Képviselőházi napló, 1935. X. kötet • 1936. október 20. - 1936. december 18.

Ülésnapok - 1935-155

Az országgyűlés képviselőházának lS5. mányzat fog^ következni. A világnézeti kérdésben tehát már nem helyeselhetem a kormányzat állásipontját. (Rupert Rezső: Nézd, Mecsér hogyan örül.; — Zaj.) Nem helyes az az álláspont sem, hogy itt nem lehetnek világnézeti harcok. Igenis, itt lesznek világnézeti harcok, mert azok a beati possidentes, akik ma a kartelek, bankok és más hatalmasságok helyén ülnek, nem fogják átadni könnyen a helyüket annak a fiatalságnak, annak a magyar nemzeti ifjúságnak, és azoknak a magyar nemzeti erőknek, amelyek küzdenek, harcolnak azért, hogy érvényesüljenek. Mert — sajnos — Magyarországon a magyarnak küzdenie kell azért, hogy hazája legyen éhben a hazában. (Rupert Rezső: Ki nem magyar?) Méltóztassék végignézni intézményeink vezetőinek a névsorát, és meg méltóztatik találni azt, hogy mennyien vannak ott magyarok. (Rupert Rezső: Mind azok! A képviselő úr túltesz még Mecséren is! — Zaj.) T. Ház! Az a jóindulatú fogadtatás, amelyet a kormányzat az ellenzék részéről kapott, a kormánynak a választójog kérdésében elfoglalt álláspontja miatt van. A kormányzat a választójog kérdésében abszolúte semmi megnyugtató nyilatkozatot nem tett. Efca nagyon szerettem volna kiolvasni ebből a kormánynyilatkozatból, hogy mi is lesz hát tulajdonképpen a titkos választójoggal? (Egy hang a jobboldalon: Pártközi értekezlet lesz!) Itt csak a választás titkosságáról beszéltek nagy általánosságban, és amikor Bethlen István gróf, aki szerint a magyar nép csak pár évvel ezelőtt is éretlen volt a titkos választójogra, egy gyékényen árul, mondjuk, egy elvet vall Eckhardt Tiborral, a magyar nép feltörekvő erőinek képviselőjével, .akkor én nagyon gyanúsan nézem azt a titkos választójogot, hogy mi lesz abból. Amikor együtt ülnek, egy véleményen vannak azok, akik először a kriptába küldték egymást, és azután vagy az egyik hívta ki a kriptából a másikat, vagy a másik ment utána a kriptába, akkor én nagyon féltem a titkos választójogot, ha a kormányzat nem mondja meg, hogy ebben a kérdésiben mit akar csinálni. Az a pártközi értekezlet, amelyről itt szó van, tiszteletteljes véleményem szerint nem való másra, mint arra, hogy szépen elalkudják a népnek ezt a megoldásra váró és elodázhatatlan követelését, (Horváth Zoltán: Nem engedjük!) elalkudják azzal, amit a miniszterelnök úr is előadott programmjában, hogy előbb fog jönni a kormányzói jogkör és a felsőházi jogkör kiterjesztése, és majd csak azután a titkos választójog. (Rupert Rezső: Nem mondta, hogy kiterjeszti a felsőházi jogkört, hanem csak azt mondta, hogy a felsőház reformja jön!) Ennek következtében az egész titkos választójognak a követelése ad Graecas Calendas el lesz tolva a nélkül, hogy annak konkrét megoldása bekövetkeznék. (Horváth Zoltán: Nem engedjük! — Rupert Rezső: Addig ne szidjuk, míg nem láttuk a javaslatot!) Én a kormányzat programmjával szemben bizalmat csak akkor nyilváníthatok, ha lerögzíti előttem azokat az alapelveket, amelyekre fel akarja építeni az ő rendszerét, amit azonban nem látok. De mindez még csak egy része annak, ami miatt én — sajnos — bizalmatlansággal vagyok kénytelen a kormányzat iránt viseltetni. A leglényegesebb rész a gazdasági kérdések KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. X. ülése {936 október 22-én, csütörtökön. 