosztálya kidolgozott, egyszerűen nem kapta meg éveken keresztül az építési engedélyt. (Rupert Rezső: Ez nem volt elég?!) Itt tehát több-kevesebb önkénnyel azt mondhatnám, violance douce-szal állunk szemben és sokszor láttunk magunk előtt komoly tragédiákat, amelyek abból állottak elő, hogy az, akinek igenis szüksége lett volna, hogy, mondjuk, telkét felosztás útján valamiképpen gazdaságilag hasznosíthassa, meg volt akadályozva ebben sokszor azért, mert a szomszédja rezisztált a főváros telekszabályozási intézkedéseinek és törvény híján, nem tudtak belenyúlni sem közérdekből, sem magánérdekből ezekbe a kérdésekbe. (Rassay Károly közbeszól.) Gondoljunk arra, hogy például itt vannak Budapest bevezető útjai, gondoljunk csak arra, hogy milyen szégyenletes állapotba került Óbuda egyesek rezisztenciája folytán. Lehet, hogy talán itt maga a város is késlekedett a vonatkozó szabályozási tervek elkészítésében, de az is bizonyos, hogy a főváros bekötőútjainak nagyrésze azért nem tudta megkapni azt a képet, amely ehhez a nagyvároshoz méltó lett volna, mert megfelelő törvényszabályozás híján, sok esetben nem tudtak egyesek rezisztenciájával megküzdeni. A legtöbb világvárosban megtalálták ennek a módját. Nem mondom, hogy az összes világvárosok idevonatkozó szabályait átolvastam, de olvastam néhány érdekes cikket, amelyekben utaltak arra, hogy ugyanezek a problémák a nyugati nagy metropolisokban is felmerültek és azután a városok, a különböző törvényhatóságok és minicipiumok mindenütt hasonló intézkedéseket tettek, amelyeknek álapján mélyen messze bele tudtak nyúlni a magánjogokba és így tudták elérni azt, hogy a megfelelő városkén kialakult. A magánjoggal kapcsolatban csak egy dologra utalok. Amikor a 80-as évek elején a telefon megjelent és be akarták Budapesten is vezetni. — én Hoitsy Páltól halottam ezt — annak idején nagy vitára adott alkalmat, vájjon a magánjog elveivel összegyeztethető-e, a drótok vezetésére szolgáló póznáknak idegen házakra való felszerelése. Voltak, akik ettől az ülése 1937 január 29-én, pénteken. 109 egész magánjogi rendszernek összeomlását féltették. Ez a telefonvonal mégis csak bevezetést nyert, és akik a magánjog megrendülését féltették, hogy ilymódon az Ő magántulajdonukra vezetik a drótot, amely a (közérdeket szolgálta, sokaknak ez az aggoaalma nem vált be. Ugyanígy van ez ennél a törvényjavaslatnál is. A magántulajdon kétségtelenül csakis a közület védelme alatt állhat fenu. Valamenynyien tudjuk, hogy csakis egy állammá szervezett társadalom képes a magántulajdont mint jogintézményt fenntartani és kellő védelemben részesíteni. Ugyanakkor azonban nem lehet megtagadni a jogintézményt védő közülettől azi, hogy ezeket a jogosítványokat, amelyek mint magántulajdon jelentkeznek, közérdekből ne korlátozza. Ennek megtaláljuk alapját a római jogban, ahol ez talán más jogrendszerekből fejlődött ki és megtaláljuk a mai jogrendszerben is. Amikor ennek a törvényjavaslatnak intézkedéseit nézem, azt látom, hogy sehol a magánjogokat nem érinti és nem kívánja messzebb érinteni, mint ahogy azt a közület érdeke megkívánja és szükségessé teszi. Az újabb idők fejlődése folytán egyre nagyobb és nagyobb köve Leimén veket támasztunk a városrendészetiéi szemben. Gondoljunk csak arra, hogy amikor egy ilyen nagy város, mint Budapest, egy kis mezőváros keretéből kifejlődött, természetesen sem az útjai, sem a terei nem voltak béren le?,ve olyan forgalomra, mint a mostan. Ahoi valamikor, mondjuk 30—40 évvel ezelőtt a legtökéletesebb városrendezési terv megelégedett egy akkor aránylag nagynak yélt 16—20 méteres széles úttal, ott á mai autóforgalom mellett ez az útszélesség egyáltalában nem felel meg egy nagyváros kívánalmainak. De itt van az autóforgalommal együtt az autók belső városi parkírozásának nagy kérdése, azután itt van az a kívánalom, amelyet a légiforgalom vetett fel. A városok belsejében nem kell erre gondolni, de a városok határában már felmerült ez a másik nagy probléma. A technika fejlődésével együtt egymásután léptek fel a nagy kívánalmak, amelyeket másképpen nem lehet megoldani, csak ha a közületnek igenis van módja beleszólni a telkek rendezésébe, átalakításába és ahol ezt egyességileg el nem lehet érni, ott igenis mes kell adni a kisajátítási jogot. A törvény struktúrája szerint a technikai kívánalmak, a technikai szükségesség fennfor

: eásának megállapítását p igenis közigazgatási útra kell terelni. Én mint jogász szívesen bocsátok mindent bírói kognició alá, de magunk jogászok is éreztük akkor, amikor lakáshiyatalról van szó, azután az egész földreform eljárásnál is sokszor láttuk, hogy bizonyos kényes technikai kérdésekben a bíróságtól olyasmit kívántak, amire a bíróságnak sem előképzettsége, sem pedig a megkívánható speciális beállítottsága nem volt meg. Ennek következtében tehát én éppen a bírói tekintélynek, a bírói hivatásnak magasztosságára való tekintene] .kerülni szeretném azt, hogy olyasmivel terheljük meg a bírói szervet, amihez a bíró nem ért, hogy például egy városrendezésnél mik legyenek a technikai elvek. Bíznunk kell a városnak elsősorban az autonóm testületétől választott szervében. Arra keH ezt rábízni, ez pedig ebben a javaslatban «megvan. A másik, amire fontosnak tartom rámutatni, az, hogy a magánjogi elv érvényesülése