Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-176

94 Az országgyűlés képviselőházának 17 6. ülése 1937 január 29-én, pénteken. lyozni, hogy az sérelmes lesz az építőiparosokra és az építőmesterekre nézve. Ezt az aggodalmat alátámasztja az is, hogy a mérnöki kamara egy javaslatot adott ehhez a törvényjavaslathoz és a kamara javaslata értelmében minden speciális építőmunkát kizárólag a mérnökök részére akar fenntartani és az építőmestereket ebből ki akarja zárni. Ugyanígy meg kell védeni a kőművesmester és a kőművesiparos érdekeit is. Szerzett jogokat nem szabad elkonfiskálni. Ez a, legfontosabb. Minden törvény tiszteletben tartja a szerzett jogokat. (Dinnyés Lajos: Ez a törvényjavaslat nem tartja!) Nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, amire már az orvoskamarai töir vény javaslatnál is helyezkedtek, hogy az iparosokat olyan ipar gyakorlásától, amelyet évtizedekig r gyakoroltak és amelyet, elismerem, csak szabályrendeletekben iparkodtak szabályozni, de törvényben nem, máról holnapra megfosztotta a törvény. T. Ház! Minden alkotmányos országban ügyelnek arra, hogy a szerzett^jogokat tiszteletben tartsák, hogy azok épségben maradjanak. (Ügy van! balfelől.) T. Ház! A miniszter úr kijelentette a szakbizottságban, hogy a szerzett jogokat a szabályrendeletek alkotása közben tiszteletben fogja tartani. Végtelenül sajnálom, hogy éppen e percben nincs itt a miniszter úr (Dinnyés Lajos: Hol van? Előadó sincs, kérem! — Br. Vay Miklós: Még az adókból!), mert kérni akartam őt arra, hogy itt a plénumban is jelentse ki, hogy még abban a legrosszabb esetben is, ha ez a törvényjavaslat tényleg úgy válnék törvénnyé, mint amilyen formában most. előttünk fekszik, legyen biztosíték^ arra, •— mert a miniszter a képviselőház plénuma előtt kijelentette — hogy a szerzett jogokhoz nem fog hozzányúlni. Nagyon fontos kérdésnek tartom ezt és ezért arra kérem a t. Házat, ne engedjünk ebből az álláspontunkból és ne adjunk felhatalmazást a kormánynak arra, hogy még a szerzett jogokhoz is hozzányúlhasson, mert akkor nincs megállás. (Esztergályos János: Bele kell venni a javaslatba!) Ha ezt nem biztosítjuk, akkor sehol sem tudunk megállj-t kiáltani, mert ha a kormány a szerzett ^jogokhoz hozzányúl, akkor végigsöpör az egész vonalon, akkor jogbizonytalanság következik be és nem lesz az embereknek hitük és bizodalmuk abban, hogy a jövőben is gyakorolhatják azokat a jogokat, amelyeket ma gyakorolnak. T. Ház! Az építőművészet évezredes alkotásait ma is bámulja! a világ, már pedig amikor évszázadoEííár ezelőtt ezeket a hatalmas, gyönyörű épületeket emelték, akkor nem volt külön tervező építész és külön statikus, hanem volt egy-egy kiváló, elsőrendű iparos, akinek alkotásait még évszázadok múlva is értékelik és csodálják a legkiválóbb mérnökök és szakemlbierek. Ha az ipar ki tudott termelni a maga köréből ilyen kiváló szakembereket, akkor természetes dolog, hogy most is vannak ilyen nagyszerű szakerők és az is természetes, hogy az idők haladtával az építésügyben is megkívántatik a mindig nagyobb és nagyobb szaktudás, ne tessék tehát annak érvényesülését az egész vonalon lehetetlenné tenni. Vannak kiváló építőmestereink, építőiparosaink, mind megannyi tehetség, nem szabad ezeket elütni a jövőben a nagyobb alkotásoktól. Igaz, hogy