Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-176
1Ö8 Az országgyűlés képviselőházának 176. ülése 19$7 január 29-én, pénteken. zásokra! — Fábián Béla: Állami altisztek pénzét vitték el. — Zaj. — Elnök, csenget.) Méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek ennek a javaslatnak pénzügyi struktúrájára. Azt mondja a törvényjavaslat (olvassa): »Városok, valamint a városrendezés szabályai alá vont kis- és nagyközségek az ennek a törvénynek végrehajtásával felmerülő kiadások fedezete céljából külön közszolgáltatásokat szedhetnek.« A városok súlyos helyzetben vannak. Nagyon nehezen fogják előteremteni egy újabb adóra a pénzt. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt mondja a javaslat (olvassa): »A városnak, valamint a városrendezés szabályai alá eső kis- és nagyközségekneü az e törvény rendelkezésein alapuló beviteleit, továbbá a városrendezési terv alá eső közterület bérbeadásából származó bevételeit csak e törvény végrehajtásához szabad felhasználni.« A papiros megint türelmes, a papiros megmondja, hogy csak e célok, a városrendezés céljai érdekében szabad e jövedelmeket felhasználni, de... (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter megjelenik a teremben.) A pénzügyminiszter úr végszóra jött. mert a pénzről lesz szó, pénz áll a házhoz. (Derültség. — Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Nem a Háztól kell a pénz?) Mélyen t. pénzügyminiszter úr, ennek a nagyon komoly városrendezési javaslatnak pénzügyi alátámasztásáról van szó, amelyhez^ a miniszter úr is hozzá járulhat a maga pénzüeryi gesztiójával, mert itt azt mondja, a törvényszöveg hogy (felolvassa): »A városrendezési terv alá eső telek tulajdonosát telkének, értéke, vas-y értékemelkedése arányában a rendezés költségéhez hozzájárulásra lehet kötelezni.« Ez tehát azt jelenti, hogy a városokban be lehet vezetni a telekértékadót, amely évenkint visszatérő szolgáltatás, vaffy pedig a telekértékemelkedési adót, az úgynevezett bettermentet, amely mindig alkalomszerű, a vétel és eladás stádiumában esedékes szolgáltatás. Ez mindenesetre igazságos. Igazságos, hogy az. akinek < telke t értékben emelkedik, aki a köz munkája révén vagyonában gyarapodik, erre a eélffe le is ad ion. Ezt az elvet a magam részéről helyeslem. de azt tartom, mindenesetre tekintettel kell lennünk itt'is a kisemberekre, tekintettel kell lennünk arra, hogy ez az intézkedés ne sértse a kisemberek érdekeit, nehogy e modern reformnak modpi-n rendezésnek kis kalyibákban vagy vityilókban lakó emberek áldozataivá váljanak (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Értékhatárról van szó!) Értékhatár kell is. Azt nem akarjuk, hogy a kisembereket sérelem érje (Ügy van! Ügy van! a bal- és a széJsőbaloldalon — Rupert Rezső: Az lehet a vége!) Azért beszélünk róla. (Rupert Rezső: Azért kell ide bíróság. — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Az autonómiától függ a szociális szempontok érvényesítése) Az autonómiától függ, nagyon helyesen méltóztatott mondani. Azt mond% a törvényjavaslat, hogy a városrendezési terv alá eső telek tulajdonosát hozzájárulásra lehet kötelezni telkének értéke, vagy értékemelkedése arányában. Ezt kombinálni kellene esetleg az 5., vagy a 15. §-ban foglaltakkal: a kártalanítás nélküli eliárásba lehetne betudni az értékemelkedési adót. Ez is elképzelhető és elgondolható. Én a közérdeknek teljes védelmét képviselem és