Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-176
1Ô4 Az országgyűlés képviselőházának 1 rosrednezési szempontokat és pl. Szeged, vagy Debrecen körül egész telepek vannak, amelyeket közműbe építettek be, és a város lakosságának kell annak a közműhálózatnak; költségeit fizetnie akkor, amikor a népsűrűség ott nagyon alacsony. De beszéljünk pl. Debrecenről. Debrecen olyan széles területen fekszik, hogy Debrecen, polgára községi pótadóban nyolcszor annyit fizet, mint pl. Párizs városának lakosa. Mi ennek az oka? Vásáry István, Debrecen volt polgármestere nagyon érdekes tanulmányban megállapította azt, hogy a város a külső részeken nagyon terjeszkedett, ott kívántak közműveket létesíteni, és előállt ti Z cl helyzet, hogy a külterületeken létesített 'közmüvek létrehozása és fenntartása többe került, mint magának az ingatlannak becsértéke. Ezért Vásáry azt gondolja helyes megoldásnak] az ő tanulmányában, hogy azokat a kint lévő, külső területi közműveket és lakásokat bontsák Iß és hozzák be a város belsejébe, mert ez még mindig olcsóbb lesz, mint ha azokat odakint tartanák fenn. Természetesen ez nem olyan egyszerű kérdés (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Kis kertes házak!), mert ezek az emberek mezőgazdasággal foglalkoznak, kis kertes lakásuk van stb. Szóval nem olyan egyszerű a kérdés. Nagyon érdekes, hogy Vásáry azt mondja, hogy ilyen módon alakult a házhelyelosztások folytán a tényleges helyzet, tudniillik, hogy ezek a kifelé terjeszkedő közművek a városoknak rendkívül sok pénzükbe kerülnek. Van egy másik példa is: Kecskemét. Kecskemét kiterjedése 90.000 hektár. Tesséki megnézni, hogy mégis mennyien laknak a város belsejében és milyen kevés ember jut a város külső területére. A házhelyjuttatások során nem vették figyelembe ezeket a szempontokat és például Szeged környékéről is hallottam, hogy ott egy esetben tíz hold területet osztottak ki házhelyre és amikor ez a tíz hold megvolt, amely terület talán alkalmas lett volna ti 1*1* 0-5 hogy egy család megéljen rajta, akkor vett maga mellé ez a család egy társtulajdonost, az is oda épített egy házat, vettek egy harmadikat is, az is odaépített, úgyhogy most hárman vannak azon a kis területen és egyik sem tud boldogulni. Ilyen helyzetet idézett elö a rendezetlenség és ezért is nagyon helyes, hogy most ebben az ügyben valami történni fog. Méiltóztassanak most megengedni, hogy mivel a városokról van szó, röviden elmondjam, hogy a városok szempontjából a régebbi törvényhozás sokkal bőkezűbb vo.lt , mint a jelenlegi. Petrovácz igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy tulajdonképpen két városfejlesztési törvény van: a szegedi és *a gyöngyösi. De van még egy harmadik is, az 1912. évi LVIIL t.-c, amely az igazi városfejlesztésről szól és amelynek 1. §-a azt mondja, hogy 1914ben 4 millió, 1915-ben 5 millió, 1916-tól kezdve pedig évenként rendszeresen 8 millió koronát bocsát az állam a városok rendelkezésére. Ennak a 8 millió koronának a fele, vagyis 4 millió korona egyenesen a városi rendőrség támogatására szolgál. (ügy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Méltóztassék megnézni, hogy mennyire megváltozott a helyzet! Azelőtt az állam adott pénzt a városoknak a rendőrség segélyezése végett, most a város ad az államnak, szintén az állami rendőrség költségeihez való hozzájárulás címén, mégpedig Budapesten 3 milliót... (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Fordítva volt a helyzet! Akkor a városok 6. ülése 1937 január 29-en, pénteken. látták el a rendőri szolgálatot! — Malasits Géza: De olcsóbban! Nem került annyiba! Feleannyiba került! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ok látták el! De ez nem tartozik a törvénybe! — Esztergályos János: Kórházakat építsenek!) 4 miLlió K ment tehát rendőrségi célra és 4 millió maradt egyéb városrendezési és városfejlesztési célokra. Szóval akkor a magyar államnak volt szíve a vidéki városok megsegítésére. Nekünk is volt szívünk, de csak papiroson, i ! ; !*J J -engedelmet kérek arra, hadd említsem meg, hogy volt az öreg Wekerlének 1908-ban egy városfejlesztési törvénye, amely kimondotta, hogy a magyar kormány négyszögölenként 6 korona 50 fillérért az Óhegyen ingatlant vásárol, megszámlálhatatlan holdnyi területet. Az Onegyen, Kőbányán vásárolt a kormány ingatlant és ezt azért tette, hogy 12 millió koronaért munkásházakat építsen azon a helyen. Amikor az én tisztelt Peyer Károly barátom a munkásházakról beszélt itt, akkor nekem eszembe jutott ez a törvény és eszembe jut az 1907. évi törvény is, — méltóztassanak megnézni, tisztelt barátaim — amely egyenesen állami támogatást helyezett kilátásba a munkásházak építésére. Az állami támogatás megvolt, de munkásházak nem épültek. Ellenben a nyomortanyák állanak, a Mária Valéria-telep, a Zátatelep, az Auguszta-telep, (Jfetrovácz Gyula: tezegyen! — liinnyes Jüajos: r'atkányok vannak on\) amelyek szégyenletesek, s ahol nem emberi, nanem állati módon élnek emberek; ^uunnyes Lajos: .borzalmas!) fennállanak, nogy az áliam, vagy a város címén, az mellékes. j_>e amikor a városrendezés címén itt beosztják a villákat, beosztják a nagy emeleteket, beosztják a nagytőkének mindenféle megnyilvánulását, akkor kérem, hogy a páriák, a nyomorult, szegény, utolsó sorban elő emberek érdekében ezeket a nyomortanyákat egy tollvonással szüntessük meg. (Petrovácz Gyula: Áttolják a város nyakára! — Kassay Károly: Úgyis az lesz a vége! — Malasits Géza: Sashalmot is át akarják tolni! — Kassay Károly: Majd a százezreket a városházán oaa adjuk, nem a sajtóra! Úgyis elérkezett az ideje! — Dinnyés Lajos: Adott a város a sajtónak?í — Kassay Károly: Nem adták, csak vitték!) Beszéltem az 1908. évi törvényről. (Egy hang a középen: Elévült!) Az 1908. évi törvény? (Felkiáltások a baloldalon: Nem az! Másról van szó!) Ez az elévülés és elavulás mindig eszemben van. Ha a háború utáni korszakra térünk át, itt van az 1930 :XI. t. c, amely a kormányzó úr 10 éves kormányzói jubileuma alkalmából a 2. §-ban a következő rendelkezést hozta (olvassa): »E történeti évfordulónak és a kormányzó úr 10 éves országlásának emlékét a törvényhozás régóta nélkülözött több országos érdekű mű és intézmény megalkotásával Örökíti meg és ennek maradandó jeléül valamennyit Horthy Miklósról nevezi el.« A többiről nem beszélek, csak azt hozom fel, amely bennünket a városrendezéssel kapcsolatban érdekel. A g) pont ugyanis a következőket mondja (olvassa): »Kertes családi háztelep 1000 házzal tisztviselők és munkások részére az 1908.-XXIX. t. c.« — ez a Wekerle-féle városi törvény — »végrehajtásaképpen Budapesten, a X. kerületben, az úgynevezett Óhegyen, az állam tulajdonában lévő területen.« 1000 ház tisztviselők és munkások számára 1930-ban? (Kassay Károly: Hány épült fel. már?) Egy sem! (Bassay Károly: Az lehetetlen! — Bornemisza Géza iparügyi mi-