Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-176

Az országgyűlés képviselőházának 176. ülése 1937 január 29-én } pénteken. 95 dani és javaslatokkal kiegészíteni a törvény­tervezetet. Éppen ezért én az építésügy rende­zését csakis í^y törvénnyel tudóim elképzelni. Minden téren szükséges a fejlődés és a ha­ladás, t. Ház. így az építőipar terén is. Szigo­rítani kell a képesítést. Én minden törvénynél, amely a haladással számol, azt mondom, hogy igenis, ha képesítéshez kötjük, ez felel meg az időik haladásának. A képesítést pedig szigorítani kell. A tanultságot, az előképzettséget, a szak­képzettséget tessék szigorítani! Ennek az ipar gyakorlói sincsenek ellene, csak az ellen van­nak, ha esetleg őket máról holnapra elütik az = ipar olyan területéről, amelyen eddig jdggal dol­goztaik. A imodera építkezés technikájával is szá­molni ikell. A magyar építőmesteri kar ezen a téren is olyan gyakorlatra tett szert, hogy akármilyen építkezést bátran, bizalommal lehet a magyar építőmesteri karra is bízni. A mély­építikezés edig szabad ipar volt, manapság azonban, amikor látjuk, hogy Budapesten is, de más városokban is hatalmas mélyépítkezéseket végeznek, amelyeket eddig mindenki vállal­hatott; helyes, hogy a törvény itt szigorít. He­lyes, ho^ry ai törvény a {mélyépítkezést is (képe­sítéshez köti, mert a mélyépítkezés specializá­lását talán még fontos ab nak tartom, mint a magasépítést. Ezért a mélyépítkezésnek képesí­téshez való kötését helyeslem. Attól félek, hogy majd új hatásköröket fognak a jövőre vonatkozólag kiszabni a ki adandó szabályrendeletekben. Éppen azért még egyszer visszatérek a szerzett jogok tisztelet­ben tartására. Szükségesnek tartom, hogy a ki­vitelező iparos munkaköre maradjon meg. Nem lehet a kivitelező iparost — legyen az akár építőmester, akár kőművesmester — eddig szer­zett jogaiból elkonfiskálni. Éppen ezért magá­ban a törvényjavaslatban szabályozni kellett volna az építőipar kérdését és megalkotni erre vonatkozólag az intézkedéseket. Egy javaslatot is nyújtottam be, amelyet majd a részletes vitánál leszek bátor megin­dokolni. Ebben a javaslatomban kérni fogom, hogy az új építőtörvényt a miniszter úr hat hónapon belül nyújtsa be és hogy,töröljék eb­ből a törvényjavaslatból mindazokat a szaka­szokat, amelyek a miniszter úrnak szabályren­delet alkotására felhatalmazást adnak. Leg­alább — ahogyan ma divatos — kerettörvény­ben fektessük le a főbb elveket, a részletkérdé­seket az építőtechnika fejlődésének megfelelően majd lehet rendeletekben is szabályozni. Amikor az ipart gyakorlók jogait védem, akkor az igazság álláspontján állok. Ugy ér­zem, nem lehet egyik embernek jogot úgy adni. bop-y a másiktól ugyanakkor joe:ot elvonjunk­Nálam nincsen nagyobb tisztelője a mérnölki ka'vnak, mert elismerem, hosszú, fáradságos ta­nulásukat. Ezt annál inkább is teszem,^ inert hiszen a fiam is erre a pályára ment és így közvetlen tapasztalataim alapján látom, hogy milyen nagy előképzettségre van szüksége egy mérnöknek. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Müller Antal: Tisztelettel kérek öt perc m eghosszabb ítást. Elnök: Kérdem a tisztelt Házat, méltóztat­niak-e a kért meghosszabbíást megadni? (Fel­Máltások: Megadjuk!) A Ház a meghosszabbí­tást megadja. Müller Antal: Éppen ezért helyeslem, ha a mérnökök képesítésének megfelelő bizonyos munkákat mérnökökkel végeztetik el, mert ed­dig is bizonyos szerephez jutott a mérnöki te­vékenység, éppen a tervezéseknél és egyéb munkáknál. Az építkezés azonban nem lehet csak mérnöki privilégium és én főleg ezt hangsúlyozom. Érvényesüljön a mérnök is ma-, gasabb elméleti képzettsége alapján, a biztos/ a jó munka révén és tisztes verseny mellett. Az építtetők is bizonyára inkább fogják bizal­mukat ilyen magas képzettségű emberbe fekV tetni. Érvényesüljön és dolgozhassék a mérnök, ne legyen előle semmi sem elzárva. De azt aka­rom, hogy ne legyen <ez csak mérnöki privilé­gium, hanem tessék megadni a jogot az épít­kezési ipar terén mindazoknak, akik eddig is. foglalkoztak építőiparral. Nagyon helyesen mondja Petrovácz tisztelt képviselőtársam, hogy az építkezés elsősorban ipar. Ez így van. A kivitelezést az iparosoKnak kell hagyni. Van az építkezésnek olyan része, amely mérnöki tu­dást igényel. Tessék a munkának ezt a részét a mérnökökre bízni, de azt a részét, amely a kivitelezéssel kapcsolatos, amely ipari munka, azt száz százalékig méltóztassék az iparnak meghagyni. De még egy lépéssel tovább megyek és azt mondom, hogy nem lehet az építőmestert és a kőművesmestert az általa kivitelezett építke­zéseknél a tervezésektől teljesen elütni, ahp­gyan a törvényjavaslat ezt célozza. A hatás­köröket megértéssel és igazságosan kell meg­szabni. Az a meggyőződésem, hogy ha a mi­niszter úr idejött volna egy erre vonatkozó törvényjavaslattal, mi meg tudtuk volná álla­pítani azt az igazságos határvonalat, amely megszabja, hogy mi tartozik a mérnöki, mi az építőmesteri és mi a kőművesmesteri fogalom alá. Ha ez törvényben lett volna lefektetve, mennyivel biztosabb, mennyivel megnyugta­tóbb lett volna a helyzet. Az emberek nem örökéletűek. Nem tudom, hogy a miniszter úr meddig ül a bársonyszékben és nem tudom, hogy ki váltja őt fel. Azt kérdezem tehát, ad­hatok-e előre olyan jogot és lehetek-e félőre olyan bizalommal, hogy ilyen fontos kérdést szabályrendeletekkel intézhessenek el. Legjobb akaratom mellett sem tudok ilyen bizalmat he­lyezni a miniszter úrba, még kevésbé az ö nem ismert utódjába. Éppen ezért beszédem lényege az, hogy biz­tosítani kell az építőiparral foglalkozók ré­szére azokat a jogokat, amelyek eddig megvol­tak és újra hangsúlyozom, kérem a miniszter urat, hogy h X 6Z GL törvényjavaslat változat­lanul megy át a Házban, jelentse ki a minisz­ter úr itt is azt, hogy a szerzett jogokat tiszte­letben tartja olyképpen, hogy akiknek szerzett jogaik vannak, a jövőben w azoknak a birtoká­ban maradhatnak. Azt gondolom, felszólalásommal igazoltam, hogy a javaslat nem elégíti ki és nem elégít­heti ki azt a tízezer és tízezer embert, aki^ az építésügy kérdésével foglalkozik és nem elégít ki engem, aki érintkezésbe léptem az érdekelt­ségekkel és nem csak egyoldalúan informálód­tam, hanem az összes érdekeltségek részéről azt láttam, hogy ez a törvényjavaslat őket nem elégíti ki. Éppen ezért a javaslatot a legna­gyobb sajnálatomra a részletes tárgyalás alap­jául általánosságban sem fogadom el. (Helyes­lés a balközépn.) Elnök: Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Pinezich Ist­ván! Pinezich István: T. Képviselőház! Előttem szólott t. (képviselőtársam sóik helyes tárgyi és

Next

/
Thumbnails
Contents