Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-176

Az országgyűlés képviselőházának 176. nek saját háaa van, nem lehet forradalmasítani, az az ember már a röghöz tapad, az az ember már nemcsak a saját érdekét védi, hanem a köz érdekét is és itt érvényesül az, a régi angol közmondás, hogy az én házam, az én váram. Akinek van saját tulajdona, saját haza, az azzal már egy várat tudott a maga részére biztosítani és ott nem csak a saját maga házát védi, hanem védi azt a közületet is, amelynek területén az ő háza fekszik. (Úgy van! a baloldalon.) Tiszteletreméltó ez a törekvés, de ,a> kispolgári jólét első eszlkö'ze is, a szorgalmas és takarékos ember fáradságainak gyümölcse. Menynyire tisztelnünk és becsülnünk kell azt a kisfizetésű postást, aki abból az igazán ici-pici kis fizetéséből meg tudott annyit taikarítani, sokszor saját betevő falatjának megvonásával, vagy sokszor bizonyos közszükségleti cikkeknek a családjától való elvonásával, hogy egy kis hajlékot, egy kis házat szerezhessen magánalk. Mennyire meg kell becsülnünk ezt a szorgalmat, ezt az iigyekvést, amellyel ezek a kisemberek itt Pestkörnyéken tíz- és tízezerszámra háztulajdonosok lettek. Hány keserves, álmatlan éjszakájukba került nekiik az a töprengés, hogy vájjon mi lesz, vájjon tudják-e fizetni azt a kis háztörlesztést, különösen akkor, amikor a kormány jóvoltából még azt a kis fizetésüket is leszállították. Milyen helyzetbe kerülták ennek következtében azok a szegény emberek, akik abban a reményben (kalkuláltak, számítottak, hogy az ő kis fizetésükből bizonyos Öszszeget félrte tudnak tenni és mennyi katasztrófa, mennyi haj történt akkor, amikor ezeknek a kisembereknek a fizetését leszállította a kormány. De azok, akik már így egy kis saját tulajdonnal rendelikezinek, a legbiztosabb adóalanyai is annak a kormánynak, tehát államimon szempontjából is ezeket az embereket kell elsősorban támogatni, ezeket az embereket kell nelkünk megvédenünk. A javaslatban, mélyen t. Ház, kevés szó van a légvédelmi követelményekről, már pedig ma lehetetlenség, hogy egy olyan, törvényjavaslatban, amely hivatva van a városszabályozás és városépítés ügyét törvényesen rendezni, légvédelmi intézkedésekről, követelményekről ne legyen szó. Itt csak egyetlen egy szaikaszban van egy mondatocska, amely azt mondja, hogy ott, ahol légvédelmi érdekek megkövetelik, a honvédelnni minisztériumnak is beleszólása van az építkezésbe. Ez, (szerintem kevés, semmi. Ma, amiifcor a technika fejlődése annyira haladt, hogy itt tényleg már minden országban nemcsak

1 a fővárosok, hanem kint a vidéki helyeken is a városok mind szem előtt tartják a. légvédelmi érdekeket, aszerint szabályozzáík a város képét és az építkezéseket ebből a szempontból irányítják, nekünk itt a törvényben a légvédelmi szempo'ntolklkial sokkal többet és sokkal tüzetesebben kellett volna foglalkoznunk. Kérem továbbá a kormányt, biztosítsa, hogy a városszabályozási terveket lehetőleg magánmérnökökikel készíttessék el, hogy munkaalkalmakat biztosítsunk nekik és ne megint hivatali műszakiak dolgozzák Iki ezeket is. Panasza a mérnöki 'karnak, hogy nagyon sok olyan tervezést készíttetnek, intéztetneik hivatalinoikműszafci emberekkel, amilyet magánmérnököknek kellene ellkészíteniök, azoknak munkakörébe vág. A hiva,talosi anűszalki egyéneknek megvan a maguk speciális feladata. Ha valahol akár nagyobb épületeknek, akár városszabályozásoknak tervezéséről van szió, tesséik ezzel a magánmérnöki kart megbízni. ülése 1937 január 29-én

