Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-176

Az országgyűlés képviselőházának 176. ülése 1987 január 29-én, pénteken. 105 niszter: Akkor volt pénz! Több pénz volt! — Eassay Károly: Hány millió ment ki azóta olyan célokra, amilyenekre nem lett volna szabad!) Méltóztatik látni ilyenkor, miniszter úr, hogy a papiros türelmes. A törvény megvan, csak az 1000 ház nincs meg. Méltóztassék tehát a mulandóságra és a változásra gondolni. Ha a miniszter úr a legjobb akarattal és a legjobb indulattal akar is elintézni kérdéseket, mégis elkövetkezhetik a vég is egy miniszter életében. Méltóztassék elképzelni: a miniszter úr elment, jön egy új miniszter, azt ez a kérdés

# nem érdekli, mert nem ő hozta. (Dinnyés Lajos: Az mást igér!) De engedelmet kérek, nekünk, a törvényhozásnak, a magunk alkotását mégis csak figyelembe kell vennünk! Ha itt van ez az 1930. évi törvény és ha ebben szó van kisemberekről, nyomorult emberekről, munkásokról, lakóházakról, akkor tessék ezt végrehajtani ! Nem kell semmi új törvény, nem kell semmi városrendezés, nem kell külön szónoklatokat tartani: egyszerűen tessék az 1930. évi törvényt végrehajtani, a nyomortanyákat kitelepíteni és az Óhegyen felépíteni az 1000 munkás- és tisztviselőlakást. (Ember Sándor: Azzal még nincs minden kérdés megoldva!) De ez a kérdés meg van oldva! Én a világot nem bírom megváltani, csak e^y-egy sarkába tudok odanézni és valamit csinálni. Dőre ember az. aki azt hiszi, hogy az egész világ dolgait el tudja intézni. Mi csak csináljuk meg az intézkedést arra, hogy azután meg lehessen kezdeni az 1000 munkáslakás építését az Óhegyen és telppítsük ki a Már'a Valéria és fiz Augusztatelepet (Ügy van! Ügy van! balfelől), mert ha íery teszünk, akkor emberi kötelességünknek és törvényhozói feladatunknak eleget teszünk. A városokkal eléggé foglalkoztam és itt is csak azt kell mondanom, hogy az extenzív munka helyett intensive kell dolgoznunk. Véget kell vetnünk az újabb telepalakításoknak, meg kell akadályoznunk a városok területének további növekedését. Mivel objektív ercber vagyok, felcmMoin. hogy ami műszaki ir+ézkedés van a törvényjavaslatban errevoaatkozólag, az lielye-3 d/"log. A telekátalakítási, a határrendeíéái oliárás helyes dolog. Nagyon érdekes, — és ezt Petrovácz igen t. képviselőtársam is megemlítette, — hogy a telekalakítás gondolata ma-j-yar^ gondolat. Szeereden az árvíz alkalmával történt az első telekalakítás. Lechner Lajos, a kiváló műépítész, egyik nagyon érdekes tanulmányában beszét i<s erről... (Bornemisza Géza, ipariiflryi miniszter: Az indokolásban is van sző ról*!) Nem tudom, Lechner neve benne van-e? En kiástam ezt a derék öreget, 3zt a derék építészt és elolvastam a tanúim anyát is, amelyben nagyon egyszerűen és viláírosnn — hiszen a régiek olyan egyszerűen és világosan tud+ák megmagyarázni a dolgokat, nem ilyen nyakatekert, rettenetes stílusban, ami a modern törvényalkotásokat jellemzi - írta meg ezt. (Mozaás a baloldalon. — Dinnyés bajost Ezt a stílust Béldi találta kü »Vertikális«, »e^bástyásulás«, »totalitás«! — Petrová^z Gyula: »Mellbőség!« — Dinnyés Lajos: »Pöröllyel búvárkodunk a nemzetért«. Borzalmas, rettenetes! — Élénk derültség.) Lechner Lajos ebben a tanulmányában azt mondia. hogy a tebk.