kívánom, de viszont, amint említettem, a kisembernek jogos magánérdekét nem szeretném háborgatni. Egy nagy kapitalistának, egy nagy banknak dolgáért, ha egy kicsit eret vágnak rajtuk, nem fog a szívem fájni, de a kisemberért igenis feltétlenül síkra szállok és nagyon kérem a mélyen t. miniszter urat, hogy ezt méltóztassék tekintetbe venni az ügy elintézésénél. Igen t. Képviselőház! Méltóztatik látni eddigi beszédemből, hogy törekedtem tárgyilagosságra, igyekeztem a dolgokat nem elmérgesítő szellemben, hanem megértő szellemben tárgyalni. Nem is akarom, hogy engem a miniszter úr azok közé számítson, akik őt el akarják gáncsoilni dicséretreméltó szándékában. Ellenkezőleg, az ellenzék részéről is segíteni és gyámolítani akarom, mert ismétlem, a konstruktív, az alkotó, a szilárd alapzatú munka a mi ideálunk, azért akarunk élni. De éppen azért, mert bár ez a javaslat műszaki szempontból majdnem azt mondhatnám, kifogástalan és a kitűzött célok megvalósítására, elérésére alkalmas, azonban alkotmányjogilag és m agán jogilag nem felel meg, nagyon kérem a miniszter urat, tegye lehetővé, hogy ezeket a skrupulusainkat is leküzdjük: ha eljön a harmadszori olvasás ideje, gondoljuk meg, hogy mit teszünk ezzel a javaslattal. Mindaddig, amíg ezek a magánjogi és alkotmányjogi sérelmek fennállanak, a magam részéről a javaslatot nem fogadhatom el. {Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Ember Sándor képviselő urat illeti a szó. Ember Sándor: T. Ház! Az előttem szólott t. képviselő úr elismerte, hogy a javaslat gazdasági rendelkezései jók. Elismerte, hogy vaslatban foglalt technikai rendelkezéseik ugyancsak megfelelnek a kívánalomnak. Amiket előttem szólott t. képviselőtársam kifogásolt, azok elsősorban közjogi, másodsorban pedig magánjogi aggodalmak voltak. Egy gazdasági vonatkozású törvény értékét a mai időkben, amikor annyi a munkanélküli, amikor a fiatalság nagy része itt áll jóformán reménytelenül abban a tekintetben, hogy megfelelő elhelyezkedést tudjon találni, elsősorban abból a szempontból kell elbírálni, hogy mennyi munkaalkalmat teremt. Amikor én ezt a városrendezési törvényjavaslatot, amelynek időszerűségét, célszerűségét az Összes felszólalók elismerték, kezemben veszem, azt látom, hogy ez a város rendezési törvényjavaslat, ha keresztül fogják vinni abban a mederben és gondolatkörben, amelyet ezt a törvényjavaslat elénk tár, igenis, komoly munkaalkalmakat fog teremteni. Az előttem szólott igen t. képviselő uraK közjogi aggodalmai elsősorban azon alapultak, hogy a javaslat a 22. §-a egy csomó életviszony szabályozását, ecy csomó jogviszony rendezését éppen az építésű ergy el kapcsolatban a törvény alapján később felhatalmazásra meghozandó rendeletek hatáskörébe utalja. Ezt az elvet abból a szempontból kifogásolták hogy általában ezeket az életviszonyokat is törvényi rendezés alá kívánták volna vonni. Ha megnézzük a 22. § intézkedéseit, ott csupa olyan jogviszony és életviszony szabályozását látjuk, amelyeket eddig tételes r törvény nem szabályozott. Itt tehát nem sértettünk alkotmányjogi elvet. Abban az esetben, ha oly jogviszonyok és életviszonyok szabályozásáról lett volna szó, amelyeket eddig tételes törvény írt körül, tételes törvény szabályozott és ezeknek szabályozását utaltuk volna egy törvényi felhatalmazásra kiadandó rendeletre, akkor megértettem volna az alkotmányjogi aggályokat. Miután ez az eset nem forog fenn,