} pénteken. 93 A javaslat nagy lépéssel viszi előbbre a kérdést akkor, amikor úgy intézkedik, hogy az új szabályozási tervekben már a méterrendszert kell használni. Méltóztatik tudni, hogy a vidéken még mindig az 1:1440, illetve 1:2880 méretarányú térképek vannak használatban, amelyek természetesen az ölszámításon alapulnak. A törvény itt beviszi a méterrendszert a használatba. De kérdezem, miért ne lehetne áttérni mindjárt telekkönyvi vonatkozásban is a méterrendszerre. (Petrovácz Gyula: Tíz éve mondom itt a Házban!) Nem tudom, mi akadályozza ezt. Ha haladást akarunk elérni, nagyon fontos volna, hogy egységesítés történjék és az egész vonalon a méterrendszert honosítanák meg.

1 (Petrovácz- Gyula: És az- ár- és hektárrendszert!) IgenAz első és második fejezet foglalkozik a szabályozási, kisajátítási kérdésekkel. Ezt a két fejezetet a magam részéről el tudnám fogadni, de semmi esetre sem vagyok abban a helyzetben, hogy a harmadik fejezetet elfogadhatnám, amely az építésügyről intézkedik. Ötvenkét esztendeje várja a magyar építőipar, hogy az építésügyet törvényben kodifikálják. Kérdezem, annyira értéktelen elem az a sok tízezer építőiparos, annyira jelentéktelen dolog az építésügynek rendezése, hogy azt nem lehet törvényben kodifikálni? Már eddig is sokféle szabályrendelet intézkedett az építésügyről, de nem szabályrendeletekben, hanem törvényben kell ezt rendezni. Az 1884. évi ipartörvény is már a törvényes szabályozást igóri meg ezen a téren. 1884 óta kormányok jöttek, kormányok mentek, minden kormány megigérte ezt, de, sajnos, mindezideig nem valósították meg. Eddig azonban minden kormány az építésügyet törvényileg akarta szabályozni. Most a miniszter úr elejti ezt és csak felhatalmazást kér szabályrendeletek alkotására. Megengedem, hogy ez kényelmesebb módja a kérdés megoldásának, elasztikusabb dolog is, de bizonytalan. Az építésügy a legtöbb ipari szakmát érinti, ennélfogva szerintem a hatásköröket törvényben kell rendezni. Ehhez tíz- és tízezer ember érdeke fűződik. A mérnökök képesítését tisztelem és becsülöm, magas elméleti tudást szereztek, kell tehát, hogy a tudásnak megfelelő munkakört is kapjanak. Ezt azonban nem lehet az építőmesterek és az építőiparosok rovására elérni. Minden ember éljen és boldoguljon tudásának megfelelőleg, de nem lehet privilégiumokat szerezni, nem lehet egyes kasztoknak olyan privilégiumot adni, hogy bizonyos munkára csak ők jogosultak és azt nem csinálhatja más valaki is, aki ugyancsak megszerezte ezt a képesítést, mert egy utólagos törvény őt abból ki akar.ia zárni. T. Ház! A magyar építőmesteri kar világviszonylatban is elsőrendű. Azt hiszem, egy Alpár Ignác és a többi nagy építőmesterek szakszempontból is a világ előtt ismert nagytudású, derék emberek voltak. Alpámak szobrot is emeltek. Elméleti tudásuk mellett megvolt és megvan gyakorlati tudásuk' is. Az építőmesterek eddig minden munkát végezhettek. Az ipartörvény értelmében tehát egy építőmester megszerezte a kvalifikációt arra, hogy minden néven nevezendő munkát vállalhasson. Később azután a mérnökök mindig jobban, és jobban visszaszorítani próbálták őket és az ebben a törvényjavaslatban kért felhatalmazás is éppen azért aggályos előttem, mert attól félek, hogy úgy fogják majd a dolgokat szabá-