43 megoldása. A miniszterelnök úr az ő programmjában előterjesztett egy második 95 pontot, amelyről Bethlen István és a többi felszólaló képviselőtársaim állapították meg, hogy ugyanazok, amik az előző 95 pontban benne voltak, ugyanolyan szépen benne vannak ebben a programúiban is. Nem arra az álláspontra helyezkedem, hogy ha ez akkor abban a feltálalásban rossz volt, akkor ebben a feltálalásban sem lehet jó, mert hiába ragasztunk más címkét az üvegre, az ugyanaz marad. Nem erre hivatkozom. Arra hivatkozom, hogy amikor látom egymásután feltálalva a gazdasági kérdéseknek és javaslatoknak egész tömegét, hallok bekötőutak építéséről, kölcsönről a családalapítóknak, azután "gazdasági segítségről minden oldalon, adóleszállításróí, tatarozási kedvezményekről, azt mondom, ez mind-mind nagyszerű, csak ott állunk azzal a kérdéssel, hogy miből? Miből? (Felkiáltások: No, miből? — Derültség.) Éppen ezt akartam hallani a kormánytól, hogy megjelölje azt a helyes pénzügyi politikát, amely lehetővé teszi azt, hogy mindazt a nagyszerű finom jót, azt a nagyszerű trutti-fruttit meg tudjuk vásárolni, elő tudjuk állítani. Mert a pénzügyi politika az alap. Sem földbirtokpolitikát, sem gazdasági, sem más politikát helyes pénzügyi politika nélkül csinálni nem lehet. Ezt nem kell vitatnom, amikor látjuk Franciaországban, Svájcban és az egész világon mindenütt, hogy a gazdasági kérdések alaptételévé a helyes pénzügyi politikát tették meg. Nem akarom ezeket lemásolni és nem akarok javaslatot tenni, de azt vártam volna a kormánytól, — és akkor nyilváníthatnék bizalmat iránta — hogy programmjában meg tudja nekem mondani, hogy miből mindezt. ösak egy alapelvet akarok e tekintetben leszögezni. Nem lesz ebből a kormányprogrammból soha semmi (Ellenmondás jobbfelöl.) ha megmarad az a pénzügyi politika, amely eddig volt. amely azt jelentette, hogy & munka, a dolgozó ember másodsorba kerül, ellenben az ingó tőke kizsákmányol mindent, az parancsol és az diktál. Addig, amig olyan pénzügyi politika nem lesz, amely előtérbe helyezi a munkát és amelynél a munkát szolgálja ki a tőke, azok a nagyszerű tervek, nagyszerű javítások és javaslatok csak papíron fognak megmaradni, ugyanúgy, mint ahogyan az elmúlt négy esztendő alatt és az azelőtti esztendők alatt is láttunk magyszerű programútokat, amelyek mind >a levegőben lógva, maradtak. Mélyen t. Képviselőház! Ha nem is értek egyet és nem érthetek egyet a kormányzattal és az ellenzékkel abban a hódolatban, amelyet a kormány iránt annak 'bemutatkozásakor mutatnak, méltóztassék elhinni, nem azért teszem, mert »csak azért is«-ellenzéki .akarok lenni, mert minden áron ellenzékieskedni akarok. Odakint nem jól állnak a dolgok. Az én szerény szavammal azoknak a millióknak fájdalma, könnye és nyomorúsága akar itt belesikoltani a iszimfóniába, akik érzik, hogy ez így nem megy. Nem mondhatjuk, hogy^ csak tömjénezzünk, foglaljunk állást ós dicsérjünk mindent, hogy nagyszerűen lesz, hanem cselekednünk kell azoknak az embereknek érdekében, akik ott kint tőlünk várják, hogy nehéz, keserves helyzetükön változtassunk. (Rupert Rezső: Mi is azt mondjuk, hogy tenni kell!) Tenni kell itt és ha ez bekövetkezik, akkor elmondhatjuk, hogy megvan az alap, amelyre 7