a múltban nem hónapok alatt építettek egy házat, hanem évtizedek alatt és nem sajnálták úgy az anyagot, mint ma, amikor a mérnök urak a tervezéseiknél pontosan kigrammozzák, hogy hány gramm cementet és hány kiló vasat kell felhasználni, hogy az épület teherbíró legyen., Természetesen ma már az építkezés úgyszólván kizárólag üzleti alapra van fektetve és az üzlet azt kívánja, hogy minél kevesebből, minél nagyobb épületét tudjanak felállítani. Igaz, hogy az. olyan építkezés mellett mint amilyen ez a régi építkezés volt, nem is történhetet volna meg az, ami, sajnos, megtörtént most a nyáron is, hogy a Kákócziúton végigmegy egy villamos, vagy egy nehezebb autó és a szegény, jámbor polgár feje felett leszakad a ház. A főváros legfőbb útvonalain sincs biztonságban az ember élete. Az ember nem tudja, melyik háznak az eresze vagy harmadik emelete fog mindjárt a nyakába dőlni. A múltban az anyaggal való becsületes bánásmód kizárta az ilyen házösszeoinl ásókat. T. Ház! Petrovácz Gyula képviselőtársam is igazolta — de hiszen ez köztudomású is, mindnyájan tudjuk, — hogy már több építőipari törvénytervezet van. Ezek az építőipari törvénytervezetek egészen készen vannak és éppen ezért könnyen lehetne egy ilyen törvényjavaslatot benyújtani. Ezekben a tervezetekben minden miniszter a maga, elgondolását akarta meghonosítani. Csak ezeket kellene megfelelően átalakítani és akkor a miniszter úr már abban a helyzetben volna, hogy benyújthatná az építőiparról szóló külön törvényjavaslatot. Eddig is több rendeletet adtak ki az építőipar gyakorlása ügyében, sokszor egymásnak ellentmondó rendeletet. Hiszen éppen az építőmestereknek és a mérnököknek szaklapjaiban olvassuk, hogy az egyik rendelet mennyire ellentmond a másiknak. Mennyire fontos volna tehát, hogy az eddig kiadott^ több ilyen rendeletet egy törvényben egységesítsék, egy törvényben kodifikálják; akkor nem írná elő az egyik rendelet ezt, a másik rendelet pedig azt. Attól félek, hogy ha felhatalmazást adunk a miniszter úrnak arra, hogy felhatalmazás alapján rendeleteket adjoin ki az építőipar gyakorlására, ő is majd úgy fog járni, hogy az egyik rendelet ellentmond majd a másiknak. Éppen ezért ikell azt követelnünk, hogy törvénnyel szabályozzák az építőipar kérdéseit. (Ügy van! balfelől.) Nines bizalom a rendeletekben. A rendeletet minden kormány- vagy miniszterváltozásnál viszavonhatják, új rendeletet adhatnak Iki, tehát jogbizonytalanság áll be. De még egy fontos kérdést szeretnék nagyon nyomatékosan a t. Ház figyelmébe aján, lani. Az utóbbi időben a törvényhozás elől elkonfiskálták azolkat a fontos törvényalkotási lehetőségeket, amelyek hivatva vannak nemcsak a mának, hanem az évtizednek, esetleg e^y évszázadnak is előiredolgozmi. imunkállkodni, r törvényt alkotni. Azt látjuk, hogy kerettörvényeket szavazunk mes, s nem tudjuk mivel töltik majd ki ezeket. Sőt felhatalmazásokat kérnek olyan fontos (kérdésekben is, mint amilyen az építésügynek a ikérdése és nem tudjuk, hogy ezzel a felhatalmazással a miniszter úr vagy a miniszter úrnak egyik utódja majd hogyan fog élni, esetleg visszaélni. Éppen ezért a törvényhozónak csak az ad megnyugtatást, ha a törvényhozók elől nem vonják el ezt a ikérdést, amikor majd ez a kérdés idekerül, ha a törvényhozóknak módjukban lesz bírálatot mon-