-ííalnkítá^ el iává«^ a következőképpen menjen végbe: Minden ház. telek ugyanazon a vidéken maradjon, ahil volt. A telektulajdonos tejekhez jusson akkor is, ha eddigi telke új utcára, vagy térre esettKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ, XI. Harmadszor:, minden telelnier lehetőleg szabályos alakja is legyen, s meghatározott területnél kisebb ne legyen. Ez az a három irányelv, amelyet ez az Öreg magyar építész egyszerű szavakban örökségül ránkhagyott, hogy megtanuljuk. Mert ezt még kívülről is el tudjuk mondani, ellenben ami a legtöbb törvényjavaslatban van, az nekünk magyaroknak sokszor teljesen idegen dolog; különösen az ügyvédi rendtartást (Derültség.) illetőleg az indokolás. Sötét agynak a szüleménye! {Élénk derültség. — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez az indokolás?) Nem ez! A miniszter úrral igazán olyan szeretettel kívánok bánni ebben a dologban, mert a jó szándékot és a jóakaratot mindig helyeslem. (Friedrich István: De most már elég! Most már térj a tárgyra! — Elénk derültség.) Most miután foglalkoztam általánosságban a városokkal és köztük az alföldi városokkal, rá kell térnem arra, hogy minden városnak más problémái vannak. Miskolcnak például egészen más problémái vannak, mint a többi városnak, lia méltóztattak Miskolcon járni, akkor méltóztattak látni, hogy ez a város teljesen összenőtt az egyik oldalon Diósgyőrrel, a másik oldalon pedig Hejőcsabával. Ott tehát Ndgymiskolc kialakításáról lehet szó. Ezek a fontos kérdések. De engedje meg a t. Képviselőház, hogy itt beszéljek arról, hogy a vidéki károsok sok tekintetben ártatlanok a mai helyzet előidézésében. A vidéki városok ma is nyögik a Speyer-kölcsönök rettenetesen nagy kamat- és tőketerheit, sőt nemcsak az a baj, hogy ezt nyögik és a költségvetésüknek jelentős része a Speyer-kölcsönök visszafizetésére fordíttatik, hanem még egy baj van, igen t. miniszter úr. Ezt a miniszter úrnak, azaz főleg a pénzügyminiszter úrnak a figyelmébe ajánlom. Első helyre vannak bekebelezve ezek a Speyer-kölcsönök s a városok nem mozdulhatnak meg, amíg nem kapnak felmentést a t. amerikai bankár uraktól s addig nekik nem szabad várost rendezni, várost szabályozni, költségeket erre a célra fordítani. A Speyer-kölcsön a vidéki városok közigazgatási és pénzügyi megmegromlásának egyik legjelentékenyebb tényezője, úgyhogy én az iparügyi miniszter úr útján kérem a pénzügyminiszter urat, — s itt a vidéki városok érdekében szólok — hogy a vidéki városok költségvetése és háztartása érdekében minél hamarább rendezzék a Speyer-külcsön ügyét, hogy a vidéki városok felszabaduljanak az alól a lidércnyomás alól, amellyel a Speyer-kölcsönök rájuk fekszenek. (Friedrich István: Erről nem beszélt Bud János! Az ő idejében volt! — Mozgás) Igen t. Képviselőház! Most méltóztassék megengedni, hogy — mint beszédem elején mondottam — rátérjek Budapest problémájára. (Halljuk! Halljuk! a középen.) Budapesten a bérkaszárnyákat, a levegőtlen udvarokat, a szűk utcákat szidják, joggal és helyesen. De egy városi embernek, aki szeret logikusan gondolkozni és szeret mindennek a nyomára jönni, (Zaj. — Az elnök csenget.) mégis el kell mondania, hogy nagy különbség van a jelenlegi váro-építés és a régi városépítés között. (Rassay Károly: Az egész világon!) Ugy van, nagyon helyes, az egész világon. A régi városépítésnél egy probléma volt: A munkahelynek és a lakóhelynek a közelsége. Ezért építették a bérkaszárnyákat, mert a gyári negyedekben ez volt a legmegfelelőbb típus a munkások elhelyezésére. Ez a helyzet azonban megváltozott. Most 16